Nándor
7 °C
23 °C

Mentális mélypont

2008.05.22. 17:04

Aszongya múltkor a Story Magazinban az ismert tévésztár, hogy ha tíz évvel fiatalabb volna, akkor habozás nélkül külföldre menne élni. Vicces, gondolhatnánk, már azok is el akarnak menni, akiknek az elmúlt évtizedben minden sikerült? Inkább röhejes. Még akkor is, ha maga a miniszterelnök találta azt mondani korábban az adótörvények kapcsán, hogy akinek nem tetszik, nyugodtan menjen el. Aztán maga lepődött meg a legjobban, hogy aki teheti, tényleg külföldön bejegyzett offshore-cégekbe telepíti át a tevékenységét.

Rossz a hangulata a miniszterelnöknek, a tévésztárnak és az üzletembernek. Február elején Demján Sándor, az egyik legbefolyásosabb magyar üzletember is odanyilatkozott a Figyelőben, hogy megunta az állandó szubjektív megkülönböztetést és az irigységet. És hogy Magyarország az Európai Unió legszegényebb országa lesz a következő másfél évtizedben. Gyengébbek kedvéért most itt hozzátehetjük, hogy pont a mindent átható irigység és rosszhangulat, a konszenzus teljes hiánya miatt válik azzá, nem az üzleti vagy egyéb lehetőségek hiányában. Demjánt lehet szeretni vagy utálni, ez abból a szempontból egyáltalán nem lényeges kérdés, hogy a rendszerváltás óta kínosan ügyelt arra, ne nyilatkozzon az országról negatív dolgokat, főleg kifelé, de befelé se nagyon, mert az rontja az ország üzleti és egyéb esélyeit (meg persze a sajátját is). A társadalom mentális állapota a gazdasági fejlődést kurvára befolyásoló tényező, csak nálunk hiszi azt mindenki, hogy egy varázspálca-ütéssel minden megoldható. Lassan odajutunk, hogy visszasírjuk Bokros Lajost.

De varázspálca helyett elegendő lenne kicsit odafigyelni arra, amit mások mondanak vagy tesznek. Lámfalussy Sándor, az euró atyjának tartott magyar származású bankár többször nyilatkozta az elmúlt néhány évben, hogy az egységes európai pénz megteremtését pont az a szemlélet tette lehetővé, amelyről Magyarországon azt hiszik, hogy az csak a mesében létezik. Nevezetesen az, hogy az EU-tagállamok jegybankárai képesek voltak hosszú éveken keresztül a saját intézményi és személyi hatalmukat gyakorlatilag szinte teljesen megszüntető új közös pénz létrehozásán a stábjukkal együtt munkálkodni. Ez a cél, hogy Európa egy nagyobb és egységesebb piaccal versenyképes tudjon maradni hosszútávon az Egyesült Államokkal vagy az ázsiai országokkal szemben, felülírta azt, hogy rövidtávon jobb és kifizetődőbb dolognak tűnhet független és önálló döntéseket hozó jegybankárként piperegni a nyilvánosság előtt, és kaviáros szendvicseket tömni magukba minden este valami dögunalmas fogadáson, rémes emberek társaságában.

A kátyúba közösen kormányoztuk magunkat, mindannyian felelősek vagyunk. Amíg ezt nem vagyunk hajlandók fölismerni, aztán félretenni szépen a "számla nélkül tudom húszezerrel olcsóbban" típusú érdekeinket, addig esélyünk sincs, hogy kijussunk.