Aigner Szilárddal a nyári időjárásról, a magyarok búskomorságáról, a tanulható emberi viselkedésről és az 1992 óta tartó rendszerváltásról beszélgettünk.

Kezdjük a legfontosabbal, tényleg nem lesz idén nyáron jó idő?

Nem akarok vitatkozni senkivel, de nagyon szakszerűtlen és szerencsétlen ilyen dolgokat kijelenteni. Ezt ugyanis így előre nem lehet megmondani. Én legalábbis ezt nem tudom megmondani, de nem is lehet.

Az ember laikusként azt gondolná, hogy egész éves prognózisok készülnek?

Készülnek, de ha megnézi az Európai Meteorológia Szolgálat egyébként világbajnok honlapját, azon láthatja, hogy nagyon pontos előrejelzéseket csak pár napra előre lehet adni. A hosszabb távú előrejelzés pedig elsősorban az előző évek statisztikái adatain alapszik. Lehetnek elvileg radikális eltérések, de hogy azt nem lehet előre megmondani egész nyárra, az biztos.

Nem olyan régóta az ATV-n látni. Amikor otthagyta az RTL Klubot, hogy több ideje maradjon magánvállalkozására, azt mondta, nem fér bele egyszerre minden az életébe. Most mégis miért döntött ismét a tévézés mellett?

Alapvetően én egy introvertált személyiség vagyok. Leginkább annak örülök, ha nem látnak. Aztán mégis meggyőzött az ATV, hogy menjek hozzájuk. De ez a munka ugyanaz, mint ami az RTL Klubnál volt, csak más a csapat.

Feleségével, Pártai Luciával mindketten meteorológusok, szakmai szempontból mindig ugyanazon a véleményen vannak?

A meteorológia is ugyanolyan szakma, mint bármi más. A gyomorfekélyt is nehéz lenne, mondjuk, szemtengelyferdülésnek nézni. Persze, van, hogy eltér a véleményünk a Pártaival, de csak, mint az orvosoknál: van aki egyből operálna, van aki meg, mondjuk, két napig próbálkozna még gyógyszerekkel a műtét előtt.

Az Ön találmánya a "Derűs estét!" elköszönés, amiről egyszer azt mondta, mélyebbnek érzi, mint a "Jó napot kívánok!" köszönést.

Hát erre most is csak ezt mondhatom. Szeretek szépen, naposan élni, és ezt kívánom mindenkinek. Persze nem vagyok én sem mindig derűs. Az emberek Magyarországon meg aztán pláne nem. Bár most hirtelen csak a közlekedésből tudok példákat hozni, de ott aztán nagyon látványos, hogy mennyire előbbre lennénk, ha az emberek egymásra mosolyognának, és előre engednék egymást, mondjuk egy körforgalomban. Ehelyett azt látom, hogy néhány ostoba személynek köszönhetően az lesz a norma, hogy lenyomjuk egymást.

Akkor maradjunk a körforgalom példánál. Ön mindenkit beenged maga elé?

Igen. Persze van, hogy engem is lenyomnak, és akkor érzem, hogy bennem is elkezd tolulni az indulat, és bevallom, ilyenkor az a legnehezebb, hogy ne nyomjak le én is valakit. De aztán inkább mosolygok egyet, mert ezt meg lehet tanulni. Ezt a viselkedést meg lehet tanulni.

És minden reggel próbál a lehető legkedvesebb ábrázatot ölteni és kedves lenni mindenkivel?

Igen. Nekem jobb kedvem lesz attól, ha européer módon viselkedek másokkal. Megdöbbentő, hogy Nyugat Európában mennyivel kedvesebbek az emberek. A külföldi ezt elsőre tetetett mosolynak veszi, aztán rájön, hogy ők így élnek.

Megy nyaralni valahova, függetlenül attól, hogy lehet-e tudni, hogy milyen idő lesz nyáron?

Én ugyanoda megyek, mint 1992 óta minden évben: sehova. Dolgozom. A Pártai talán elmegy egy-két hétre valahova. De én, mint minden évben, rendszert váltok, és munkával töltöm a nyarat.

Ön otthon is Pártainak hívja feleségét?

Igen. Szoktam. Nekem ez a gnädigefrauzás nem éppen az esetem. Egyébként meg, ha így összeáll két ember, attól ő még Pártai marad én meg Aigner. Sokkal jobb lenne, ha senki nem tudná, hogy mi együtt vagyunk. Sokszor üzennek neki rajtam keresztül, és ezt nem szeretem. Nem véletlenül nem adunk évek óta együtt interjút sem.

És akkor vegyünk nyárra esőkabátot vagy ne?

Vegyünk, mint ahogy strandpapucsot is. Lesz nyár, mint ahogy minden évben volt. Miért ne lenne?