Hogy érzi, hogy sikerült a lemezbemutató, amin egyetlen vendég jelent meg?
Elégedett vagyok. Ami itt történt, az jó. Pap Krisztiánnak viszont az volt a véleménye, hogy nem kellene látványosan közölni a közönséggel, hogy ez playback. Túl avantgarde. Szerintem, közölni kell. Szerinte keltsünk illúziót, és az avantgarde irányából menjünk a pop felé.
Miért kell közölni, hogy playback?
Arra gondoltam, ez egy paralel playbackprodukció lesz. Tehát bizonyos pillanatokban az eredeti hanggal aláhúzok mondandókat, motívumokat és így kontrapunktszerűen a lemezről szóló hang, a saját hangommal kommunikál. Én óhatatlanul íróként és művészként gondolkodom.
Hogy találkozott Krisztiánnal?
Először dalszövegeket írtam egy Dániel nevű fiúnak, aki azóta a komolyzene irányába mozdult el. Az ő körében ismerkedtem meg Krisztiánnal. Mikor Dániel visszavonult, a projektet átvette Krisztián.
Hogyan jellemezné ezt a produktumot?
Ez Melorepp. Most már formációként és produkcióként is életképes. De változatlanul írónak érzem magam. Ez egy másik szintje a létezésemnek. Nem jelentéktelen, és hiszek benne.
A barikák hogyan kerültek maga mellé?
Alázattal figyelem a lehetőségeket. Soha nem jutott eszembe feladni egy hirdetést, hogy "csinos lányokat keresek együttesemhez". Barikákkal is többek közt véletlenül találkoztam a Kimaradás Gálán, ahol a Chippendale show extrém kategóriájában indultam. Jókat beszéltünk, telefonszámot cseréltünk, és akkor jött a gondolat, miért ne léphetnének bele a Melorepp történetbe. Szeretem az R-GO-t és a gidákat, meg a csikidamstílust. Ezért arra gondoltam, nekem barikáim lesznek. Elkezdtünk próbálni, és ők rá tudtak hangolódni a zenére. Igen, az, hogy Derzsi Anita és Bata Tünde itt áll mellettem, kétség kívül a sors szervezése. Mindig figyelek, hogy milyen lapokat oszt. Próbálom felismerni. Emberileg szót értek a lányokkal és megigézett a nőiességük is. Látom ahogy a gondolat, a zene mozgássá válik bennük, ezt hívom diszkópantomimnak. Van benne művészet is. A Romantic által hagyott vákumba fogunk benyomulni. Csak kicsit másképp.
Miben akar más lenni, mint Győzike?
Itt a frontember eleve egy "sukár" csávó, akinek nem kell fogyókúráznia, és tud énekelni is, igaz playbackről. Az én barikáim meg, ellentétben a Romanticos lányokkal, nem énekelnek, hanem táncolnak.
Mennyire fontos, hogy közönség visszajelezze, amit művel az jó?
Nagy színészektől azt tanultam, hogy az igazi profi nem tömegben méri a közönséget. Ha valaki három embernek nem tud ugyanolyan lelkesedéssel adni, mint száznak, akkor az nem profi. Talán pont az edzés, ami acélosítja a elszántságot. Járom az utat, a macskaköves utat, mint angyalföldi ember, ha jön a siker, annak örülök. Nem szeretném megjátszani, hogy boldog vagyok, ha öten vannak a koncertemen. Nem a zenéből élek, ezért megvan bennem a könnyedség ezzel kapcsolatban.
Kiskorában mi akart lenni?
Író. Gyerekkoromtól kezdve.
Lázadó gyermek volt?
Nem lázadtam, én csak önmagam voltam, ez volt a lázadás maga. Mindig vállaltam azt a szeretetet, amit édesanyám iránt éreztem, érzek. Be tudtam fogadni azt, amit ad nekem. Kamaszkoromban sem tartottam terhesnek a szeretetét. Nem éreztem, hogy ebből ki kell törni. Gyerekoromban elfutottak mellettem a 60-as, 70-es évek, a rock, a beat, a farmernadrág. Kilenc éves korom óta íróként élek, azóta publikálok. Egy koravén gyerek voltam, egy kicsi öregember. Könnyen meglehet, hogy most pótolom a fiatalságot, mert most jobban meg tudom élni ezeket a áramvonalasabb életérzéseket.
Miért, akkor mi volt a baj?
Nem érintett meg ez az életérzés. Teljesen máshol és máshogyan éltem. Rólam, mint a viaszról a víz, lepörgött. Egy befelé fúródott ember voltam, filozofikus alkat. A zene nem érdekelt.
Mi változott meg?
A választ a párducketrecnél lehet keresni még 1989-ben. Akkor a kommunikációmat kitágítottam, azt mondtam: ami bennem van, azt a hagyományos irodalom eszközeivel nem tudom maradéktalanul átadni. Új műfajokra van szükségem.
Ez tendencia az íróknál, vagy csak ön szorul erre?
Ma az emberek többsége multifunkcionális kellene, hogy legyen. Ma már olyan készülékek sincsenek, amik egyfunkciósak. Multifunkcionális embernek tartom magam. Távol áll tőlem a szakbarbárság, egyfajta reneszánsz embernek vélem magam. De sok kollega van, aki jól érzi magát az irodalom klasszikus berkein belül. Azoknak az íróknak, akiknek nincs világmegváltó gondolatuk, jól érzik magukat így. Akinek van hivatása, az már kényelmetlenül érzi magát. Az irodalom regisztratív műfaj. Én változtatni szeretnék a világon, részt szeretnék venni a fejleményekben. Eszméket, gondolatokat szeretnék sugározni, ehhez viszont kevés a regisztratív műfaj.
Ezért kezd populáris lenni?
Ha valaki teljesen eredeti, akkor egyedül marad, tehát jó egyezményes kapcsolódási pontokat találni. Alapjaimban véve, sajnos közérthetetlen vagyok. Amit mondani szeretnék a világnak, az eléggé elvont, nehezen követhető. Ezért keresem az utat, hogyan legyek közérthető. De még így sem tudok vonzani tömegeket. Szinte ráéreznek az emberek, hogy itt művészet van, vagy valami más. Ha Bódi Guszti adna elő, tízszer ennyi ember jött volna el. Jobb zenész, és egyszerűbb dolgokat mond, fülbemászó dallamokkal.