A Városligetben verőfényes, meleg őszi idő, a Gundel báltermében elsötétített ablakok és fehérre festett ágakkal fázós téli tájat imitáló kifutó fogadták az érkezőket kedden délelőtt, a Marks & Spencer új, őszi-téli kollekciójának bemutatóján. A korai időpont ellenére az érkezők merészen választanak a welcome drinkekből, az újságíró azonban dolgozni jött, így a Bailey's és a whisky-kóla kísértése elől gyáván bemenekül a terembe. A decens sötét kosztümök, a színpad fekete drapériái és a félhomály komoly színházi előadást sugallnak, de a nagyrészt jólápolt, középkorú hölgyekből - mint később megtudjuk, a sajtó és a média szereplőin kívül az M&S törzsvevőiből - álló nézőközönség is emberből van, a bemuató kezdetéig diszkrét celebspottinggal foglalja el magát.
Ki, kivel, miben
Kollektívan megfigyeljük például, hogy Gallusz Nikolett vidéki angol barbinak öltözött talpig rózsaszínben, puha kasmírpulóverét gyöngysorból készült csípőövvel feldobva. Örvendezünk, hogy Gál Csaba Boogie a Megasztáros fogyókúrája óta milyen jól nem hízott vissza, és hogy Bakács Tibor Settenkedő Tilos Rádiós pólója helyett most lezseren elegáns, csíkos kordzakóban feszít. Delhusa Gjon még a kinti napsütéshez öltözött világos nyári öltönyével, nyaka körül kavicsnak tűnő gyöngyökből álló szűk nyaklánccal, rosszalljuk azonban, hogy lazának szánt eleganciájához legkevésbé sem passzol késve érkező partnerének erősen lenőtt, narancssárgára fakult hajfestése. Rába Tímea egykori szépségkirálynő körülbelül hároméves kislányt terelget, akinek láttán egyöntetű elérzékenyülés vesz erőt az úrhölgyeken, ám ekkor elalszanak a fények és színpadra lép a Marks & Spencer magyarországi franchise-partnere, az S Modell vezérigazgatónője.
Célcsoport a kedves budai törzsvevő
Jüttner Katalin angol és magyar nyelven is előadott nyitóbeszédében kitér rá, hogy az egykor 50 négyzetméteres Váci utcai bolttal indító üzletlánc mára több mint 4000 négyzetméteren szolgálja ki budapesti vevőit, vidéki üzleteik mellett pedig külön büszkeségük, hogy idén végre Budán, a Mammutban is megnyitottak. Ez azért jó - tudjuk meg -, mert így a kedves budai törzsvevőknek már nem kell órákat utazniuk, "hidakon harcolniuk", hogy átjussanak Pestre, és a nézőtéren ülő kedves budai törzsvevők szerény mosollyal nyugtázzák is a figyelmességet, amellyel a cég életük talán utolsó akadályát hárította el a felszabadult vásárlás útjából. Jutalmul diszkrét tapssal üdvözlik, hogy a cég idén elnyerte a Superbrand díjat, bár van, akinek ezt az idegen szót csak másodszori elismétlésre sikerül megértenie. A vezérigazgatónő azonban kérésre készségesen ismétel, hisz mindent a kedves budai törzsvásárlókért.
Decens angol szövetek és fiatalos pufidzseki
A bemutató fekete-fehér és szürke színkombinációjú, visszafogott vonalvezetésű darabokkal kezdődik, és bár ezek mellé fokozatosan felzárkóznak a barna, a padlizsán és a türkiz sötét árnyalatai - sőt egy ízben egy kis narancssárga, vérvörös és vidám almazöld is beköszön -, az újságíró nem tud megszabadulni attól a kényszerképzettől, hogy ugyanez a divatbemutató ugyanezekkel a modellekkel már a nyolcvanas vagy kilencvenes években sem tudott volna forradalmi lelkesedést kelteni. Gyerekkori emlékeiből felmerülnek édesanyja Burda magazinjai és külföldi Otto katalógusai, ahol takaros és visszafogott fiatalos nagymamák pózoltak pasztell színekben, nőies, de soha nem kihívó, egyszerű vonalvezetésű darabokban.
Mivel a vezérigazgatónő beharangozta új, fiataloknak szóló kollekciójukat is, az újságíró arra gondol, a M&S tervezői talán arra tartalékolják a színeket és a vagányabb ötleteket, de a Per Una névre hallgató modellek sem okoznak valódi szívdobogást: ezek csak annyiban térnek el a jól szituált, vidéki golfhétvégére járó bankárfeleségeknek szánt modellektől, hogy ha már a fiatalok szoktak pufidzsekit hordani, akkor terveznek nekik pufidzsekit.
Utópisztikus látomás és szexi láncfűrész
A bemutatót követő állófogadáson az Újságíró kétségek közt vergődve téblábol: nem tartja magát forradalmi ízlésűnek, de nyugtalanítja, hogy a bemutató alatt az időtlen divat értékeinek felismerése helyett inkább csak enyhe unalmat érzett. Végül Bakács Tibort nézi ki magának lehetséges lelki társként, akivel hamar a dress code-ok jelentéstartalmainak mélyére vájnak: "Ma már mindent kitaláltak. A divat már régóta arról szól, hogy legyünk mindannyian egyéniségek. De ha mindenki egyéniség, akkor előbb-utóbb az lesz egyéniség, aki nem egyéniség" - fogalmazzák meg az örökérvényű divat-paradoxont, amire egyébként már a Monty Python csoport is tett angolosan diszkrét utalást annnak idején a Brian élete című divattörténeti filmjében.
Mielőtt azonban teljesen beleélnék magunkat a Mao-öltönyökkel egyéniesített jövőképbe, Bakács izgalmas végkövetkeztetésre jut. Előbb hirtelen fordulattal felveti, ha nő volna, valószínűleg nem így öltözködne, mint amiket a kifutón láttunk, de egy ilyen stílusú csaj szexualitásáról azért nem vonna le előre elhamarkodott következtetéseket. "Ehhez kell egy gyarmatbirodalom és az anglikán protestantizmus szellemi háttere" - tárja fel a minőségi anyagok és konzervatív szabásvonalak mögött húzódó mélységeket, majd figyelmeztet: "Mert hát láttuk már, hogy az elfojtott szexualitásból is kijöhet egy texasi láncfűrészes gyilkos". Szerintünk a Mao-öltönyökhöz képest ez mindenképp megnyugtató.