A dejtári plébános és a dugipénzek II.

Induljunk ki abból, hogy a pap a sok lemondással járó szent tisztségét a szenteléssel az Isten országa iránti szeretetből és az emberek szolgálatáért végzi. A cikkíró lényegében a plébános úr ebbeli szándékát kérdőjelezte meg immár valótlan, talán büntetőjogi következményeket is maga után vonható, rágalmazó megállapításaival, amelyek úgy hiszem minden jóérzésű ember ellenszenvét kiváltotta.

Ennek ellenére mégsem feltételezve a cikkíró rosszhiszeműségét, alapos okkal feltételezzük, hogy valaki, vagy valakik által tévesen lett informálva és rosszindulatúan sugalmazhatták neki ezt a minden alapot nélkülöző, téves megállapításokat rossz színben feltüntető gyerekes szöveget. Ezzel a cikkel mélyen megbántotta községünk szilárdan hívő katolikusait, azokat az embereket, akik nemcsak lelkük mélyén hisznek, hanem hitüket nyilvánosan is a nehezebb időkben is kinyilvánították azzal, hogy házaik homlokzatán Jézus vagy Szűz Mária szobrait helyezték el. Ezen túlmenően a nem hívő, de Dejtárt saját községünkként tisztelő és szerető emberek önérzetét is joggal bánthatta.

Csak az vezérelhette a cikkírót, miszerint "verd meg a pásztort és így szétszélednek juhai", illetve "alázd meg a pásztort, ezzel megalázod híveit is".

A valótlan állításokkal szemben figyelembe kell venni azt is, hogy a pap is gyarló ember, hogy a papi szolgálat - ha más szemszögből is, mint a múlt rendszerben - ugyancsak megnehezült azzal, hogy a korábbi egy község-egy pap tényét felváltotta az egy pap-több község ténye. Annak ellenére, hogy a papok életkora országunkban nagyon magas, paphiány van, agy Isten szolgálatában elöregedett papjain ennek ellenére több helyen teljes szívből és lélekből, erejüket, életüket nem kímélve igyekeznek isteni küldetésüket betölteni, a szolgálatot ellátni. Ezt teszi plébános urunk is. Nem csoda tehát ilyen körülmények között, ha esetleg egy-egy szentmise később kezdődik, mert kihúzódó gyóntatások miatt a plébános úr később érkezik. Aki igaz szívvel megy a templomba ezt a 10-15 percet nem róhatja fel végső soron az Istennek. A több helyen rendelő orvos ha késik, azt sem szoktuk számon kérni.

Továbbá az egyház nehéz anyagi helyzetben van. Így nem csak az egyházi épületek, hanem a szent helyek, így a temető fenntartása is nehézkes, akadozik, talán kívánnivalókat hagy maga után, de ez nem róható fel a plébános úr terhére. A rosszindulat mutatkozik meg abban a kifejezésbe, hogy a pap a falu legnagyobb házában "puffaszkodik". Ezt a házat plébániának paplaknak nevezik, ez tény. A pap, illetve az egyházközség anyagi helyzetét a hívek áldozatos segítsége enyhíti. Bár a cikket író nem tért ki arra a lehetőségre, hogy egyes szektákat követve lényegesen magasabb egyházi adót is fizethetnének egyesek és akkor a temetői gondok is megoldódnának. Így a szerény egyházi adóból és egyéb bevételekből nem telik mindenre. A bevételeknek általában kiadási oldala is van. A liturgia, a templom puszta fenntartása, amely már a drága fűtést is magába foglalja, soka pénz igényel és a szolgáltatások ára is emelkedik, amelyekkel nehéz lépést tartani.

Az úgynevezett pénzdugdosásokkal kapcsolatban semmiféle egyházi vizsgálat nem volt, úgy gondoljuk, hogy az ártatlanság védelme a plébános urat is megilleti.

A papi szolgálat terén semmiféle hiányosságot nem tapasztaltunk a szertartások, a szentségek kiszolgáltatása az egyházi törvényeknek mindenben megfelel, esetenként az idős betegekhez is, úgy mint hozzánk eljuttatja az evangélium örömhírét. Az Isten iránti szeretetünket, és talán a papunk iránti megbecsülést is mutatja, hogy egyre többen járulunk e szentáldozáshoz. Az igehirdetés a szentírásra korlátozódik, politikamentes. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy az evangélium aktualitása megkívánja. Plébánosunk igyekszik bennünk a hazafiság és hazaszeretet eszméjét felkelteni. Elképzelhető, bár ezt nem tudjuk biztosan, hogy éppen pártatlansága tarthatta vissza Szili Katalin házelnök asszony látogatásától.

A cikkben említett püspök szavaiban - ha elhangzotta is - kiragadottak, ténybeli konkrétumokat nem tartalmaznak.

Úgy érezzük, hogy a plébános úr híveinek igaz, jó pásztora, aki a nehezebb időkben is tartotta a község katolikusaiban a lelket, erősítette hitüket, erőt, egészséget, idős kort ne kímélve.

A palóc népre az jellemző, hogy szereti az Istent, templomát és papját.

Hogy mit szeretnénk? Ady Endre Karácsony című verse jut eszünkbe, amelyből az a gondolatsor ragadható ki, hogy amikor a harang csendül, ének zendül, "a templomba hosszú sorba indulnak el ifjak, vének, Az én kedves kis falumban hálát adnak a magasság Istenének", hogy az emberek magukba szállva, tiszta szívből, úgy mint régen lelkiismeretvizsgálatot tartanának. Vajon igaz-e a cikk tartalma? Ha már a Vatikán Európa ˝lenyúlásáról˝ lehet papolni, talán nekem nem lehet a plébános ˝lenyúlásáról˝ beszélnem, írnom? Kedves cikkíró, csak felelősséggel, meggondoltan!

Tehát, mi dejtári hívek azt kívánjuk, hogy béke legyen, mint ahogyan a szentmisében halljuk: "Engesztelődjetek ki szívből egymással". Ehhez kérjük a Szentlélek Úristen segítségét.

Mindezt min azért írtuk, hogy ország-világ előtt megrágalmazott szeretett plébánosunkról ne alakuljon ki igaztalan, hamis kép.

Mészáros László

(Dejtár, Szabadság u. 23.)

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!