A meg nem alkuvó nyomorról

Find the Costs of Freedom
Buried in the ground
Mother Earth will swallow you
Lay your body down
(Crosby, Stills, Nash & Young: Costs of Freedom)

DIOGENIDÉSZ: Midőn megtisztelő módon érdemesítettél arra, hogy írjál énrólam, pontosabban a filmről, melyben megmutatkoztam, én kedves Kritikoszom, akkor tán érdememen felül is becsültél. Megvallom, ez igen jól esett manapság különb-különb okok folytán jelentősen megtépázódott önértékelésemnek. Ugyanakkor föl kell hívnom arra is figyelmedet, hogy szövegedben föltevél egy oly kérdést, mely megválaszolhatatlan, minthogy magában hordozza önnön feleletét.

KRITIKOSZ: Nevezetesen?

DIOGENIDÉSZ: Kérdéd, hogy "_miért a nyomor a megalkuvást nem ismerő lázadás egyetlen lehetősége"?

KRITIKOSZ: Pontosan idéztél, óh Diogenidész? De tényleg! Ha az, miért az?

DIOGENIDÉSZ: Mondottam, hogy a kérdésben ott rejlik a válasz is: épp azért, mert lázadás, s mert megalkuvást nem ismerő.

KRITIKOSZ: Ezt meg hogy értsem?

DIOGENIDÉSZ: Mondd, te tényleg oly naiv vagy, hogy magad elé tudod vizuálni bármely Hatalom bármely képviselőjét - vagyis olyan tagját, ki e hatalom gyakorlásából él -, aki jó szándékkal fordulna azon elvetemült felé, aki épp e Hatalmat tagadja, de legalább kérdőjelezi meg, s aki ezt ráadásul következetesen, megalkuvást nem ismerő módon teszi?

KRITIKOSZ: Nem igazán. Mert ezzel épp a maga biztos, s meglehetősen jómódú megélhetését kockáztatná.

DIOGENIDÉSZ: No látod. Akkor viszont miként gondolhatod el, hogy elősegítse e lázadó anyagi értelemben vett fennmaradását, ezzel lehetőséget adva neki őt felháborító, sőt: közvetlenül fenyegető elgondolásai továbbfejlesztésére, pláne terjesztésére?

KRITIKOSZ: Nehezen. De hát épp erre vagyon kiötölve a demokrácia. Avagy nem?

DIOGENIDÉSZ: Avagy. A demokrácia "pusztán" arról szól, hogy nyugodtan és nyíltan kimondhatom a véleményemet, s nem kell rettegnem a mottóban megfogalmazott "megtorlásnak" még a leghaloványabb árnyékától sem. (Legalábbis elvben nem. Mert a gyakorlatban időnként igen.) Arról viszont végképp nem szól a demokrácia, hogy a Hatalom számára kényelmetlen és/vagy veszélyes elveket hirdetőket még szponzorálják is. Különösen nem egy olyan vészesen alultáplált demokrácia, mint a miénk. Jól jegyezzed meg magadnak, én jó Kritikoszom: a Hatalom rendszerint aljas és manipulatív, időnként nyíltan agresszív (fű alatt mindenkoron!), de soha nem hülye. Legföljebb egyes képviselői azok, kiket viszont_

KRITIKOSZ: _ nem szabad összekevernünk magával a Hatalommal, ha jól értem szavaid.

DIOGENIDÉSZ: Jól érted. S ez még csupán az egyik oldal: a Hatalomé. Mert a dolog működik a másik oldalról, a lázadó felől nézvést is.

KRITIKOSZ: Mert?

DIOGENIDÉSZ: Nézd! Aki valóban végigviszi az egyértelműen pénzközpontú közfelfogás és társadalom elleni lázadást, az eredendően és szükségszerűen nyomorog. Mert annak feltétlenül el kell utasítania azt a Hatalom által az emberekre sulykolt nézetrendszert, mely szerint az anyagi helyzet akár közvetlenül, akár csak közvetve bármiféle kapcsolatba hozható az emberi minőséggel, mint olyannal. Márpedig az emberiség eddigi története igencsak arról tanúskodik, hogy bármely korszak közösségeinek vezető rétege épp ezt az alapelvet tette meg értékmérőnek. A lázadásnak, a Hatalom manipulatív nyomása elutasításának tehát nem lehetősége, de egyenesen feltétele annak tagadása, hogy a pénz bármily csekély mértékben is uralkodó szerepet játszhat az egyén saját életében. Ebből viszont csaknem bizonyosan a nyomor következik.

KRITIKOSZ: Csaknem?

DIOGENIDÉSZ: Igen. Lehetséges ugyanis, hogy egy ilyen lázadó jó anyagi körülmények között él eredendően, s ezt nem adja föl, sőt: felhasználja a maga céljaira. S időnként lehetséges az is - mint történt ez a hatvanas évekbeli ellenkultúra több képviselőjének esetében -, hogy épp a lázadás, illetőleg az azt kifejező alkotások juttatnak valakit akár hatalmas vagyonhoz is. Ez esetben azzal kerülhető el a - remélhetőleg, bár a gyakorlatban vajmi ritkán megőrzött - eredeti elvek és az új körülményekből következő új magatartásformák közötti feszültség, ha az érintett a lehető legkevesebbet változtat a korábbi környezetével fenntartott viszonyán, vagyis például nem felejti el addigi barátait. Úgy, ahogy ezt Montaigne mester immáron jó néhány száz évvel ezelőtt megállapította: "Koldusi rongyaiban emberként él s türelemmel / Ám, ha sorsa javul, szerepet nem vált s marad: ember / Tisztelem őt, ki ilyen..." Igaz, ezt a követelményt csak ritkán sikerül teljesíteni. Magam is csupán remélhetem, hogy egy esetleges változás esetén meg tudnék felelni annak. Ám azért remélhetem, mert büszkén ki merem jelenteni: eddigelé semminő fordulat nem bírt rá alapállásom lényegi megváltoztatására, bár a részletekben természetesen következtek be változások. S itt ragadom meg a lehetőséget, hogy fölhívjam becses figyelmedet néhány apró tévedésedre, én jó Kritikoszom.

KRITIKOSZ: S melyek volnának azok?

DIOGENIDÉSZ: Az első az, hogy én nem "exhippi" vagyok, hanem hippi. Mindmáig.

KRITIKOSZ: De hát a mozgalom majd' negyven éve semmivé foszlott!

DIOGENIDÉSZ: Részint ez az azért közel sem ennyire egyértelmű, részint pedig ez egyébként sem befolyásolhatná az én személyes hozzáállásomat. Vallom ugyanis, hogy az embernek három dologhoz kell mindvégig hűnek maradnia: az elveihez, a Szerelméhez (magam e fogalomba sorolom a valódi Barátot is!) és_

KRITIKOSZ: És?

DIOGENIDÉSZ: És a cigijéhez. Borzasztó fontosnak tartom megjegyezni azt is, hogy az a másik hajléktalan, ama bizonyos "Pária Kutya" még véletlenül sem "lopta el" az én élettörténetemet. A sors időnként igenis produkál ilyen hátborzongató egybeeséseket. Ami pedig gondolkodásunk rokon vonásait, mindkettőnk Diogenészhez való kötődését illeti, az egy értelmes ember esetében meglehetős logikusan következik azon élethelyzetből, mellyel mindkettőnknek szembesülnie kell(ett). Márpedig a róla megtudott kevésből megítélhetően a "Pária Kutya" több mint értelmes. És vitathatatlanul "Ember" a szó minőségjelzői értelmében is. Ne degradáljuk le hát holmi "gondolattolvajjá"! Végezetül pedig: nincsen hat diplomám. Csak egy. Igaz, az hat szakos.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!