Diszkriminál a Műsorszolgáltatási Alap

Évi 200 milliót fordít stratégiai kutatásokra az ORTT - írja az Index július 27-én. A cikk szerint György Péter, az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetének docense kifogásolja leginkább, hogy a médiatestület a szakmai és társadalmi nyilvánosságot mellőzve dönt a médiakutatásra szánt közpénzek felhasználásáról. Nem emlékszem arra, hogy a neves tanerő ugyanígy tiltakozott volna akkor, amikor - még Révész T. Mihály elnöksége idején - ő kapta sorra az ORTT-től a megbízásokat. Igaz, akkoriban valahogyan mégis kiszivárgott, hogy György Péter súlyos milliókért azt javasolja az ORTT-nek, hogy kebelezze be a Filmarchívumot. S az ő nevéhez fűződik az azóta is tisztázatlan módon működő NAVA, a Nemzeti Audiovizuális Archívum ötlete, persze, az ORTT felkérésére szintén nem ingyér erőltette meg az agyát. Egyébként egy, az ORTT-n belül működő médiakutató és stratégiai intézet felállításáról már a kezdetek kezdetén, 1996-ban is volt szó, de aztán az eredeti formában pénzhiány vagy Révész T. szeszélyessége miatt nem jött létre a szervezet.

Történetesen úgy alakult a saját életem, hogy Révész T. Mihálytól és a cikkben szintén szereplő Nahimi Péter intézetétől egyaránt kaptam felkérést szakértői tevékenységre. Utóbbitól 2003-ban úgy, hogy az elkészült tanulmányért járó félmillió forint kifizetéséhez a témában illetékes szakmai szervezet, a -sajnálatos módon alig ismert, mert ügyvivői harcmodorának sajátosságai miatt lényegében titokban működő - Szabad Rádiók Magyarországi Szervezetének jóváhagyása is kellett. Nahimi Péterről és munkatársairól csakis a legjobbakat mondhatom: segítőkész és korrekt embereket ismerhettem meg. A magam részéről örülnék, ha az én tanulmányom, amely a Műsorszolgáltatási Alapot anyázza a közösségi rádiók szempontjából, nagy nyilvánosságot kapna - az ORTT és az Alap meg biztosan nem örülne.

Ám, ha már a cikkben és az előző bekezdésben is szóba került az ORTT és az ő Műsorszolgáltatási Alapja, a nyilvánosság hiánya ennél a műintézetnél sokkal szembetűnőbb. Noha az Alap az adófizetők pénzének sorsáról rendelkezik, pontosabban, előkészíti az ORTT pályázati felhívásait és döntéseit, a benyújtott pályázatok tartalmáról semmit nem tudhatunk meg. A pályázatok annyira titkosak, hogy még a pályázatokban bizonyíthatóan érdekelteknek sem adnak felvilágosítást. A szakmai szervezetek a pályázati felhívások tervezetét általában nem véleményezhetik; az Alapnál - eltérően a frekvenciapályázatoktól - nincs közmeghallgatás.

De kicsit is tehetősebb műsorszolgáltató nem is nagyon pályázik az Alaphoz. Aki ugyanis már végigkínlódott és dühöngött egy ORTT-s pályázatot, annak egy EU-pályázat elkészítése könnyed ujjgyakorlat. Az Alap valószínűleg abból indul ki, hogy a rádiók és televíziók kivétel nélkül csalók. De legalábbis komolytalanok, akik viccből pályáznak, nyilván, nagyon ráérnek. Tehát rögtön indulásként jól meg kell őket büntetni. Az ún. nem nyereségérdekelt (pl. Civil, FIKSZ, Tilos), tehát közösségi, szabad rádióktól követelt pályázati díj a civil szférában szokásosnak kb. 17 000, azaz tizenhétezerszerese, hiszen ebben a körben vagy egyáltalán nincs beugró, vagy csak jelképes, 1-2 ezer forintot szoktak kérni több milliós megpályázható összeg esetén is. Más pályázatoktól eltérően, a pályázati díj és a pályázat elkészítésének költségei nem számíthatók bele a pályázni kívánt összegbe vagy az önrészbe. Az Alap lényegében nem fogadja el önrészként az önkéntes munkát sem, degradálva ezzel a civil szféra legnagyobb értékét. A pályázatok többségének elszámolásához mellékelni kell hivatásos könyvvizsgáló véleményét, a műszaki pályázatokéhoz pedig még olyan esetben is műszaki szakértőét, amikor a pályázat paramétereit hírközlési hatóság írja elő. Ez a költség ugyan elszámolható, de 100-200 ezer forinttal kurtítja meg a pályázatot. Arról nem is beszélve, hogy vajon minek tart az Alap - a főváros egyik legdrágább irodaházában immár három emeletet is bérelve - villamosmérnököket és közgazdákat? Mindenesetre, ezek a szakemberek még biztosan nem találkoztak az úgynevezett CD-vel vagy DVD-vel, mert az esetenként akár 100 oldal terjedelmű pályázat 8 példányban csakis papíron adható be, további 5-10 ezer forinttal terhelve egy kis helyi rádió büdzséjét. S ha még ez sem lenne elég, a pályázat kizárólag személyesen, munkaidőben adható le, hadd utazzon a botor műsorszolgáltató ismét elköltve pár lepedőt, s lehetőleg hajnalban, nehogy dugóba kerüljön, mert ha 17 óra után 3 perccel érkezik, akkor annyi.

A legvérlázítóbbnak azonban a diszkrimináció tűnik, amelyik a magánszemélyeket kizárja a pályázatokból. A médiatörvény ugyan lehetővé teszi, hogy magánszemélynek természetes személyként (tehát nem magánvállalkozóként) is lehessen pl. kisközösségi rádiója - miért is tiltaná, amikor a tömegkommunikáció a törvény preambuluma szerint bárkinek a joga -, és van is erre példa Erdőkertesen. Az Alap formai okok miatt, önkényeskedve kizárja az ilyen pályázót, mert az nem tudja mellékelni az alapító okiratát, cégbírósági bejegyzését, alapszabályát, ráadásul arról sem tud nyilatkozni, melyik ÁFA-körbe tartozik.

A már említett Szabad Rádiók Magyarországi Szervezete legutóbbi találkozóján ugyan összeállítottam egy módosítási csokrétát, amit a szervezet ügyvivője minden bizonnyal eljuttatott az Alaphoz, ennek sorsáról azonban nincs hír. Ha még pár hónapig ücsörögnek rajta, Erdőkertesen nem lesz rádió, mert lejár az indulási határidő.

Cs. Kádár Péter
médiaszakértő
http://cskadar.fw.hu

Válasz gyanánt Cs. Kádár Péter modora, pontosan modortalansága arányban áll tudatlanságával. Úgy tűnik nékem, hogy hallott a NAVA történetéről, de semmit sem tud róla. Minthogy azonban minden, ami a NAVA kapcsán történt, - beleértve az ORTT által a BME kereteiben működő munka számára nyujtott támogatást - a teljes nyilvánosság előtt történt, s történik, ezért nem érzem magam kötelezve, hogy ez alkalommal magyarázzam el azt, amit Cs. Kádár úr is tudhatna - ha akarná. Amúgy a NAVA ( lásd legutóbbi cikkem a Népszabadságban) sajnos egyre távolabb kerül a megvalósulástól. Ami pedig Cs. Kádár úr Nahimi úrnak írt tanulmányát illeti, azt ha nyilvánosságra kerül, még el is olvasnám. Engem ugyanis a tények érdekelnek, szemben sokakkal. György Péter