Szűkmarkú-e az EU?

Azt azért sejteni lehetett, hogy a dolgok az Európai Uniós csatlakozással nem fognak mindig olyan könnyedén, mondhatni lájtosan menni, ahogy eddig. Ami rendszeresen átszivárog Brüsszelből: szépen zárogatjuk le a tárgyalási fejezeteket, élen járunk, a dolog távoli és napiprobléma-mentes, ahogy egy stratégiai célnak lennie kell. A pártok elsunnyogják a témát, durva a nemzeti konszenzus. Vért ontani emiatt senki se fog. Nem is igazi politika a cucc. Szinte gyanúsan sima minden.

"Hogy a bővítési keretszámokon mindenki felkapta a vizet, érthető, ugyanis közel sem kapunk majd annyi uniós pénzt, mint a jelenlegi tagok. "

De mától ez máshogy lesz, mégpedig azért, mert mostantól pénzről van szó. Az Európai Bizottság, az unió kvázikormánya a múlt héten közzétette azt a dokumentumot, ami tartalmazza, pontosan mennyit is szán Brüsszel a bővítésre. Ebből kiderül, hogy csatlakozás után mennyi uniós támogatást kapnak a magyar, lengyel, cseh, stb. "farmerek", és mekkora, felzárkózást segítő pénzt az elmaradottabb régiók. Az unió költségvetésének durván 80 százalékát adják az agrár- és regionális támogatások, vagyis megkockáztatható, hogy a csatlakozási tárgyalások legfontosabb kérdése ez.

Hogy a bővítési keretszámokon mindenki felkapta a vizet, érthető, ugyanis azok első ránézésre nem mutatnak valami jól. Arról van szó, hogy közel sem kapunk majd annyi uniós pénzt, mint a jelenlegi tagok. Az agrártámogatásoknak mindössze a negyedére számíthatunk az első évben, a regionális pénzeknek pedig csak nagyjából a felére. (Az új tagok összesen több mint 40 milliárd eurót hívhatnak le három év alatt, Magyarországnak ebből - előzetes számítások szerint - 6,4 milliárd euró juthat.) Vagyis lepattant mezőgazdászainkra és vidékeinkre kevesebb pénzt szán Brüsszel, mint mondjuk a spanyolországi Andalúziára, ami lehet, hogy nem egy Belső-London, de nem is Észak-Magyarország. Ennyiben jogos, hogy hirtelen felfortyant az összes tagjelölt, és már hadaikat igazítanák egybe, hogy együtt rohanják le Brüsszel fukar eurokratáit. Másodrangú tagok ők nem lesznek. "Van élet az EU-n kívül is".

"Amiért viszont hisztéria a műsor, az az, hogy mindez egyáltalán nem meglepetés, és persze édeskevés köze van ahhoz, hogy hol állunk a tárgyalásokban (egyébként az élen). "

Amiért viszont hisztéria a műsor, és ezt a csatlakozási tárgyalásokban "lemaradt" Magyarországot féltő Medgyessy Péter is jól tudja, az az, hogy mindez egyáltalán nem új, nem meglepetés, és persze édeskevés köze van ahhoz, hogy hol állunk a tárgyalásokban (egyébként az élen). A konkrét számok ugyan újak, a mostani papír alapjait azonban már 1999-ben lefektették, a Berlinben elfogadott Agenda 2000 nevű dokumentumban. Szó nincs tehát meglepetésről: nagyjából annyi pénz lesz a bővítés első három évére, mint amennyit 1999-ben ígértek. Sőt: a tagállamok - elsősorban a cehhet álló Németország - legújabb elképzeléseihez képest a brüsszeli javaslat kimondottan nagylelkű.

A viszonylagos szűkmarkúságnak két oka van. Az egyik, és főleg ezzel védekezik a Bizottság is, hogy korántsem biztos, hogy jó lesz az új tagoknak, ha egyszerre a nyakukba zúdul ennyi pénz. Nem biztos, hogy a támogatás miatt frissiben megjavult anyagi körülményeik arra késztetnék parasztjainkat, hogy modernizálják az uniós szinvonalhoz képest elmaradott gazdaságaikat és termelési módszereiket. Szintén a gyenge pénzfelvevő képesség miatt várhatunk kevesebb regionális támogatást is.

A másik ok, és persze ez a lényeg, hogy Brüsszelnek csak ennyi pénze van. Az uniós költségvetés egyszerűen nem bírná finanszírozni a viszonylag elmaradott 10 új tagállam régióinak felzárkóztatását, béna mezőgazdaságának rendbehozatalát. Ez nem megy, túl sokba kerülne. Lehet, hogy igazságtalannak tűnik, hogy így csak másodrangú tagok leszünk, és a "szegény" spanyol régiókat meg tovább tömik zsével, de most ez van.

"Amiért tehát kár csatakiáltásokat hallatnia a miniszterelnöknek, az a politikai realitás. A bővítési csomagon nagyon javítani semmiképpen sem lehet, túlzott hőbörgéssel csak a brüsszeliek fejét fájdítjuk."

Amiért tehát kár csatakiáltásokat hallatnia a miniszterelnöknek, az a politikai realitás. A bővítési csomag se nem meglepetés, se nem túl rossz, a körülményekhez képest. Valójában simán lehet, hogy még ennél is kevesebb pénz lesz végül, mert a Bizottság szava nem a végső, a döntés a (fukar) tagállamoké. Nagyon javítani rajta, mivel az alapvetések már évek óta megvannak, semmiképpen sem lehet, legfeljebb egyes részletein. Egységes fellépéssel egy-két dolgot valóban elérhetnek a jelöltek, de túlságosan hangosan verni az asztalt igazából nem éri meg.

Ugyanis a végjáték a hangoskodás nélkül is elég szoros lesz. A 2004-es felvételhez (ami elképzelhető, hogy 2005-re csúszik) 2002 végére le kell zárni a tárgyalásokat. Ez amúgyis elég necces lesz, ráadásul megnehezíti a dolgot, hogy Franciaországban tavasszal, Németországban pedig ősszel választások lesznek. Tudható, hogy az utolsó dolog, amit a jelöltek meg akarnak vitatni, a bővítés költségei, vagy - az ahhoz szorosan kapcsolódó - mezőgazdasági támogatások reformja. A németek azért nem, mert ők fogják kipengetni a zsét, a franciák meg azért nem, mert az ő parasztjaiknak kellenek legjobban az agrárpénzek. Érdemi tárgyalásokra nagyon kevés az idő. Most túlzott hőbörgéssel csak a saját helyzetünkön rontunk, meg a brüsszeliek fejét fájdítjuk. Pedig ők már nagyon túl akarnak lenni az egészen. Szerintem mi is.