Normafai káosz: sízők vs. szánkósok

re: Normafa, az árva sípálya

Érdeklődve olvastam a normafai állapotról szóló cikkét, hiszen én is egyike vagyok azon budapestieknek, akik a Normafa lejtőin tanultak meg sízni, és mindmáig használom, annak ellenére, hogy rendszeresen tapasztalom a külföldi pályák kényelmét.

Akkor döbbentem meg a cikk olvasása során, amikor is a Parkerdő Gazdaság, mint írja, felvetette annak lehetőségét, hogy bezárja a terepet a sorozatos balesetek miatt.

Sajnálatos lenne, ha az egyébként is már nagyon régóta húzódó huzavona egy ilyen döntéssel tenne pontot az ügy végére, annál is inkább, mert megítélésem szerint a síelők okolhatók a legkevésbé a balesetekért.

Ha megvizsgáljuk a tényt, hogy nagyobbrészt comb-, illetve fejsérülések miatt kellett kivonulni a mentőknek, akkor azt kell mondjam, hogy mindezek tipikus szánkós sérülések. Ezt alátámasztja az általam a helyszínen, szombaton tapasztalt helyzet. A sípályát ugyanis, mely több okból köztudottan veszélyes hely a szánkósok számára, szó szerint ellepték a szánkósok. Ez egy új jelenség, mely az elmúlt években fokozatosan erősödött ugyan, de egészen mostanáig ez a helyzet a síelők által koordinálható volt.

Magyarul a síelők érvényt tudtak szerezni a sípályán szánkózni próbálókkal szemben, elmagyarázva nekik azt, hogy ez mindenki számára veszélyeket rejt, nem beszélve arról, hogy a pálya talaját is tökéletesen alkalmatlanná teszik a sízésre. Sajnos ez az önérdek-érvényesítés a tömegek megérkezésével lehetetlenné vált, hiszen az a faramuci helyzet adódott, hogy a sípályán óriási fölénybe kerültek a szánkósok.

Ez a kaotikum egyértelműen magával hozta a sérülések emelkedését is. A Normafa sosem volt mentes balesetektől, de nem hiszem, hogy ilyen nagy számban fordultak volna elő az elmúlt években. A megoldás ezáltal nem a pálya bezárása, hanem a normális rend visszaállítása és annak betartatása lenne. Így a síelők is tovább élvezhetnék a sportot, itt Budapest "szívében", és a szánkósok is folytathatják szórakozásukat a megfelelő keretek között.

Véleményemet azért is írtam le, mert a szombaton tapasztaltak megerősítették bennem azt az elhatározást, hogy valamit tenni kell a helyzet normálizálása érdekében, csak tanácstalan voltam a felől, hogy merre lehetne elindulni. Hátha ez az egyik lehetséges út...

Tisztelettel:

Takács Péter
síelő