Gáspár Laci addig tartja az anyósülésen a számára kellemetlen újságcikkeket, amíg egyszer el nem neveti magát. A Megasztár első szériájából ismert énekesről az utóbbi időben főleg Gáspár Bea partiján történtek miatt emlékeztek meg. Az énekessel Dévényi Tibor ötletén alapuló Pláza Varieté című darabjának próbáján beszélgettünk egy bohócszám után.

Gyerekkorában szerette a bohócokat?

Nem.

Miért nem?

Lehet, hogy azért, mert nem nagyon vittek engem cirkuszba, és amikor láttam bohócokat, akkor már nagyobb voltam, gondoltam, ez már nekem ciki.

Apaként fontosnak tartja, hogy a kislánya megismerje a cirkuszt és hasonlókat?

Hogyne, olyan kevés helyre lehet a gyerekeket manapság elvinni. Állatkertbe néha el szoktunk menni, meg gondolkoztam a cirkuszon is, de nagyon sokan vannak ott, és ez borzasztó.

Fotók: Kövári Zoltán

A városban mindenhol sokan vannak.

Nem úgy értem, hanem hogy ha elmegyek valahova Miriammal, alig tudok vele foglakozni, mert szinte kiveszik a kezemből. Jönnek az emberek, hogy fényképezkedjenek, autogrammot kérjenek. Bármikor szívesen csinálom ezt, mert megtisztelő, és addig jó, amíg szeretik az embert, de amikor a kislányommal vagyok, akkor nem jó. Visszatérve: a mai gyerekeknek nagyon sokat számít, min nőnek fel. Ne az összevissza, bolond filmeken és valóságshowkon nőjenek fel.

Arról beszélt az előbb, amikor az Állatkertben lépett fel?

Nem, a fellépés az más. Akkor azért megyek oda, olyankor nincs rossz élményem, mert számítok rá, hogy rengetegen odajöhetnek. Akkor azért megyek, hogy lássanak.

Úgy tudtam, raszta haja van, néhány napja legalábbis megcsináltatta Londonban.

Egyből szétszedtem.

Nem szereti, ha változtatnak a külsején?

Kisebb változásokat szeretek, meg szeretek kipróbálni dolgokat, de nagyon rosszul éreztem magam.

És Londonban hogy érezte magát?

Jól, csak sajnos már beteg voltam. A két nap alatt, amit ott töltöttem, másfél-két órát tudtam sétálni a városban. És akkor is ilyen hülye hajjal.

Nem nyomasztja a nagyváros?

Nem, sőt, kihívásként élem meg, ha ilyen nagy helyre érkezem. Ha nagyobb városba, vagy országba elmegyek, akkor úgy érzem, hogy na most fel kell találni magam. Nagyon jó érzés, ha pár nap elteltével otthonosan mozgok abban az országban.

Azért kérdeztem, mert többször beszélt már arról, a Megasztár előtt szinte ki sem tette a lábát a városból, ahol élt.

Nem voltam még Magyarország nagyobb városaiban sem. Azóta háromszor voltam nyaralni külföldön, és kétszer külföldön fellépni: Hollandiában és Londonban.

Magyar közönség előtt, ugye?

Igen. Hollandiában is van egy magyar közösség, szervezet, ők hívtak meg. Örülök, hogy követik, ami itthon történik.

Mostanában sokat foglalkozott a sajtó azzal a témával, hogy tavaly nyáron egy agárdi koncertjét a technikai körülmények és egy, a szomszédban zajló R-Go koncert miatt lerövidítette, és a szervező az őt ért károk miatt pert akar indítani.

Ez egy nagyon nagy hülyeség. Ha ő engem perelni akar, akkor miért nem perel?

Honnan tudja, hogy nem perel majd?

Csak reklámozza magát. Ezzel azt éri el, hogy rólam megjelennek rossz cikkek, ahova oda van írva az ő neve, az emberek egy idő után megismerik, hogy kicsoda. Nagyon felháborító dolog, hogy más ember életével játszik, és összevissza beszél. Mi az, hogy perel? Majd jövőre is biztos előjön ezzel a témával. Már ismerem, hogy működnek ezek a dolgok.

Már volt dolga hasonlóval?

Arra gondolok, hogy mindig vannak olyan újságok, amelyeknél azt mondják, ha Gáspár Laciról van szó a történetedben, akkor gyere, meséld el. Nem akarok ötletet adni senkinek, de ha valaki rosszindulatból felhív egy újságírót - bár sokszor úgy van, ha valaki rosszindulatú, azzal nem mindig szokott olyan társulni, hogy ki tudja nyomozni az újságírók számát – és azt mondja, most láttam, hogy Gáspár Laci kővel megdobott egy öreg nénit, aki ráesett egy kisgyerekre, és a kisgyerek megfulladt, akkor nem küldik el, hogy felejts el a hülyeségeiddel, hanem, mert Gáspár Laciról van szó, megírják.

Nem feltétlenül. Sok helyen utánajárnak.

Csak egy szélsőséges példát mondtam.

Úgy érzi, azt a történetet is felfújták, hogy Gáspár Bea születésnapi partiján verekedett az egyik vendéggel?

Meg kell érteni, és én is most értettem meg. Hál’istennek az emberek megértik egyből, hogy mi van.

Én viszont nem értem.

Nem akarok erről az esetről beszélni. Arról van szó, ha mondjuk vagyok egy tízes társaságban, és abban az egyik ember csinál valamit, akkor nem az ő nevét emlegetik, hanem hogy a Gáspár Laciék csinálták. Volt olyan, hogy egy szórakozóhelyen odajött hozzám egy 5-7 fős csoport és elkezdtek velem beszélgetni. Én nem vagyok gizda, szeretek az emberekkel beszélgetni, kedvesek voltak, meghívtak egy italra, aztán eljöttünk. Amikor legközelebb mentem arra a helyre, kiderült, hogy az a társaság – miután én eljöttem - valami bajt csinált. És nekem mondták, hogy figyelj ide, a barátaiddal többet ne gyere ide. Azt sem tudtam, kik azok az emberek. Én abban a helyzetben csak annyit hibáztam, hogy nem mentem oda testőrrel, hogy hagyjatok békén. Azzal, hogy közvetlen vagyok, sokszor veszélybe sodrom magam, de nem baj, inkább ilyen legyek. Egy ismert embernek az arcát oda tudják tenni ilyen esetekhez. Annak örülök, hogy az emberek nagyon jól megismertek. Nem vagyok egy bonyolult ember, egyszerű vagyok és nem sok botrányom volt.

A szereplésen túl mi lehet a célja annak, aki a nevét használja?

Ezeknek a dolgoknak egyetlen céljuk van, hogy engem csináljanak ki idegileg. De azt nem tudják elérni, engem nem tudnak kicsinálni, csak nevetek rajtuk. Ha megjelenik egy keményebb cikk, a következőt teszem: múltkor odatettem az autómba az anyósülésre, és valahányszor beültem, meg kellett látnom. Addig tartottam ott, amíg meg nem történt az, hogy odanéztem, és elkezdtem nevetni. Ha már nevetni tudok rajta, akkor kész, kidobhatom.