Barbie jóval kevésbé hatott az emberiség öltözködésére mint Orvell Big Brotherje vagy Artúr király, állítja Jeremy Salter, A 101 legbefolyásosabb ember, aki nem is élt című könyv egyik szerzője. Az ő listájukon Marlboro Man a legnagyobb fiktív király, aki a vitatott létezésű Mikulást is megelőzte.

Kedden került piacra A 101 legbefolyásosabb ember, aki nem is élt című könyv, mely olyan alakokról szól, akik szinte mindenre hatással voltak, kezdve attól, hogyan öltözzünk, egészen addig, hogyan beszélünk.

A megjelent könyv számba veszi a nem létező hősöket aszerint, hogy mekkora hatással voltak az emberiségre. Mind a kinézetünkre, mind arra, hogy hogyan eszünk, beszélünk, sőt akár a történelmünket miként alakították. Képzeletünk teremtményei befolyásolják viselkedésünket, mondta a Reutersnek Jeremy Salter, a könyv egyik szerzője.

A legkirályabbak

Az első ember, aki legnagyobb hatással volt a dohányipar fellendülésére Marlboro Man, az amerikai macsó cowboy. Először 1950-es években bukkant fel. Őt követi második helyezettként George Orwell Big Brotherje, az 1984-ből. Harmadik befutó pedig nem más, mint Artúr király, aki az ideális uralkodót testesíti meg. Negyedik helyre szorult kedvencünk, a Mikulás. Mégis egész gazdaságunkat ő irányítja, ha nem lenne Télapó, üzletek mennének tönkre - nyugtatja meg Allen Lazar a könyv másik szerzője a nagyérdeműt.

A maradék sikergyanús kedvenc

Barbie a teljesen műanyag baba, aki sok leánygyermeknek adott a modell szakmához kedvet, és fogyasztotta le őket lehetetlenül soványra, csak a 43. helyhez volt elég. A számunkra ismeretlen Rosie the Riveter, a rajongó, a 28. helyen áll, ő volt, aki gyári munkásként adott segítséget a nők liberális megmozdulásainak elindításához. A Lochnessi szörny az 56. helyet érte el, mert ő a leglátogatottabb turista attrakció Skóciában. Ennek köszönhetően Ness város helyzete a készpénzbevételre országos szinten jelentős.

Klikk!

Az utolsó helyet Paul Bunyan, a mesebeli favágó kapta, akit - a szerzők elmondása szerint - az amerikai favágók kreáltak az 1800-as években, hogy vigaszt, tiszteletet adjon munkás életükben. Lazar elmondása szerint a nemlétező karakterek hasonlóan fontosak életünkben, és innen jött az ötlet, hogy akkor számba vegyék őket.