Külföldön még mindig főként Surdaként emlegetik önt. Szerbiában is? Vagy már ott inkább sikeres rendező, producer?
Szerintem most már egészen új arcomat ismerik a nézők. Izgalmas rendezőnek tartanak, tisztelik a produceri és rendezői munkámat. Tudják, hogy a berlini fesztiválon versenyfilm is volt három alkotásom, amik Szerbia igazi ízét, színét hozzák. Nagyon kockázatos volt az életemnek ez az új szakasza, de szerencsére kihasználhattam színészi képességeimet: mindazoktól, akikkel valaha együtt dolgoztam, elcsentem valamit. Szerencsére megismerhettem a volt Jugoszlávia legjobb rendezőit, sőt a legjobbat, Branko Bauert is, ő négy évvel ezelőtt hunyt el. Hálával tartozom neki, tőle tanultam meg a rendezői mesterséget.
Legújabb sorozatát sikerrel vetítik Jugoszláviában, készülnek az újabb epizódok. Mennyire használja színészi tapasztalatait, amikor rendez? Hasonlít valamennyire ez a sorozat a Forró szélre?
Ez nem komédia, hanem romantikus-szerelmi történet, egy rendkívül izgalmas időszakkal foglalkozik, az 1914-től 1921-ig tartó éveket, az első világháború körüli időszakot öleli fel. A sorozatból látszik: azt gondolom, hogy a háborúk meg tudják ölni az őszinte, tiszta szeretetet, szerelmet. A film háborúellenes sikoly is. A szeretetet emeli ki, a legfontosabb emberi ösztönt.
Láthatjuk ezt a sorozatot Magyarországon?
Pár napja tárgyaltam a Magyar Televízió programigazgatójával, Pusztay Andrással, akkor felajánlottam neki egy egész filmcsomagot, ez a sorozat is benne van. Egy hét múlva válaszolt: nincs kizárva, hogy mint annak idején történt - a Forró szél után az Amerre a vaddisznók járnak című sorozatot is játszották -, láthatják ezeket a filmeket Magyarországon. Egyszerűen vissza akarom hozni a romantikát az önök tudatába, kíváncsi vagyok, hogy elveszítették-e a szeretet, a szerelem iránti érzéküket. A romantika bennem van, szeretném önöknek is megpendíteni ezeket a húrokat.
Milyen lenne a mai Surda, ha folytatódna a Forró szél?
A mai dél-amerikai kommersz sorozatok korában, amikor a szilikonajkak és -mellek tolakodnak előre, talán olyan történethez nyúlnék, ami kikacagná ezt, és az emberi természetességről szólna. Nemrég kaptam egy szöveget, nagyon érdekes. Nem lehetetlen, hogy életre kel egy új Surda. Megszállott, életet, zenét, nőket kedvelő alak lenne, nagy szemű, szép ajkú, mosolygós feleséggel, aki csodás anya, és kiváló szerető is.
Surda lustasága a nyolcvanas évek Jugoszláviájában volt jellemző, vagy általában tipikus szerb tulajdonság?
Nem, a lustaság egyáltalán nem szerb tulajdonság. A megírt karakter, Surda, akinek nincs kedve dolgozni, akihez kitaláltam a dupla kávét, csupán lehetővé tette, hogy kifigurázzam a lustákat.
A kávé az ön ötlete volt?
Igen, az enyém. A dupla kávé, a szirtaki, a Surda-kalap a védjegyemmé vált. A lustaság megmutatása mellett valamilyen pozitív elemet is szerettem volna belecsempészni a jellembe, és sikerült.
Nálunk ismét látható a Forró szél. Szerbiában mennyire vevő a közönség a nosztalgiára?
A sorozat mindig sikeres, bármikor játsszák Szerbiában. Két-három évenként ismétlik, és mindig a legnézettebb. Az új nemzedék most ismerkedik vele, most szereti meg. Szerbiában telítődtek a dél-amerikai sorozatokkal, amelyekből másfél nap alatt vesznek fel egy-egy epizódot. A gyorsaság miatt gyenge minőségűek, régen komolyan, szeretettel, energiát nem sajnálva, koncentrációval készültek a sorozatok, ez alapfeltétel. Most például egy 36 évvel ezelőtti sorozat a legnézettebb, padlóra küldi az újakat.
Nem hiányzik a színészkedés?
Én mindennap játszom, legalábbis a feleségem, Mira azt mondja, mindennap színészkedem. A legújabb sorozatban eljátszom egy nagyobb szerepet a sorozat közepe táján. Kipróbáltam, milyen rendezni és játszani is egyszerre. Nem rossz. Nagyon veszélyes rendező vagyok, nem szeretem a felkészületlenséget, az improvizációkat. Mindenkitől elvárom, hogy ugyanannyi energiabefektetéssel dolgozzon, mint én. Olyan vagyok, mint isten ostora.
Nemcsak az új sorozata, hanem sok filmje is háborús díszletek előtt játszódik.
A hétköznap ihletője a művészetnek. Higgye el, hogy belepirulnék, ha csak tiritarka komédiákkal, színes történetekkel foglalkoznék. Az ember nem dughatja a fejét a homokba, a foglalkoznia kell a hétköznapokkal. Egyetlen pillanatban sem maradhat az ember szótlan a vukovari háború következményei, a knini háború, Belgrád bombázása vagy Szerbia mostani állapota előtt. Most úgy tűnik, talán jobb idők jönnek. A háború minden rendezőt foglalkozott, csak hogy pár példát mondjak, Andrzej Wajdát, Szabó Istvánt is. Én is dolgozom tovább, van még energiám, eszem, erőm, hogy leforgassak két-három tévésorozatot és öt-nyolc filmet.
(A tolmácsolásért köszönet Balázs Zitának.)