Balkáni viszonyok

Korszerű vállalatvezetési ismereteket oktat az egyik nagymúltú budapesti egyetemen egy iparági mogul, olvasom róla egy kiadványban. Véletlenül nagyon rövid ideig volt szerencsém közelről látni, hogy dolgozik, milyen emberekkel veszi körül magát. Egész konkrétan vazallusokkal, akiknek a legnagyobb erényük az volt, hogy végrehajtották, amit a főnök akart, és még véletlenül sem gondolkodtak. A cég nagyon hatékony, ez a pénzügyi mutatóikból kristálytisztán látszik, a szervezeti kultúráról pedig most ne beszéljünk.

A Magyar Telekom április végi közgyűlésén felállt egy kisrészvényes és számonkérte a cég vezetőit, hogy miért kerül olyan sokba, és miért húzódik el annyira az a belső vizsgálat, amelyet az amerikai értékpapírtörvény értelmében a White and Case nevű ügyvédi iroda folytat. A kisrészvényes felhozta, hogy a rettenetesen magas óradíjakkal dolgozó, magánrepülővel a Four Seasonsbe érkező ügyvédek a montenegrói leányvállalatnál kötött szabálytalan szerződések kapcsán addig vizsgálódnak, amíg elillan a társaság ottani befektetéseitől eredetileg remélt cégérték-növekedés. Világos tehát, - sugallta - hogy az amerikaiak az okai mindennek, nem az a korábbi vállalatvezetési módszer és szervezeti kultúra, ami elvezetett idáig.

A közgyűlés óta azonban egy újabb, nagyon érdekes tény került napvilágra. A Magyar Telekom május 21-én bejelentette, hogy a macedóniai leányvállalat körüli ügyeket vizsgáló csapat arra az eredményre jutott, hogy hat szerződés létrejötte és/vagy teljesítése vélhetően törvénytelen volt. Ezek a szerződések a Macedóniában végzendő tanácsadói, marketing vagy egyéb tevékenységre köttettek egy ciprusi céggel. Egy héttel ezután felröppent a hír a sajtóban, hogy a társaság feljelentést készül tenni a cég korábbi elnök-vezérigazgatója, Straub Elek és a külföldi felvásárlásokat intéző stratégiai igazgatóság volt vezetője, Balogh András ellen, ezt az értesülést azonban a társaság május 30-án kiadott sajtóközleményében cáfolta.

De nézzük csak meg, ki volt a közgyűlésen felszólaló kisrészvényest? A Figyelő értesülése szerint ő az a Kustra Pál, aki korábban hosszú ideig a cég alkalmazásában állt, és stratégiai projektmenedzserként - mit ad Isten? - éppen a montenegrói és macedóniai beruházásokkal is foglalkozott. Kustra Pálról úgy tudni, hogy tanúként meghallgatták a vizsgálat során, és amikor 2006-ban a Manager Magazin azt írta, többek között azért is halad olyan lassan a vizsgálat, mert az amerikai és a kontenentális jog másként kezeli, hogy mi számít személyes adatnak és mi nem, tehát a vizsgálatba az amerikai jog alapján bevont alkalmazottak a magyar törvények alapján - egyébként jogosan - tiltakoznak, hogy elviszik a gépüket az összes emailjükkel, akkor többek között róla is szólt a cikk. Ez a kisrészvényes tehát elég sok belső információval rendelkezhet arról, hogy pontosan mi is történt a vállalatnál abban az időszakban, amikor ezeket a szerződéseket megkötötték, de ezt valahogy elfelejtette megemlíteni a közgyűlési felszólalásában.

Senki nem örül, hogy a Magyar Telekom balkáni befektetései értékeküket vesztik, csak ne feledkezzünk el az alapkérdésről: mi is történt valójában a Balkánon? Sokan már a vizsgálat kezdetekor megfogalmazták, hogy kár volt a New York-i tőzsdére bevezetni a céget, mert ha ez nincs, akkor vizsgálat sincs. Elnézve a magyar valóságot, ez az állítás alighanem igaz, bármennyire szomorú is. Az pedig még szomorúbb, hogy a vizsgálat tanulságaként nem azt szűrték le cégnél, hogy kenőpénzeket fizetni törvénytelen, csúnya dolog. Hanem azt, hogy a szegény magyar vállalatot a gonosz amerikaik ki akarják túrni a Balkánról, mert stratégiailag nekik kell ez a terület és ezért támadásokat intéznek ellene. Ami akár igaz is lehet, de semmit sem változtat az alaphelyzeten, amiről a legutolsó publikált jelentésre támaszkodva bátran kijelenthetjük, hogy súlyos. Kevés magyar cég volt kénytelen magáról ország-világ előtt kijelenteni, hogy törvénytelen ügyletekbe bonyolódott. A "kisrészvényes" figyelemelterelő fellépése a közgyűlésen pedig egész biztosan nem a korszerű vállalatirányítás tárgykörébe tartozik. Ezt a módszert más iskolákban tanítják.

Mint ahogyan az sem szerepel a korszerű vállalatvezetés tankönyveiben, hogy kéz kezet most, hogy mindig mindent ki lehet járni, el lehet simítani és meg lehet úszni. Magyarországon nehéz üzletet kötni személyes előnyök ígérete nélkül, csak erről szemérmesen nem beszélünk, sőt, ennek a költségeit nem szerepeltetjük a könyveinkben, hanem úgy teszünk, mintha minden a piacgazdaság legtisztább és legtranszparensebb logikája mentén zajlana. Ennek a hazugságnak fizeti most az árát a Magyar Telekom.