Barbara, Borbála
-6 °C
3 °C

Csináld-magad irodalomkritika

2002.09.24. 13:18
Mire való ma a költészet? Tudja a fene! Vagy: akarja tudni a fene! Gondolkodjon csak rajta az, aki nem érzi, viszont sejti: soha nem tudhatja meg. Mert mire jó (a testnek) egy kiadós csirkepaprikás? Tudja, aki tudja, engem, ha eszem (ha eszem-iszom, ha eszemet iszom) csak az íz, a hangulat, a perc (a pörc), a pillanat érdekel.

Nem is akarnék én ilyen lila kérdéseken töprengeni. S ha nem akarnék, nem is töprengek. Van viszont itten pár dolog, amivel mégis csak érdemes foglalkozni. Van egy (virtuális) kikötő, ahol le lehet horgonyozni, el lehet időzni, el lehet süllyedni (vö: mélyedni), ahol csupa ódivatú dolgot lehet mívelni: olvasni, véleményt nyilvánítani, véleményt kérni, szerelmes szavakban kutakodni, könnyekig hatódni, habokban hebegni, megszólítani a költőt (akit ember fia még nem látott, vagy ha igen, éppen sálban volt, az orrát fújta, és káromkodott vagy elvörösödve kereste a hiányzó kétforintost a pénztárnál, amikor hatvan ember állt mögötte). És a költő, ha megszólítják, még válaszol is. Igaz: gyakran formálisan. Mert hát mit lehet azzal a mondattal kezdeni, hogy: "Kedves Faludy György bácsi, gratulálok a házasságához!" Vagy a még mindig élő halott Orbán Ottónak: "A vers ritmikus hullámzása nagyon megkapó. [...] De talán erőltetettek a hasonlatok..."

Aztán ez a kikötő (most már nevezzük nevén a két év körüli gyermeket: DOKK) kínál még mást is. Gyógyítást is vállal. Rossz(nak ítélet) verseinken, mint kis varázsló, pár vonalat húz, sorokat ki, sorrendet cserél, rímeket csiszol, gyatyába ráz és fültövön vág: kész egy hibátlanabb vers. Osztán lehet agyalni, hogy miért jobb az új. Ha jobb. Ha nem. Tanulni lehet belőle, általa. Ha baj van tehát egy verssel, nem akaródzik neki feküdni, ébredni, sokat kávézik, keveset beszél (vagy épp ellenkezőleg: be nem áll a szája), erősen neurotikus vonásokat vélhet felfedezni életmódjában az alaposabb (az a laposabb) megfigyelő, keresse a versDOKKtort a http://www.dokk.hu oldalon. A végtelen szóenergiamezők hatékony és jóságos sugárzása megoldja a feszültségeket.

A DOKK azonban, mint igaz dolog (pl. érme) két oldalú: felemel és letaszít. Van egy kis kocsma ebben a kikötőben, amit csak úgy emlegetnek: Gyors és gyilkos. Van ott két csapos. Öreg, dörzsölt fickók. Még sose látta őket senki inni. Egész álló nap józanul mérnek és zsebelik a lóvét (hitel nincs) mogorván. S ha egy-egy bánatos szívű szerelmes mérföldkővel a nyakában vagy csillámló, de megbocsáthatatlan exhibicionizmussal kiálló késsel a szívében odaül a csapszékhez, hogy miközben elvérzik vagy megfullad, elszavalja utolsó, ám legjobban sikerült versét (amely olyan jóra sikeredett, hogy őkelmének már a haláltól is elment a kedve, hiszen a tények azt látszanak igazolni, Gizi, Mari, Ilona, ne adj isten, Géza nélkül is van élet az élet előtt, sőt: van költői karrier), a gonosz kocsmárosok csak morognak két szót ritmusról, metaforáról, csupa érthetetlen dolgokról, és gyorsan elveszik a sör, bor, pálinka ára mellett a maradék életörömet is. Azt mondják: nem muszáj írni. Vagy: inni? Már a fene se emlékszik. A lényeg, hogy valami szent kiküldetésben vannak, és megrögzött módon igyekszenek a kezdő költőknek, költöncöknek utat mutatni (kifelé!), verstant tanítani, és néha odáig merészkednek, hogy tűzbe vettetik a fiatalok vagy erőlködő éltesebb urak és hölgyek irományait. Gyorsak és gyilkosak. Akinek kemény fejszéből verték a szívét, csak az faragjon rá! Akarom mondani: csak erős lelkűek nézzenek be ebbe a kocsmafórumba, mert felelősséget itt életért éa halálért nem vállal senki. (Viszont igen jól lehet szórakozni mások bénázásain :-)

És akkor még nem beszéltünk az 1 mondatos kritikákról. A DOKK oldalain mindenki megoszhatja a többiekkel olvasmányélményeit. Online bővíthető adatbázisban adhatja meg, mit olvasott és az hogyan tetszett neki. A véleménynyilvánítás szabad, a stílus maga az ember, így ha maga ember, megírhatja azt is: szar, amit olvastam, tik nehogy kézbevegyétek, de legújabb szerelme magánkiadású, hetven példányos, sehol nem kapható ingyenes verskötetét is mennybemenesztheti. A játékos szubjektivitáson a hangsúly.

Aztán ott vannak a novellák, amelyek arra várnak, hogy a közönség biztassa írójukat: fejezze már be őket. Emeltdíjas SMS-sel lehet támogatni az éhező fiatal írókat, de a költőket is. Ha egy-egy vers megtetszik a DOKK oldalain, szerzőjét emeltdíjas SMS-sel lehet támogatni. S hogy az olvasónak lehetősége van tetszését anyagi támogatás formájában is kifejezésre juttatni, elsősorban nem is a költők szempontjából tartjuk fontosnak, hanem a társadaloméból, mint a spontán magánmecenatúrára ösztönző stimulust, amire égető szükség van.

És még valami: az oldal olyan, mint a jó anya, a jó anyaföld. Befogad. Minden versíró feltöltheti verseit a DOKK-on épülő versadatbázisba, amely jelenleg kb. 130 költő közel 500 versét tartalmazza. Minden vershez meg lehet adni a vers megjelenési adatait (könyvben, folyóiratban, mikor, kivel, hogyan és hányszor stb.), a költő feltölthet magáról fotót, megadhat életrajzot, elérhetőségeket, ars poeticákat. S ha a netes társadalom olyan bőkezű, hogy fizet a DOKK-on fogyasztható szellemi táplálékért (emeltdíjas SMS-sel), még kevéske pénzt és nagy örömet is szerezhet a szavak embere. Így mérettetik le: ér-e ma még valamit az emberek szava.

Írók, olvasók! Írjanak, olvassanak ebben az irodalmi kikötőben! www.dokk.hu

A szerkesztők:
Jónás Tamás
Lackfi János

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Pihenjen Szép kártyával!

Egy kis lazítás Önnek is jár! Íme a Szép kártya elfogadóhelyek.