Bernie Madoff MENŐ

Dicsőíteni valami Robin Hood-szerű, a szemét gazdagokon kívül senkinek nem ártó, néhány kifejezetten ellenszenves figurát is lenyúló, még a lebukás után is össze-vissza ügyeskedő, dörzsölt öregembert mindenki tud. Azt, hogy Bernie Madoff menő, egy nyeretlen kétéves is képes magától észrevenni. Azt látni, hogy Madoff még ezek az amatőrök számára is értelmezhető rétegek lehántása után is rendkívül menő figura, na ahhoz kell a szakember, a menőizmus nemzetközileg is jegyzett kutatója.

Viszont kezdjük csak az alapokkal, mert hát hé, Bernie Madoff tényleg senkinek sem ártott. Illetve valakiknek mégis, na de ezek a valakik mindenféle bankok, meg egy, a Földközi-tenger medencéjének keleti részéből származó nép prominens amerikai képviselői, úgyhogy aki Rózsa Sándort szereti, az most ne hullasson könnyeket. Az a ciki HSBC meg a Banco Santander, ezek a népnyúzásra szakosodott intézmények csak azt kapták kamatostul vissza, amit ők üzletszerűen űznek, fene a dollárjel-pupillájú pofájukba. És egyébként is, mióta bűn a liberális demokrácia és a piacgazdaság keretein belül bárkiről a hasba lyukat beszélés módszerével irtózatos pénzösszegeket leakasztani? Aki Madoffnak adta a pénzét, az bűnös kapzsiságból tette, józan eszét teljesen elveszítve a behazudott magas hozamtól.

Két tényező teszi Madoffot különösen menővé. Az első ezek közül az, amiről az ilyen ügyekben halálosan ciki módon szemérmes Magyarországon szinte tilos beszélni, pedig a világ épeszűbb felében teljesen egyértelmű. Az, hogy bár voltak Madoffnak óra-ékszeréken kívül más származású ügyfelei is, ez az ügyes kis szélhámosság alapvetően zsidó ügy volt, és mint olyan egyszerre és remekül adja a lovat minden náci és antináci előítélet alá. Az egész ügynek számtalan könnyfakasztóan vicces pillanata volt, a legmenőbbnek én mégis azt szavaznám meg, amikor a CNN által az ügyben megszólaltatott szakállas és raccsoló férfi, valami keleti parti egyetem judeo- és hebreo-ügyi szakértője azt mondta bele őszinte megdöbbenéssel a kamerába hogy "és ez nem olyan, mint általában, itt az történt, hogy valaki közülünk csapta be a többieket".

Madoff szintén zenész áldozatainak listája hosszú és színes, Gabor ZsaZsától Steven Spielbergen át a lánckurvázás okán lemondani kényszerült egykori New York-i kományzóig, Eliot Spitzerig. Ez a minden hájjal megkent svindler olyan züllött, hogy még Elie Wiesel alapítványát is átverte. Sőt, a Robert I. Lappin Alapítvány annyi pénzt vesztett, hogy kénytelen volt lehúzni a rolót. Az alapítványt Robert I. Lappin, egy nyugdíjas porszívó-mágnás alapította, és fő tevékenysége zsidó származású fiatalok izraeli útjainak szponzorálása volt. Ilyen jó sztorik még a Cion Bölcseinek Jegyzőkönyvében sincsenek. A minden forrás szerint igazi sármőr Madoff minden ügyfelét látszólag makulátlan hírnevével valamint már meglévő befektetői neveinek lobogtatásával szerezte, és ez a taktika különösen jól működött abban a világban, amit találóan "Jewish circuit"-nek, zsidó pályának szokás nevezni. Az elsősorban New York-i és floridai, dúsgazdag zsidókban fel sem merült, hogy valaki körön belülről vágja át az egész bagázst.

Csodálatos, ahogy a sztorinak egyszerre van anti- és filoszemita értelmezése. Az előbbieknek könnyebb a dolguk, bár én egy kicsit csalódott vagyok, amiért még senki nem sütötte el a mindent vivő címet: "Zsidókkal zsidóskodott a zsidó". Tessék, a vérükben van, már megint lopnak, csalnak, hazudnak. A másik oldal viszont végre egy remek ügyet talált annak bizonyítására, hogy a tízezer éves vád, amely szerint a zsidók szőrös kis összetartó bagázs, amelynek fő profilja mindenki más kifosztása, csupán alpári rasszizmus.

Ami azonban végtelenül menővé teszi Madoffot, az nem a szegényeknek osztogatást nagyvonalúan átugró Robin Hoodizmus, és persze nem is annak bizonyítása, hogy ezek a komisz zsidók akár szemita szűzlány vérét is képesek lennének belekeverni a maceszukba. Hanem hogy az egész balhét elvitte. Nem a magáét, hanem az egész világét. Amióta a globális gazdasági válság kirobbant, a világ mérgezett egérként rohangálva keresi a felelősöket, és Madoff felbukkanásáig nem volt senki, akit keresztre lehetett volna feszíteni. Az eddig felmerült felelősök túl unalmas és túl bonyolult figurák voltak, ráadásul általában nem konkrét személyek merültek fel, hanem döntések, folyamatok és egyéb úri huncutságok, amikre még haragudni sem lehetett eléggé. A Washingtonba pénzért kuncsorogni magángéppel érkező autóipari vezetőket lehetett egy kicsit ekézni, de ők sem voltak kellően sátániak.

Nem számít, hogy Madoff 50 milliárd dolláros zsákmányának semmi köze nincs a világgazdasági tömegkatasztrófa okaihoz, és csak kis részben annak következtében bukott le. Az időzítés tökéletes, a zsebére oly' kényes nagyközönség pedig végre kapott egy hús-vér pénzembert, akit meg lehet dobálni paradicsommal és tojással, aki annyira aljas, hogy még a házi őrizetből is gyémántokkal próbál ügyeskedni. Bűnhödjön csak mindenki bűneiért. Menő.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!