Sámuel, Hajna
15 °C
19 °C

Kínán lovagolni = NEM MENŐ

2011. 06. 27. 06:48
| Módosítva: 2011. 06. 27. 15:49

Az őszödi beszéd után az elmúlt héten újabb sokk érte a magyar közvéleményt. Nagyon nehéz volt feldolgozni, hogy a magyar politikusok hazudnak, erre most, amikor már majdnem begyógyultak a Gyurcsány Ferenc által ejtett sebek, kiderül, hogy pénzért bárkivel összefekszenek. Ven Csia-pao kínai miniszterelnök látogatásának kapcsán százezrek ébredtek rá, hogy Orbán Viktornak nincs gerince. Szörnyű belegondolni mit fog tenni a magyar választópolgár, amikor rájön, hazájában létezik a korrupció.

Kínával ma már mindenki barátkozik. Amerikának, Európának, senkinek nincs kedve finnyáskodni. Nem azért, mert a nyugat éppen összeomlik, és a kínai pénz nélkül el van veszve, hanem mert a pénzt mindig, mindenki szereti. Magyarországi látogatása után hétfőn Ven Csia-pao Londonba utazik, ahol találkozik többek között David Cameron brit miniszterelnökkel, hogy mindenféle üzleti megállapodásokat üssenek nyélbe. Arról is lesz szó, hogy kínai cégek és a kínai állam – ez a két dolog ugye nem igazán különböztethető meg – beszállnának a London-Birmingham gyorsvasút megépítésébe. A gőzmozdony hazájában átengednék a vasútbiznisz egy részét a feltörekvő kínaiaknak. Hallatlan.

Nyilván a magyar kormány is készségesen eladná a kínaiaknak még a Budapest-Vác vasútvonalat, ha arra fájna a foguk. A világ második legnagyobb gazdaságát azonban ilyen kis falatok nem nagyon érdeklik, Inkább kedvesen felajánlottak egy kis hitelt, meg tettek mindenféle ígéreteket valami regionális logisztikai központról, amiből lehet, hogy lesz valami, de valószínűbb, hogy az a főosztályvezető is csak valami nagyot akart mondani, akit a magyar ügyek kezelésével megbíztak valamelyik pekingi minisztériumban.

Kínával barátkozni világszerte egészen hétköznapi dolog, ennek ellenére mégis sokan felháborodtak azon, hogy Orbán Viktor és kormánya ilyen meleg barátsággal fogadták Ven Csia-paót, a kommunista tömeggyilkost. Csia-pao speciel egyáltalán nem kommunista, és ő személyesen olyan nagyon nem is tömeggyilkos, de ettől még érteni lehet a kifogásokat. Nevezetesen hogy tisztességes ember ilyen sötét alakkal még kezet fogni sem hajlandó, nem hogy ujjongani körülötte, és olyanokat mondani, mint Orbán Viktor, aki az elmúlt hatvan év közös gondolkodásáról ömlengett nagy nyilvánosság előtt.

Ez a becstelen viselkedés azonban nem Orbán Viktor sajátja. Barack Obama és David Cameron múltjából is oldalakon át lehetne idézni az antikommunista, szabadságszerető szólamokat, mégis mindketten bármikor, bárhol leülnek Kínával egy csésze teára és tízmilliárd dollárra. A nyugati országok polgárai – és most kivételesen ezek közé kell sorolni Magyarországot is – azonban egy büdös szót sem szólhatnak, amiért választott vezetőik így cselekszenek. Hiszen éppen ezért választják őket ilyen fontos pozícióba: fontoskodni a világban, és a lehető legjobban gyarapítani saját államuk kasszáját.

Ha valakinek szégyellnie kellene magát az elmúlt hét budapesti eseményei után, azok éppen a Kínában a sátánt látó, vérig sértett magyarok. Hol voltak a tibeti zászlók és imamalmok? Hol voltak a Ven Csia-pao felé repülő tojások? David Cameron lefekszik Kínának, mert jól tudja, hogy választói nem nagyívű szólamokat, hanem pénzt várnak tőle, viszont amikor a pekingi olimpia előtt a láng Londonban járt, ott legalább akkora botrányt okoztak az aljas kínai rezsim ellen tüntetők, hogy arra az egész világ felfigyelt. Budapesten semmi ilyesmi nem volt: a gyáva elégedetlenkedők Orbántól várták a tökös ellenállást, pedig neki aztán tényleg egészen más a dolga.

Természetesen az is igaz, hogy a magyar-kínai csúcstalálkozónak voltak szánalmasan pitiáner mozzanatai. Az ELTE előadójában felállva tapsolók. A bevándorlási hivatalba elővigyázatosságból berendelt tibetiek. A Ven Csia-pao előtt Ferihegyen hajbókoló Semjén Zsolt, aki bármilyen buta ember, a kínai kormány és a Vatikán feszült viszonyáról csak hallott már valamit. Kézfogásuk ízléses szimbóluma volt annak, hogy ha pénzről van szó, az ájtatos európai konzervatívokat pont annyira érdekli Jézus Krisztus, mint a kínai diktatúrát Marx.

Ezek nyilván a jelenlegi magyar kormány zavaros, leginkább gyerekes dacra visszavezethető keleti nyitásának elkerülhetetlen ballépései, és nincs is komoly jelentőségük. Mint ahogy Magyarország boldogulása szempontjából szintén nincs ezeknek a mostani, történelminek beharangozott megállapodásoknak. Minket Kína sehonnét nem fog kirántani. És ahogy nincs semmilyen jelentősége a kínai miniszterelnök európai látogatására időzített látszólagos engedékenységnek, Aj Vejvej és a kevésbé ismert Hu Csia szabadon engedésének. Az üzlet mindezektől függetlenül vidáman döcög tovább.

Hogy Gyurcsány Ferenc milyen ember, azt illett tudni az őszödi beszéd előtt is. Hogy Orbán Viktor milyen, arról sem ez a protokoll-látogatás rántotta le a leplet.