A Fókuszból induló, majd szíve roma választottja révén minden bulvárlap címlapjára kerülő Batiz András ma a kormány szóvivője. Tudja meg az ország első számú kommunikátorától, hogyan kell tíz öltönyt venni százezer forintért, jobb-e a sült vér az osztrigánál és mit a legjobb csinálni Csepelen. Meg néhány komolyabb dolgot is.

Írtál egyszer egy női magazin rovatába az egyéjszakás kalandokról, valami olyasmit, hogy a férfiaknak halvány fogalmunk sincs arról, a nők mit miért csinálnak, gondolnak, vagy éreznek. Honnan jött az ötlet?

Felkértek rá. Szeretek írni, örülök annak, ha van rá alkalom. Ez egy úgynevezett vendégvélemény rovatba készült, fiktív történet volt. Mivel nekem ilyen téren olyan túl nagy tapasztalatom nincs, meg ha lenne sem biztos, hogy azt feltétlenül le szeretném írni, ezért inkább kitaláltam egyet. Legalább két éve történt, ha nem három, de arra emlékszem, hogy valami filozofikus zárszót is kanyarítottam a végére.

Igen, hogy a nők nagyon bonyolultak.

Ilyen magvas gondolataim voltak? De mintha arra is utaltam volna benne, hogy ugyan nagyon bonyolultak, de pont ezt a bonyolultságot szeretjük bennük. Ettől olyan izgalmasak. Szóval nem is baj, hogy nem tudjuk teljesen megérteni őket.

És akkor ez igaz állítás rád nézve is?

Klikk a képre!

Persze. Igaz volt korábban is, és igaz most is. A feleségem sok vonzó tulajdonsága közül is kiemelném: teljesen másképp gondolkodik, másképp jut ugyanarra a következtetésre, mint én. Vagy éppen egy egész másikra. A baj csak az, hogy a végén ez utóbbi esetben is általában neki van igaza. A lényeg, hogy tényleg nem tudja a férfi megfejteni a nőt, nem is kell, hogy megfejtse, de mégis ezzel próbálkozik egész életében.

Szerinted miért volt ekkora ügy abból, hogy egy roma lányt vettél el feleségül?

Ezt a kérdést valójában azoknak kellene feltenni, akik sztorit kerekítettek ebből. Mert éppen ez - hogy ebből újsághír lett - jelzi, hogy valami nincs teljesen rendben a magyar társadalomban. Ha önmagában az egzotikum, hogy egy nem roma fiú egy roma lányt vesz el, akkor bőven van még tennivaló. Azért kell dolgozni, hogy ennek ne legyen hírértéke.

Mit szeretsz a leginkább a feleségedben?

Teljes mértékben azonos a véleményem a minket összeadó lelkészével. Éppen az lenne baljós jel, ha erre konkrétumok sorozatát tudná sorolni az ember. Szerintem az a szerelem lényege, hogy nem tudjuk miért, de őrülten vonzódunk egy nőhöz, és vele akarjuk leélni az életünket. Sokkal többről, vagy egészen másról van szó, mint szimpatikus tulajdonságok, és testi vonzalom összegéről. Amúgy: minden vele töltött pillanatot.

Mesélnél még az írói ambíciódról?

Múlt időben is be tudok számolni két epizódról. Az egyik a rendkívül sokatmondó "Fókuszban" címmel megjelent könyv. A kiadó ahhoz ragaszkodott, hogy az én fényképemmel a borítón és egyértelműen a műsorunk kulisszatitkaira épüljön. Én meg azt szerettem volna, ha inkább a tévében leadott történeteket bonthatom ki mélyebben, írásban. Aztán - ahogy az lenni szokott - jött a kecske és a káposzta esete. A Fókusz története és egy fiatalember, sokszor személyiségfejlődési szempontból sem érdektelen kalandja közé sűrűsödött be hat - hét olyan történet, ami nekem sokat jelentett a Fókuszban. A könyv nem lett "kirobbanó siker", legalábbis üzleti értelemben semmiképp, de én mégsem bántam. Szász Imre, közeli barátom nemrég elhunyt író édesapja - aki igen szigorú kritikus hírében állt - azt mondta, miután elolvasta: "Csak így tovább, érdemes írnod!" Ez éppen elég inspirációt jelentett. Emellett írtam egy könyvet egy politológus barátommal Szaddam Husszein életéről.

Akkor ezek szerint azért nem gondolkodsz szépirodalomban?

Író nem vagyok, csak szeretek írni. Szóval, nem. De nem tartom kizártnak, hogy ha úgy hozza az élet, megpróbálkoznék a fikcióval is. Igaz - nyilván korábbi, televíziós munkám miatt - könnyebbnek tűnik olyat írni, ami inkább a riport műfajához áll közelebb. Jelen pillanatban inkább beszélek, mint írok, de később, akár újra belevágnék. Nosztalgiával emlékszem vissza arra a kétszer két hónapos boldog időszakra, amikor éjszakánként írtam, nappal meg dolgoztam.

Mi ragadott meg annyira magában az írásban?

Van idő átgondolni mondandód minden szavát. Érzéseket, pillanatokat tudsz visszaadni úgy, hogy amikor más olvassa, úgy érzi vele történt meg. Amikor a tévézésről írtam egészen apró részletek jöttek elő a múltból. Egy-egy hangulatot kiválóan megragadó emlékek. A kezdetek kezdetén volt, hogy pezsgőt bontottunk, egy-egy sikeres adás után. Az RTL Klub akkor egy konténertelepen működött, ahol a padlón csodaszép linóleum pompázott. A pezsgő kicsöppent, a cipő talpának pedig semmivel össze nem téveszthető hangja volt, ahogy elvált a ragacsos padlótól. Másnak ez talán jelentéktelen, de nekem fontos volt. Írás közben rátaláltam. Némi iróniával azt is mondhatnám, hogyha ebből a világból kicsöppenek, akkor akár az itt töltött időszak krónikáját is szívesen leírnám.

Te kizárólag kommunikátori szerepet vállalsz a kormány munkájában? Érdekel egyáltalán a politika?

Ezt nem lehet száz százalékig elválasztani. Egy pár hónappal ezelőtt felkapták azt, hogy engem kértek képviselőjelöltnek de nem vállaltam. Megjelent a Magyar Nemzetben és a Népszabadságban is. Nem kértek fel, de nem is vállaltam volna. A pártpolitika és a parlamenti patkóban folyó munka nem áll túl közel hozzám. Ha az ember kormányszóvivő, akkor persze óhatatlanul politikával is foglalkozik. Az én feladatom semmiképpen sem a politizálás és semmiképpen sem a döntésekbe való beleszólás. Sokkal inkább a döntések megfelelő átadása az embereknek. Egyébként is: ez így, hogy politika, túl elvont. Ha a politika arról szól, hogy az ország, amiben élünk, hogyan válhat erős, teljesíteni képes, töretlenül fejlődő országgá, akkor érdekel. Ha arról szól, hogy mitől lesz az itt élő embereknek több lehetősége, az is érdekel. Ha a politika arról szól, hogy elmondjuk az embereknek: csak együtt lehetünk sikeresek, és csak akkor, ha mindenki beleteszi a nagy közös történetünkbe, amije van - az érdekel. Ha a mottó az, hogy mi adunk lehetőséget, te meg add a tehetségedet, a figyelmedet, az akaratodat, akkor az engem érdeklő politika. Amit Magyarországon pártpolitikának, parlamentarizmusnak hívnak, az sok szempontból, sok ok miatt távol áll tőlem.

Egészségesen élsz?

Nem kifejezetten. Édesanyám legnagyobb szomorúságára.

Nem frusztrál?

Mármint, mi? Hogy nem élek egészségesen? Harmincadik születésnapom előtt azért nem frusztrált, mert a National Geographicban olvastam egy cikket arról, hogy ha az ember harmincéves kora előtt abbahagyja a dohányzást, akkor hatvanévesen ugyanolyan egészségi állapotnak örvendhet, mint a nemdohányzó emberek. Erre ma már nem hivatkozhatok, lévén, hogy elmúltam harminc. Ez van. Majd keresek valami jobb fogódzot és akkor majd leszokom.

Főzöl?

Nem, inkább eszem.

Fontos számodra az evés?

Igen. Két szempontból is. Egyszer fontos, amikor éhes vagyok. Egyszer pedig, amikor kipróbálhatok új ízeket. A feleségem néha nekiáll, azt persze nem mondom, hogy rendszeresen, és akkor főz valami izgalmasat. Elsősorban a házi kosztot szeretem. Édesanyám és az anyósom is remekül főz. A cigány konyha ízeit kifejezetten kedvelem, nagyon spéci például cigányosan a töltött káposzta. És hát be kell vallanom, hogy a nehezebb ételekhez is vonzódom: egy jó csülök vagy egy finoman elkészített pacal rabul tud ejteni.

És a körömpörkölt?

Na az kevésbé. De a zúzát szeretem. A sült vérről már csak halkan merem elmondani, hogy az egyik kedvencem. Ezekkel együtt, ha már valami extrát kellene mondanom, akkor a tenger gyümölcseit választom. De osztrigával például, még nem találkoztam. Az illatos, ízes sajtokat is kifejezetten szeretem. Nem egyértelműen Trappistára és a Karavánra gondoltam. Szóval összefoglalva: tenger gyümölcsei és igazi ütős, magyar kaják.

Nagyobb ügyet csinálsz az öltözködésből, amióta kormányszóvivő vagy?

Nézze meg képeinket!

Hát nem mondhatnám. Elősorban azokat az öltönyöket hordom, amiket az utolsó félévben viseltem a Fókusz adásaiban. Amikor eljöttem a szponzor felájnlotta, hogy megvehetem őket. Így százezer forintért vettem magamnak tíz öltönyt. Ezeket ma is viselem. De azt nem mondhatnám, hogy külön stílustanácsadó véleményét kérem ki, hogy ehhez az inghez vagy ahhoz, melyik nyakkendő illik és melyik nem. Az egyetlen amire többet költök az átlagnál, az a cipő.

Tényleg Csepelen laksz?

Igen, Csepelen. A legizgalmasabb: Csepelen vásárolni. Nem egyszer fordult elő a szupermarketben, hogy miközben melegítőfelsőben keresgéltem valamit, megszólított egy másik vásárló, megkérdezni, hogy mit keresek itt. Mondom: itt lakom. Erre hitetlenkedve visszakérdez, hogy tényleg? Hát, mondom, persze, Csepel a világ közepe, és ezt tessék nyugodtan nemcsak gondolni, de bátran vállalni is. Csepel teljesen kiesik ebből a városi mainstreamből, különösen a családi házas része. Az utcában lakó embereket alig ismerem, de mindenki köszön és én is köszönök mindenkinek. Ez a jó értelemben vett falusi lét.

Milyen regényhős lennél?

Ha muszáj valakit választani, akkor Esti Kornél. Kosztolányit nagyon szeretem, ma is gyakran kerül a kezembe valamelyik novelláskötete. Esti Kornél pedig kedves alkat. A Bolgár Kalauzban kifejezetten irigyeltem. Izgalmas kaland lenne ott állni a vonaton, és egy egész éjszakán keresztül játszani, hogy mindent értek, amit mond, miközben egy szót sem. Megfelelő pillanatokban bólogatni és, ahol sírni kell ott sírni, ahol nevetni ott meg nevetni.

És mikor élnél, ha tehetnéd?

Most. Örülök és hálás vagyok, hogy ott élek, ahol élhetek. Köszönettel tartozom a lehetőségekért, amiket kaptam, a szüleimnek, hogy ezekkel a lehetőségekkel élni tudtam, és köszönettel tartozom, hogy boldog házasságban élek. Így aztán soha nem kényszerülnék arra, hogy próbáljak magamnak valami idealizált embert találni, és az ő bőrébe bújni. Korban meg nem választanék mást, mert nem véletlen hogy most élek. Nekem most van dolgom.

Bélszínt véresen vagy átsütve?

Átsütve.

Ki a jobb főnök Dirk Gerkens az RTL Klub belga vezérigazgatója, vagy Gyurcsány Ferenc?

Miután Gerkenst ritkán láttam, Gyurcsány Ferenccel pedig napi kapcsolatom van, így nehéz az összehasonlítás. Így nem tudom megmondani, hogy Gerkens milyen főnök. Gyurcsány Ferenc viszont jó.

Görög Zita, vagy Osvárt Andrea?

Egyik szebb, mint a másik. A feleségem agyonüt, ha ennél többet mondok.

Marsi Ankikóval és Palik Lászlóval összejártok?

Ezt most komolyan meg kell válaszolnom? Nem, nem járunk össze.

Batiz András
Pályája kezdetén dolgozott az MTV-ben és a Magyar Rádióban is. Hét évig volt szerkesztő-műsorvezetője az RTL Klub Fókusz című magazinműsorának. 2004 októberétől kormányszóvivő. Járt a Színház és Filmművészeti Egyetem televíziós rendezői szakára és az Eötvös Lóránd Tudomány Egyetem pszichológia szakára, de csak a színművészetin szerzett diplomát. Jelenleg egy DLA - Szabad Művészetek Doktora címen is dolgozik, de tanulmányait elfoglaltsága miatt pihenteti. Az RTL Klubban ismerkedett meg feleségével, Debre Krisztinával, aki romákról szóló riportokat készített a tévének. A középiskolát a Budapesti Evangélikus Gimnáziumban kezdte, de innen két év után kirúgták, ezért a Móricz Zsigmond Gimnáziumban fejezte be. Állítása szerint rengeteget tanult ebből az esetből.