Könyvében arról ír, hogy nem mindegy, hogy egy Chanel kosztümben vagy a kerületében élő Margó varrónő által készített ruhában jelenik meg egy nyilvános eseményen. Most Chanelben vagy Margóban van?
Egyik se, ez egy fillérekért vett cucc: ezt a fodros szoknyámat nagyon szeretem, és rájöttem, hogy nincs egy rongyom sem, amit föl tudnék venni hozzá (nevet). És mivel egy kicsit hízogattam, gyorsan kellett vennem valami hosszú blúzt hozzá. Mindegyiket itthon vettem.
Mennyire vállalható a magyar politikusnők outfitje és hol helyezkedik el világviszonylatban?
Gyenge középmezőnyben, mert egyszerűen fantáziátlanul öltözködnek. Talán ez a legkorrektebb kifejezés, amit a politikusok öltözködését illetően használhatok. Nem mernek bátrak lennek, és nem mernek semmi olyat vállalni, ami nem a megszokott konzervatív politikusi stílust mutatja. Nem nagyon tudok mondani olyan magyar politikus nőt vagy férfit, aki egy picit is egyénien öltözködne: unalmas kosztümök mennek kis topokkal, kis kitűzővel, kis sállal. Dávid Ibolya meg túlöltözik - de tény, hogy szépen és ízlésesen. Jól áll neki, amit hord. Úgy gondolom, hogy a politikus mégiscsak egy munkásasszony, munkásember, ezért a nagyestélyiknek ható holmik a munkaidőben, munkahelyen - még ha az a Parlament is - furcsán hatnak.
A politikusnőknek erősebben kell kommunikálniuk a külsejükkel, mint a férfiaknak?
A politikus az egész testével, az arcával, a habitusával képvisel valamit. Rossz, ha nincs összhangban az, amit mond, és ahogyan öltözik. Olyan ruhákat kell hordania, amiben jól érzi magát, és ami kifejezi őt. Lehet az egy picit fantáziadús vagy nőies és nem muszáj mindig a businesslike stílust vinni.
Mire kell különösen odafigyelni, ha az ember politikusnő? (Példaként felhozom Angela Merkelt, aki kancellári jelölése idején egyszer egy barackszín kiskosztümben jelent meg, melynek hónalj részén integetésekor tárult fel egy méretes izzadságfolt. A német sajtó hetekig foglalkozott a fotóval.)
Mindenre: a tökéletességre kell törekedni, a sminktől kezdve a legutolsó gombig a cipőn. Az ember úgysem tudja összehozni a tökéletességet, és mindig becsúszik valami malőr.
A könyvéből kiderül, hogy ez önnel is megesett. Leírja, hogy miniszteri felavatásán beakadt a cipősarka egy rácsba, melynek következtében nem tudott tovább lépni.
Oh, ez többször is megtörtént. Komolyan mondom, nálam ez egy katasztrófa! A Parlament padlózata középen rácsozott, és amikor fölsorakoztunk a miniszteri avatáson, akkor is beakadt a cipőm, mint ahogy mindig, ahányszor végigsétáltam a Parlament középső részén. De velem ez egyébként is megtörténik úttesten, macskakövön, bárhol, ha épp törpe tűsarkúakat hordok. Egyszerűen nem értem, ember hogy tud járni a magas sarkú cipőben. Olyan is volt, hogy úgy beakadt a cipőm, hogy egyszerűen kiléptem belőle. Szerencsére nem protokolláris eseményen, épp a brüsszeli parlamentbe mentem.
Mit lehet ilyenkor tenni?
Igazából semmit, gyorsan körülnéz az ember, aztán visszalép a cipőjébe és megy tovább.
Könyvében szerepel ez a mondat, hogy "a brit példához hasonlóan Magyarországon is kellene egy olyan törvény, amelyik a legnagyobb kisebbséget, a nőket képviseli." Ennek egyik útjaként azt jelöli meg, hogy legyen több nő a parlamentben. Később viszont arról ír, hogy nem feltétlen a mennyiségi növekedés a minőségjavulás záloga. Mi hát a megoldás?
Megoldás egyfelől az lenne, ha magasan kvalifikált nők hasonló arányban jelentkeznének politikusi pályára, mint a férfiak, másfelől az, ha olyan normák uralkodnának a közéletben, amelyek segítik az előrejutásukat. A nők többségét azonban jelenleg még mindig elriasztja a politikusi pálya, mert kemény, küzdősport. Nem akarnak ilyen maszkulin világba belekerülni, és nem akarnak küzdeni sem.
Mennyire tudják érvényesíteni jogaikat a magyar nők a többi EU országhoz viszonyítva?
A régi tagállamokban erősebb a nők jogtudata. Ennek az az oka, hogy már túl vannak a nőmozgalmakon, és mivel a demokráciának is nagyobb a múltja, megtanulták, hogyan érvényesíthetik jogaikat. Nagy sikereket értek el, ami az itthoni női civil szervezetekről nem mondható el. A nyugati nőmozgalmaknak volt például köszönhető, hogy a válást ma már nem csak valamelyik fél hibájából lehet kimondani, és a családjog is átalakult: liberalizáltak egy sor jogszabályt. Más lett az abortusz megítélése is: női jogként, emberi jogként fogják fel. Itthon hiányoznak a női szervezetek sikerélményei, a mai napig gyengék maradtak a civilek.
Ezek szerint önmagukon kell segíteni. Hogyan?
Nem régen alakult egy új állami intézmény, az Egyenlő Bánásmód Hatóság, bár a visszajelzések alapján még nem túl ismert. Korábban csak civil szervezetek, magánszervezetek foglalkoztak a nőket érő diszkriminációs esetekkel, de ők önmagukban nem tudják erőteljesen és igazán eredményesen képviselni a női érdekeket.
Hogy látja a honi feministákat?
Kicsi a hatókörük. Itthon a feminizmus szitokszó: az a legkevesebb hogy frusztrált, szerencsétlen, ronda nőnek hiszik a feministákat, akik emellett még törtetőek is. Meg kellene beszélni ezeket a kérdéseket végre. A könyvbemutató előtt tartottam egy előadást az európai női jogokról, ahol többen elmondták, hogy amióta elmentem, megszűnt a téma jelenléte a közéletben. Ez arra kötelez, hogy továbbvigyem ezt a témát.
Könyvében a magyar politikusok szexista nyelvhasználatáról beszél, korábbi írásaiban a Fideszt egyenesen macsónak nevezi. Nem igazán bontja ki ezeket a vádat.
Nem is akartam kibontani. Elképesztő, olykor mit enged meg magának a politika és a sajtó. Egyes politikusok azt hiszik, hogy kedvesek és nem veszik észre, hogy modoros vagy fölényes hangnemben beszélnek a nőkkel. Az a megszólítás például, hogy "magácska", nem egyenrangú társnak érzékelteti a nőt, hanem helyes kis cicamicának, akit simogatni kell. Ilyen volt például Orbán kiszólása Dávid Ibolyának. Férfiuralom van a politikában, és nemcsak a Fidesz egy macsó párt, hanem a többi is. Bár az ő kollégista fiúkból kialakult közössége a legzártabb. És időnként előhúznak egy-egy nőt, mint a nyuszit a kalapból a választások idejére, azután ejtik.
Hilary Clinton jelentett valamiféle előképet a könyvének írása során?
Nem. Nagyon becsülöm őt, olvastam a könyvét, de másként ír: én inkább szépirodalmat követem. Nem gondoltam, hogy olyannak kell lennie a könyvemnek, mint egy politikus könyvének.
Mit olvas most?
Egyszerre több mindent olvasok és gyorsolvasó vagyok: Nabokovtól a Beszélj, emlékezet-et..., Thomas de Quincey-t, aki a computer és a freudizmus előfutára és az ópiumevésről ír. Ezen kívül a Milyen a női mell című könyvet, és újra meg újra Coelhót, Krúdyt és Márait.
Lévai Katalin Táncrend nélkül című könyvét az Ulpius-ház adta ki. 246 oldal, 2780 Ft.