Az új Lady Gaga-klip = MENŐ

Akit érdekel az ilyesmi, az mostanra már nyilván látta mind a kilenc és fél percet. Látta a cigarettákból készült napszemüveget, látta a telefonból hajtogatott fejdíszt, és látta a kólásdoboz-hajcsavarokat. Látta a szexet! Látta a botrányt! Látta a videóklipet! Aztán megnézte még egyszer az egészet, és elgondolkodott, hogy ez az idegesítő kis liba az elviselhetetlenül fülbemászó dalaival esetleg tényleg tud valamit.

Már eleve az is sokat jelent, hogy egy videóklip hirtelen ilyen fontos lett. Az mp3-ak és streamelt zenék korában, néhány héttel azután, hogy az MTV hivatalosan is kivette nevéből a "Music"-ot, a videóklipek nagyon messze vannak húsz évvel ezelőtti aranykoruktól. Régen természetesen minden sokkal jobb volt, de az speciel tényleg igaz, hogy a mai tinédzserek el sem hiszik, nem is olyan régen volt még olyan is, hogy a Like a Prayer klipjében színesbőrű Krisztussal enyelgő Madonnán még a katolikus egyház is felháborodott. Szegény pápa ma már azt sem tudja, milyen szórakoztatóelektronikai eszköz segítségével, milyen weboldalon vagy mobiltelefonon lehet vonagló csajokkal teli négy-öt perces zenés kisfilmeket látni. A világ nagyot változott.

Érvek és ellenérvek ütköznek azügyben, hogy a zeneipar tényleg haldoklik-e, vagy csak piaci átrendeződésről van szó, a Telephone klipje viszont most végérvényesen eldöntötte a vitát. Amíg ilyenre van pénz és kreatív energia, egyszerűen nevetséges bármiféle válságról beszélni. A poprajongók azonban most sem a pénzügyek felől közelítenek, hanem egyszerűen csak örülnek, hogy ilyen csodálatos, a műfaj legnagyobbjaival, a Thrillerrel, az Around the Worlddel és társaikkal egy lapon említhető alkotás született.

Amióta 2008-ban Lady Gaga feltűnt a színen, hosszas viták folynak arról, hogy ő tényleg egy igazi popsztár, vagy csak annyira szeretne az lenni, hogy erőlködése pont megöli a pop egyik legfontosabb követelményét, a játékosságot. A Telephone-nal Gaga ezt végre eldöntötte, ráadásul a legklasszikusabb poptrükkel: ha kétségek merülnek fel önts rá még tíz literrel. A klip nemcsak remek, hanem olyan magasról tesz a konzervatív jóízlésre, hogy a giccsnek lehetetlen ellenállni. Hangos, harsány, tele van műanyaggal és proli sminkekkel. Akárcsak szinte az összes igazán nagy klip, ami az elmúlt huszonöt évben készült.

Az külön szórakoztató, hogy a klip megjelenését övező többé, de inkább kevésbé őszinte felháborodási hullám jelentős része nem a csúnya szavakkal és a szép mellekkel, hanem a kilenc és fél percbe belezsúfolt töménytelen termékelhelyezéssel foglalkozik. A Telephone előtt még nem volt klip, amely ennyire arcátlanul reklámozott volna mindent az üdítőtől a mobiltelefonig.

Ez egyfelől megmutatja, hogy kell az anyagi erőforrásokat előteremteni egy ilyen megaprojekthez olyankor, amikor a zeneipar csak a sebeinek nyalogatásával és új bevételi modellek halál unalmas kidolgozásával van elfoglalva. Másrészt pedig éppen megadja az utolsó kegyelemdöfést az egyébként is önmaguktól kapituláló zenetévéknek. Minek csináljon bárki a kereskedlemi csatornák prűdségének és jogi béklyóinak megfelelő klipet, ha az interneten szabadon szállhat a dohányfüst és a pina?

A határokat egyébként néhány hónapja az a Pussy című Rammstein-klip kezdte el végérvényesen feszegetni, amelyet ugyanaz a svéd Jonas Akerlund rendezett, aki most a Telephone-t jegyzi. Abban annyi volt a kegyetlen és vicces pornó, hogy reménytelen vállalkozás volt belőle zenecsatorna-kompatibilis változatot vágni. Minek is vacakolt volna ezzel az együttes, ha a klipet így is mindenki láthatta, akit érdekelt a dolog? A Telephone a Youtube-on most már húszmillió néző felett tart, így Akerlund, Lady Gaga, és a cechet álló üdítőital és mobiltelefon-marketingesek is elégedetten dörzsölhetik markukat.

A zeneipari erőviszonyok átrendezése helyett viszont mi inkább annak örüljünk, hogy lehet, Lady Gagának sikerül, amit már senki nem gondolt kivitelezhetőnek: univerzális popsztárrá válni. A lemezeladások csökkenése mellett kevés dolgon siránkoztak annyit az utóbbi években ebben a szakmában, mint hogy az internet valójában nem egyesítette, hanem ezernyi szubkultúrára szétforgácsolta a világ poprajongóit, és így már lehetetlen lesz hogy akkora sztárok szülessenek, mint a már említett Madonna, vagy a Telephone-ban (04:32-nél) szándékosan is megidézett Michael Jackson.

Ez a klip, a körülötte zajló felhajtás, és hogy néhány napig tényleg erre figyelt a fél világ azt sugallják, Lady Gagának összejöhet. Két-három éve még érdemesebb lett volna Beyoncéra fogadni, de ha már ő is beállt Gaga szekerét tolni, akkor egyértelmű, ki az új királynő. Kicsit jobb dalokat kellene neki írni – a Telephone például klip nélkül alig üt – és biztos lesz a siker.