Jácint
15 °C
31 °C

Egynapos katéterezés, bőrfotel, plazmatévé

2007.06.26. 11:10

A múlt héten a Szegedi Tudományegyetem Szívkatéteres Laboratóriumának munkatársai levélben fejezték ki csodálkozásukat amiatt, hogy az egészségügyi miniszter csodálkozott, amikor hollandiai útján egy új orvosi technológia alkalmazását látta.

A levélírói azt teszik szóvá, hogy ez a technológia nem új, ők már régóta alkalmazzák. Ezzel én is tisztában vagyok, nem is ez volt a csodálkozás oka.

Pedig az Index tudósítása pontos volt: „A kardiológiai osztály katéteres részlegén szintén a megszokottól eltérő környezetet alakítottak ki, itt a betegek egy új technológiának köszönhetően (a csuklón keresztül vezetik be a katétert) csak egy napig, és csak nappal tartózkodnak.”

A szóban forgó technológia, tehát, hogy a szívkatéterezést a csuklón keresztül végzik. Nem is abban van különbség Hollandia és Magyarország között, hogy ott végeznek ilyen eljárást, nálunk meg nem. Hanem abban, amit a tudósítás második fele tartalmaz, hogy ezt nagyon sok esetben járóbetegként és nem fekvőbetegként lehet igénybe venni. Azaz a beteg reggel bemegy a kórházba, elvégzik a beavatkozást, és este hazamegy. A köztes időt pedig rendkívül jó körülmények között töltik a betegek (díványok, internet, olvasósarok, plazmatévé).

Azon csodálkoztam, hogy milyen tökéletesen kapcsolódik össze Hollandiában egy technológiai újítás alkalmazása, a költséghatékonyság követelménye és a betegek elégedettségi szempontja.

Ott úgy működik a (biztosítási) rendszer, hogy a biztonság, a költséghatékonyság és a beteg elégedettsége egyformán fontos. Mivel a kórház költséget takarít meg azzal, hogy a beteget nem fekteti be, hanem biztonságosan egy napos kezeléssel látja el, a megtakarítást könnyen tudja „luxus” körülmények biztosítására fordítani a betegek érdekében. És nem csak a gazdag betegeknek, hanem mindenkinek.

A szegedi orvosok azt írják, hogy a tudósításnak az a része, ami a körülményeket ecsetelte (díványok, internet, olvasósarok, plazmatévé) fájdalmas volt a számukra, hiszen náluk a betegek zsúfolt folyosókon üldögélnek. Én meg azt mondom, számoljunk közösen: mennyibe kerül néhány dívány, számítógép és tévé (sokba), és mennyibe kerül a kórházaknak a feleslegesen befektetett betegek ellátása (még többe). A társadalombiztosítás ugyanannyit fizet a katéterezés után egynapos és a fekvőbeteg ellátás esetén is. Az utóbbi többletköltségeit a kórháznak kell kigazdálkodnia.

Nem lenne jobb mindenkinek, ha több lenne az egynapos beavatkozás? Ha az új technológiákban lévő lehetőségeket teljesen kihasználnánk? A betegnek jobb, mert jobb otthon gyógyulni, mint a kórházban. Még jobb nekik, ha azt az egy napot olyan körülmények között tölthetik, mint Hollandiában. Jobb a kórháznak is, mert pénzt takarítanak meg.

Ehhez képest az OEP kórházi jelentéseken alapuló nyilvántartása szerint a tavalyi évben 2, azaz kettő (!!!) csuklón keresztüli katéterezést végeztek egy napos ellátásban. Még, ha hozzászámoljuk azt is, hogy a kórházak ezt az ellátást esetleg más kóddal jelentik le, akkor is biztosan állíthatjuk, hogy Magyarországon sokkal kevésbé alkalmazzák az egy napos ellátási formákat, mint kellene és lehetne. Ez volt a holland út egyik tanulsága.

A levélben szerepelt a következő mondat is: „Úgy véljük azonban, hogy ennek az (...) eljárásnak a lényege nem a bőrfotel és a plazmatévé, hanem a beteg biztonsága, kényelme és bizalma, amit ezzel az „új technológiával” fel tudunk bennük kelteni.”

Egyetértek. A legnagyobb tiszteletem a szegedi Szívkatéteres Laboratórium munkatársaié, akik, több magyarországi kórházhoz hasonlóan, olyan technológiát alkalmaznak, ami jobb a betegeknek. Nem a kezelőorvosokon múlik, hogy a kényelmi, betegelégedettségi szempontok mennyire tudnak érvényesülni, hanem a rendszeren.

A mai biztosítási rendszer logikájából egyszerűen nem következik az, hogy a kórház által megtakarított pénzt visszakapják a betegeknek bőrfotel (wc-papír, jobb étkezés stb.) formájában. Ezért akarunk, olyan biztosítási rendszert, amelyben a biztonság, a kényelem és a bizalom egyformán fontos. Olyan biztosítási rendszert, amely szemléletváltozást hoz, és az intézmények a lehető legmagasabb szakmai színvonal biztosítása mellett arra is figyelnek, hogy a betegek minél emberibb és otthonosabb körülmények között gyógyulhassanak.

További eredményes munkát kívánva, tisztelettel:

Horváth Ágnes egészségügyi miniszter