További Olvír cikkek
A VAM Design Center reagálásában el kívánja választani a 2008 nyarán történt eseményt, mint büntetőjogi eljárást maga után vonó cselekményt és mint művészeti-koncepcionális kérdést. A cselekmény büntetőjog következményeit és az üggyel kapcsolatosan saját szerepét és az ügymenetet helytállónak tekinti, hiszen a hatályos jogszabályok szerint magántulajdon rongálása történt, mely ebben a formájában szankcionálást von maga után, s társadalmi-művészeti teorémák megvitatására nem alkalmas.
Ezen túlmenően ugyanakkor álláspontunk szerint Sugár János egyértelműen és nyíltan protestál a magyar művészetfinanszírozás tisztázatlan és vélhetően korrumpált mechanizmusai ellen, mely nem csupán financiális szempontból de művészetelméleti és kanonizációs szempontból is kifogásolható, Sugár műalkotásnak szánt graffitijével a művészi kiszolgáltatottságra világít rá, melynek sarokköve a támogatási rendszer, mely az interperszonális kapcsolatrendszerek átláthatatlan hálójában zavarba ejtő módon diszponál tulajdonképpen felbecsülhetetlen összegek és intézmények felett. Így a művészet iránt elkötelezettség és a kultúraközvetítő és -formáló szerep éthosza sérül, a művészi kánon dinamikus és kifinomult tematizálásával együtt. Ugyanakkor csorbát szenved az érték- és mértékképző szándék is, mely áldozatául esett egy tudományosan legitimált és érdekszövetségek mentén formálódó megszokásrendszeren alapuló társadalmi és kulturális gépezetnek.
Sugár ilyen formán - talán éppen azzal, hogy a Műcsarnokban állította ki immár műalkotássá kasírozott művét -burkolt kérdést intézett a hazai kultúrafinanszírozásban zárványként virágzó intézmények felé, s falakra írt protestjével lehetséges partnereket keresett ezen homályos és kétséges helyzet artikulálásához és esetleges feloldásához a VAM Design Center és a KOGart intézményeiben, falain. Az index lapjait megtöltő, Földes András-szöveg azonban nem szándékozik a teljesség és az objektív tényfeltárás valódi mélységeit megragadni, föltárni azt a hosszú folyamatot, amelynek során a finanszírozási kérdések összemosódnak a "state-of-the-art" kérdéseivel. A magántőke bekapcsolódása a művészeti életbe értelmezhetetlen ellenállást váltott ki, mely még mindig a régi, reflex-szerű, állam és kultúra egymást generáló és fenntartó funkcióira épül, s az elmúlt majd két évtized során az újragondolásnak és a szerepek újradefiniálásának folyamata elmaradt. A passzivitásba és minimális kulturális mozgástérbe szorult állami intézmények - melyek a kulturális és részben a szellemi tőke birtokosai és ápolói - továbblépni nem képesek a falanszter-szerű kulturális építményből, s ennek a regressziónak az eredménye a Sugár János-féle protest akció.
Ugyanakkor egy, a társadalmi felelősséget hangsúlyozó művésztől joggal várhatóak el a társadalmi felelősség egyezményes etikájának és szabályainak betartásának fényében képződő alkotások, melyek mind színvonalukban és kreativitásukban megfelelnek a társadalmi felelősség kérdésének formátumának és fontosságának, melyek, amennyiben a street art avagy public art, sőt a protest art deklaráló formáit választják, megfelelően képviselik ezen művészi kifejezési formák valódi artisztikus és artikuláló mechanizmusait.
(A levelet a VAM tulajdonosa, Vincze Miklós küldte szerkesztőségünkbe. A szöveget szerkesztetlenül közöljük.)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
