Lukács
7 °C
22 °C

Holokauszttagadást tiltani = NEM MENŐ

2009.04.28. 12:19 Módosítva: 2009-04-28 15:02:32

Szoros a verseny, de ha mégis választani kellene, hogy mi is az utóbbi húsz év legfárasztóbb, legmeddőbb, legcéltalanabb és rendre legeredménytelenebb közéleti vitája Magyarországon, a szólásszabadság korlátozása körüli maszatolás kapná az én szavazatomat. És elnézést kérek mindenkitől, akinek most a szeme elé került a "közéleti vita" szókapcsolat, tudom, hogy az ilyesmi rendes embereket órákra depresszióssá tesz. Kompenzációként a napok alatt méltán legendává váló Demcsák Zsuzsa-TASZ tereferét tudom ajánlani. Egyrészt mert igen szórakoztató, másrészt pedig mert remekül bizonyítja, a szólásszabadsággal kapcsolatos vitákban a legkellemetlenebb, hogy mindig idióták kapnak bennük fontos szerepet.

Van, aki szerint a holokauszt megtörténtét nem csak idióták tagadják? Tegyék csak fel a kezüket nyugodtan. HOPPÁ ez beugratás volt, aki most feltette a kezét, az szintén idióta. Mondom, nehéz ebből jól kijönni. Másokat leidiótázni talán nem vall nemes jellemre, ám még mindig jobb, mint egy komplett országot tartani szellemileg visszamaradottnak. Márpedig a szólásszabadság reménybeli korlátozói, még ha a lehető legjobb szándékkal közelítenek (amiről Magyarországon most szó sincs, lásd mindjárt), bizony ezt teszik. Szerintük azért nem szabad bizonyos dolgokat kimondani, mert ezen bizonyos dolgok kimondása a hallgatóságot szörnyűségek elkövetésére sarkallhatják. A logikájuk valami olyasmi, hogy ha szabad azt hazudni, hogy a negyvenes években Európában nem gyilkoltak le több millió zsidót, akkor majd ezt néhányan elhiszik, és nem csak elhiszik, hanem a tettek mezejére is lépnek, és tényleg megölnek több millió zsidót. Ez elég silány logika, amivel a szólásszabadság-korlátozók értelmesebbje is tisztában lehet, és ezért igyekszik is még valamivel érvelni. Ez a még valami pedig az érzékeny lélek.

A szólásszabadság potenciális nyirbálói szerint jó jó, nem biztos, hogy valakik marhavagonokat kezdenének megtölteni zsidókkal, ha túl sokat hallják, hogy olyat igazából nem is csinált senki, viszont ez az egész sokakat bánt, úgyhogy inkább nem is kellene annyira feszegetni. Sőt, egy kicsit sem, biztos, ami biztos, tiltsuk be. Tiltsuk be, mert azokat, akiket marhavagonokba pakoltak, nagyon bántja, ha valaki azt hazudja, hogy ilyenről szó sem volt soha. A holokauszt túlélői ma már idős, sokszor életük utolsó éveit élő emberek, akik nem érdemlik meg, hogy ezzel a mocsokkal kelljen szembesülniük. Ennek így látszólag van értelme, ám a dolog erejéből sokat elvesz, hogy szinte soha nem a még hangukat hallatni képes holokauszt-túlélők jönnek ilyesmivel elő, hanem azok, akik kényszeresen a nevükben szólalnak fel. Az ugyanis a helyzet, hogy a holokauszt túlélőit nem a mai idióták hazudozása bántja igazán, hanem hogy rokonaikat ezeknek az idiótáknak a nagyszülei belelőtték a Dunába és elvitték Auschwitzba. Ehhez képest ez a mai vartyogás semmi, és ezeknek az idős embereknek rosszabb véleményük már úgysem nagyon lehet arról, hogy honfitársaik közül a legidiótábbak mire képesek, ha a sors lehetőséget ad nekik önnön idiotizmusuk szabadon eresztésére.

A túlélők gyermekei és azok gyermekei közt biztos van olyan, aki tényleg rosszul érzi magát, amikor az idiótákat hallja, sőt, olyan pechvogelek is akadnak köztük, akik őszintén félnek. Őket egyfelől illik sajnálni, másrészt viszont a karunk széttárásán túl nem tehetünk mást. A demokráciához annak születése óta hozzátartozik, hogy a becsületes polgárok olykor kénytelenek elviselni mások idióta véleményét és bántó szemétségét is. A világ nem trappista kolostor, ez van. 2009 szokatlanul meleg tavaszán pedig, amikor mindent ellep az internet, a sértegetés betiltása ráadásul egyenesen kivitelezhetetlen. A háború utáni Ausztriában és Németországban még úgy-ahogy működhetett a dolog, ma már viszont, a technika vívmányait kezelni képes idióták korában kifejezetten kontraproduktív, és pont azt éri el, amit a szólásszabadság korlátozói a lehető legkevésbé szeretnének: hogy az idiotizmustól védeni kívánt csoportok csak még többet legyenek kénytelenek szembesülni a bántó idiotizmussal.

Ahogy a kuruc.info példájából már a lehető legjobb szándékú marhák is megtanulhatták volna, a világ mai állása szerint véleményt elhallgattatni gyakorlatilag lehetetlen. A reménybeli magyar cenzoroknál sokkal ravaszabb és sokkal gátlástalanabb kínai kollégák vért izzadva sem képesek minden tiananmenteres és dalailámás nyomot eltüntetni az internetről, sőt, még azt sem tudják elérni, hogy ezek egy része ne jusson át a legendás Nagy Tűzfalon. Arról nem is beszélve, hogy mivel itt nem a holokauszt szó teljes eltüntetéséről lenne szó, csak további problémák merülnének fel. Az áldozatok számáról nyilván lehet vitatkozni, hiszen ezt történészek is megteszik. Na de mit szabad mondadni a hatmillió helyett? A négy még oké? Na és a kettő? És azt mondani, hogy összesen tizenegy férfi, négy nő és két kiskorú halt meg Auschwitzban? Ne jöjjön nekem senki azzal, hogy ez tragikus és abszurd, mert ha az MSZP által most forszírozni kezdett törvénytervezet esetleg szárba szökken, ennél lényegesen abszurdabb és tragikusabb esetekkel lesznek kénytelenek szembesülni nap mint nap azok, akiket a szándék szerint éppen óvni szeretnének az ilyesmitől.

Nyomorult helyzetben lévő kisebbségeket nem a szólásszabadság korlátozásával kell védeni, hanem például azzal, hogy olyan rendőrséget működtetünk, amely képes megakadályozni, hogy egyes kisebbségeket random módon néha agyonlőjenek. Alkalmanként gyerekestül. Vagy ha már a megakadályozás nem megy, akkkor esetleg elkapni az elkövetőket. Az MSZP aljas és gyáva politikusai azonban nem az azt ma sokkal jobban igénylő cigányok védelmében igyekszenek törvényt alkotni, hanem azokért a zsidókért, akiknek - bár erről valamiért nem illik beszélni - különösebb bajuk már egy ideje nincsen, és mindennapjaik sem aktív rettegéssel telnek. A gyűlöletbeszéd-törvény ügyben még magához képest is túlmozgásos Lendvai Ildikó esetében nehéz nem említeni az ő huszonöt évvel ezelőtti cenzori tapasztalatait, és nem csak a mindig szórakoztató büdöskommerezés okán, hanem mert valahogy ezzel a múlttal különösen elképzelhetetlen, hogy valaki őszinte aggodalomból és demokratikus meggyőződésből igyekezne bármit korlátozni. A tiltás a melegágya az ilyen idiotizmusnak, jön a 88 a Heil Hitler helyett, a cigány helyett meg brazil és a norvég. Ha nincs brutális diktatúra, amelyben már a ráutaló magatartásra is egyből üt az ÁVO, a náci baromságokat ugyanolyan jól lehet rejtjelezni, mint a spamszűrőket kijátszó V!4GR4 feliratokat.

A szocialisták nagy felbuzdulásában egyébként éppen az a legfelháborítóbb, hogy javaslatukat a demokráciákban elfogadható egyetlen alternatívaként állítják be. Holokausztot csak idóták tagadnak, ám az sem sokkal jobb, aki azt nem ismeri el, hogy ebben az igen kényes ügyben egynél több megfontolható álláspont létezik. Egy kevesebb, mint egy évvel rendelkező kormány, nyakig a fontosabbnál fontosabb feladatokban, kínos cenzori múlttal a háta mögött jobban tenné, ha inkább nem nyúlna a demokrácia meghatározó pilléreihez, és nem kezdene olyan harcba, amelyet 2009-ben megnyerni lehetetlen, jó sok kárt okozni viszont simán. Szabadon hülyeségeket beszélni még mindig a legmenőbb opció.