A rendőr bácsi, aki szolgál és véd, hol volt?

Legelső gondolatom egy szerdai beszélgetés kedves munkatársaimmal. Mi a terv a hosszú hétvégére? Sok ötletet hallottam, ám a valóság engem is elkápráztatva meglepett. Tél tábornok – remélhetőleg utoljára – hadat üzent. Harag nincs bennem, mert a főnök Ő, ilyen megtörténik.

Tél tábornok hadüzenetének korai szakaszában, csütörtök este, 6 óra körül indultunk Budapestről Győrbe. Mivel az M1-es autópálya felől cudar hírek jöttek, ezért az 1-es főutat használva akartunk túljárni rettenthetetlen tábornokunk eszén. Elégedetten meg kell, hogy mondjam az akció totális sikernek bizonyult egészen Komárom csodás városáig (és a helyiek magatartása miatt valóban csodás). A körülményekhez képest bíztató 40-50-es tempóban lehetett haladni.

Ám Tél tábornok Komáromnál új és félelmetes, mondhatnám nem várt szövetségesre talált. Eme jelenséget nevezzük összefoglalóan katasztrófaelhárításnak. Beleértve a rendőrséget, tűzoltóságot, autópálya-kezelőt és a teljes állami rokonságot.

A frontvonalak a következő pontokon húzódtak. Komáromnál négy lehetőségem volt Győrbe jutni. M1-es autópálya. Dr. ZS. tájékoztatása alapján ki több mint egy napot gyönyörködött Tábornok Úr munkájában a sztrádán vesztegelve, esélytelen küldetés, biztos kivégzés lett volna. Kérdezem szegény Dr. ZS-nek miért kellett több, mint egy napot várnia a segítségig?

1-es főút: Bedugult, melyről konkrét tájékoztatást több órás várakozás és fagyoskodás után sikerült kapni. Kérdezem én, a rendőr bácsi, aki szolgál és véd, hol volt? Hát ott nem.

Kisbér felé: Itt már a rendőrség szent elitje megjelent, közölte, hogy arra menni nem lehet. Bátorkodva kérdezem, hogy opciók, kitörési pontok? Hát ő azt nem tudja, meg amúgy is nem az a dolga, hogy engem tájékoztasson. Ha már nem védsz, legalább szolgálnál…

Szlovákián át Nagymegyer felé: Szidhatjuk kedves szomszédainkat, de itt láttam először, hogy vannak akik szembe mernek szállni Tél tábornokkal. Tehát nem várt helyről bíztató jelek jönnek, hallottuk, hogy még aznap (pénteken) Tél tábornok legfontosabb állásai  megsemmisítésre kerülnek. A szlovák fronton. Nem a magyar fronton, hanem a sokat szidott Szlovákiában.

A katasztrófaelhárítás kiváló munkájáról hadd éljek egy vézna lábakon remegő hasonlattal. Az első 14 órában hókotrót nem láttam, ami kicsit olyan nyomott hagyott bennem, mint a Mikulás. Mindenki beszél róla, tudja, hogy létezik, de még soha senki nem látta.

Eközben egy helyi benzinkútnál fagyoskodva a rádióból újabb támadás érte, amúgy is ingatag talajon támaszkodó állásainkat. A tájékoztatás…. Gyerekek… Szókincsem hanyatlik. Emlékeimre visszagondolva, ezért szűkszavú leszek. Ami biztos, hogy mindegyik rádiócsatornában hajnali 1 és reggel 6 között ugyanazok a hírek ismétlődtek, óránként. Tél tábornok kettős kémeket is bevet. Nekem meg mi van a kezemben? A kormány, véges benzin, és a bizonytalanság pusztító jelene.

Közben hadd írjam le a jelenséget kicsit részletesebben Komáromban. Adott több száz félve motoszkáló autó a városban. Senki nem tud semmit, ezért egy idő után senki nem mozog, lámpák kialusznak. Senki nem tud semmit, de a türelem fogy. Mindig lesz valaki, akinek eszébe jut, hogy hátha lehet haladni, ezért ellenőrzi kételyeit. Persze ebben a világban, aki valamit tud, az mozog, tehát őt követni kell, a lámpák újra felvillannak. Tehát így minden ellenőrző ponthoz az autósok hullámokban, nagy tömegben érkeztek. Én hibám? Nem hinném. Korrekt tájékoztatás, hiteles, meggyőző és felelősségteljes magatartás esetén (a katasztrófa-elhárítás részéről) az autósok és minden ember a legnagyobb támogatója az ellenállás megszervezésének. Tehát a káosz az én hibám? Nem hinném.

Közben két mondat ragadja meg a fülemet, örülök, hogy le nem tépi. Első mondat Komárom egyik szent emberétől jött, aki szerint hétfőig itt leszünk. Mondom magamban, hogy ezt nagyon gyorsan felejtsük el. Miért? Mert az utakat jól ismerő emberként tudom, hogy a helyzet ezt nem indokolja. Második Nobel-őrület-díjas jelöltünk Kedves Belügyminiszter Barátunk. „Segítünk! Ne hagyja el a gépjárművét! Ha elfogy az üzemanyaga, üljön át másik gépjárműbe! Belügyminisztérium”. Mindez sms-ben. Hát létezik az ilyen? Rádióért dísznek fizetünk, édes drága fagyöngyöm? Ilyen okosságért az én gyermekkoromban, nyaklevessel a tarkómon rohantam a mezőre pofonfát ültetni. Más idők járnak. Ma ezért belügyminiszteri fizetés jár. Miért is? Választ nem tudom, gondolkodásra visszavonulok.

Fentiek eredményeként megsemmisülve a péntekre virradó éjszakát az autóban töltöttük. Péntek reggelén bevásárlásunk Szlovákiában kezdődött. Értem én, tudom én a szabályokat március 15-én. De hát katasztrófa esetén gondoltam elhárítjuk azt és lesz ellátmány itthon is. Édesanyám legyező szavai jutnak eszembe. „Te kis csacsi…”

Visszatérve. Reggeli után gondoltuk, hogy az ellenállás szervezését információszerzéssel kezdjük. Rádióban értelmes hírek nincsenek, jó az internet, csak használhatatlan, ha nincs. Segélyhívó számok vagy nem működnek, vagy ugyanazt hallom, amit a rendőri elitalakulat elegáns képviselőitől. NEM TUDOM. Na de apa? Akkor ki tudja? Mindenesetre a fentebb leírt autósok követési magatartása miatt óráról órára felgyülemlett tömegek állandósultak a blokádoknál.

Közben kiderült, hogy a dolgok hamarosan megoldódnak, mert az OPERATÍV TÖRZS kezébe vette az irányítást. (A történet margójára: Hollywoodban nincs ismerős, de vígjátékcímnek a fenti elnevezést melegen ajánlom.) Továbbá híradásaink közlik, hogy a kormány erők itt-ott felbukkantak, és sikert sikerre halmozva nyomulnak előre, szorítva vissza Tél tábornokot.

Persze az nem számít, hogy +4 fokban olvad a hó. De az még nem is zavarna, a propaganda ősrégi állami dolog. De akkor az előrenyomulásból miért nem látok semmit? Hókotrót azóta is csak a mesekönyvekben láttam, fehér szakállal, piros ruhába öltöztetve. Hadseregről meg… Lánctalpasaink elakadtak a fronton… Én úgy olvastam, hogy ezek dögök a világ végén sem akadnak el. Jaj. Miért nem tanultam meg rendesen olvasni, hát ez nem így van!

Mindeközben a frontvonal szélesedett, a MÁV is az ellenlábasok szent szövetségéhez csatlakozott. Rádió elvtárstól tudjuk, hogy a MÁV üzeni, minden rendben. Én meg mondom, akkor hát menjen. Kocsi le, vonatra fel, ugrás haza. Mi itt a baj? Túl jól hangzik. A minden rendben, azt jelenti, hogy a reggel 8-as Győrbe tartó gyors még délután 4-kor is ott állt és még – bár tőle nem kérdeztem – Isten se tudta mikor indul el.

Végső elkeseredésben elkönyveltem, hogy ebből szombati haza indulás lesz. Ha lesz. Ezúton szeretném megköszönni a szállodások segítőkész hozzáállását, a komáromi lakosok megértő türelmét és az online közösségek fáradhatatlan munkáját. Lett szállás az éjszakára. De eközben jött a hír, hogy az 1-es főút járható. Akkor menjünk, lássuk, hű hadseregünk mi munkát végzett. Tények a következők. Komárom-Győr távlatban szaggatottan 2 km-es utat tudnék mondani, ahol a hóátfúvások elérhették az 1 métert. Gyerekek, ezen az úton letakarítás nélkül is hazavágtáztam volna. Köszi, hogy költöttétek az értékes adóforintot, remélem a meleg tea és a csoki finom volt, a takaró nem volt túl vékony. Esetleges hideg levegőért én kérek elnézést.

Dani