Mindjárt mehetünk, és tud-e valaki valamit?

2003.02.11. 12:59
Re: EU-csatlakozás

Szóval mindjárt felkerekedhet kicsiny családom, és mehetünk szavazni egy olyan dologról, amiről lövésünk sincs. Csatlakozzunk-e Európához, vagy sem? Mi lesz "nemzeti értékeinkkel", és a magyar szabadsággal? Valóban a multik karmai közé kerülünk? Mi van, ha kihagyjuk a "történelmi esélyt"?

Jómagam egyik politikai irányzathoz sem húzok. Véleményem szerint az egész demokrácia a pártrendszer miatt olyan, amilyen. Miért nem jöhet létre egy olyan egységkormány a "fejlett" demokráciákban, amelynek tagjait nem párthovatartozás útján, hanem korábbi érdemei, netán szakmai tudása alapján válogatják össze, netán a polgárok szavaznák meg? Mert akkor nem lenne értelme a pártok működésének? Nem lenne lehetőség a folyamatosan üresnek mondott államkasszából (a mi pénzünkből) kampányolásra lenyúlni a lét? Nem lenne lehetőség arra, hogy egy kormánynak nevezett, irányítással megbízott csapat jégpályát építsen a Parlament mellett a Budapestieknek, illetve felépítse a 62. pesti színház mellé a 63-at, a "Nemzet Színházát", szintén Budapesten, miközben a vidéki színházak pénzhiányról beszélnek? Miért nem jutott senkinek eszébe az un. nemzeti oldalon, hogy "De jó! Van magyar-igazolvány! Akkor telepítsünk egy kis kultúrát a határmenti nagyvárosokba, oda akár hetente átugorhatnak az elszakajtottak kultúrni!". Nem, nem! Ez túl ésszerű és hasznos, tehát kerülendő. Inkább a "NEMZETI"! Az jó!

AZ EU kérdésében a mérsékeltnek mondott jobbik oldal nem mond nemet, igaz, hogy igent se. Ezzel nem határolódva el eléggé a szélsőségtől, aki nemet mond. A balközép igent mond, a liberálisokkal együtt, de ők vannak kormányon. És amíg a jobbközép volt kormányon, addig ők is EU pártiak voltak. Tehát a kormányrúd mindenképp az EU felé visz minket.

Az elkövetkezendő szavazáson nagyon sok múlik. Csak épp azt nem tudjuk, hogy mi. Mennyiben tekinthető követendő példának egy vergődő, maga levében fődögélő társaság, amely még ahhoz is túl bürokratikus, hogy azt eldöntse, hogy jó-e neki a forró vízben, vagy sem. Semminemű olyan pozitív hatás nem látható az EU gazdasági helyzetében, ami megkülönböztetné egy nem EU tag nyugati országtól, sőt.

Hova álljak? Ha a "hazaárulók" oldalára állok: segédkezem az ország gyarmatosításában? Ha a "magyarkodó" oldalra, akkor a múlt sötétségébe húzom vissza nemzetem?

Nézzünk egy pozitívumot: hallottam valami homályos célzást arról, hogy a fizetésünket 200x-re az uniós átlag y részére kell emelni. Hurrá! Aztán jön a hír: az IMF a bérek befagyasztását ajánlja a kormánynak. Puff! Akkor most mi van? Átjárunk az osztrákokhoz tankolni, miközben befagyasztják a bérünket? Nem fog véletlenül túl csórónak tűnni a magyar uniós polgár? És ha nem fagyasztják be, akkor honnan lesz bérünk? Na, mert a multik akkor kivonulnak, ugyebár. Akkor most mi van?

OK! A munkavállaló kit érdekel. De a másik oldalon Medgyessy Péter holnapi beszédében említést fog tenni az uniós csatlakozást hátrányosan megélő kis- és középvállalkozások valamint a mezőgazdaságból élők támogatásáról. Akkor kinek lesz jó? Az alkalmazottaknak nem, ugyebár ezt megnéztük. A vállalkozóknak még annyira sem, mert hát őket még támogatni is kell. Van még valaki?

Amit én személy szerint látni szeretnék, az egy olyan kimutatás, amelyben láthatom: ezek a pozitív dolgok, ezzel szemben viszont szakértők szerint ezekre a negatívumokra számíthatunk.

Ilyen kimutatás persze nem lesz. Sajnos, épp a fent említett párthalmok miatt csak felemás kutatások készítésével bízzák meg a gazdasági kutatókat. Kár, hogy nincs olyan szervezet, aki tényleg fel akarna világosítani, és nem csak meggyőzni. Ha van is, nem lehet róla hallani, mivel valószínüleg semmiféle támogatást nem kap. Így marad a régi módszer! Szavazzunk igennel, mert azt mondják a legtöbben! Ahogy egyik barátom szokta mondani: együnk lócitromot! Hatszáz-milliárd légy nem tévedhet!

Ábrahám János