Paul van Dyk, az asztalosnak tanult berlini DJ-isten egy, az eseményhez kapcsolódó újságban arról beszélt, hogy már nem Berlin Európa legkúlabb városa, hanem Barcelona, és azok az arcok, akik öt éve még a német fővárosban villogtatták kreativitásukat, ma már a lágyabb klímájú katalán városban élnek.
Majdnem elmaradt
Mivel mi életünkben először most jártunk a divatvásáron, szűz szemmel, nosztalgikus fanyalgás nélkül néztük meg, mit tud 2007-ben a street wear.
"Itt minden a pénzről szól"- válaszolta egy Motörhead pólót viselő nő a Bread and Butter szombati zárópartiján arra a kérdésre, tudja-e, idén miért nem láthattunk divatbemutatókat a két napos rendezvényen. Mielőtt újabb kérdésekkel bombázhattuk volna, híven az ars poeticához egy névjegykártyát nyújtott át ruhaboltjának címével.
Erőműben a divat
Az esemény helyszínéül egy kibelezett, többméteres betonoszlopokon nyugvó egykori erőmű szolgált a Köpenicker strassén. A 22 ezer négyzetméteren elterülő többemeletes ipari rom a kilencvenes évek Berlinjét meghatározó ház-, üzem- és gyárfoglalások korát idézi, ezért aki akkor ezekből kimaradt, most két napig vigasztalódhatott. (Tavasztól pedig a technó bölcsője, Berlin egyik leghíresebb klubja, a Tresor költözik az épületbe).
Nem sok járókelő és török származású taxisofőr tudta, hogy egy üres gyárépületet Kraftwerknek neveztek el, és ebben a kihalt, fűtetlen, de statikailag megfelelő épületben fantáziát látott a BBB vezetősége, hogy divatperformanszok helyszínévé alakítsa. A hóesésből az épületbe lépve Fritz Lang Metropolisza jutott eszünkbe. A hatalmas falak és rácsos vaslépcsők drámai hatását sokáig szoknunk kellett, úgyhogy az első emeleten kialakított fűtött Adidas-chill out termét kerestük meg először, amelybe lépve a hosztesszek pezsgővel és hellyel kínáltak fehér selyembevonatú ágyakon. A sarokban egy kivetítőn divatbemutatót láttunk, majd a második welcome ital után elindultunk a többi helyszín felé.
Jégtáblák és váratlan tüzek
A különféle nagy nemzetközi vagy feltörekvő divatmárkák teljes szabadkezet kaptak és éltek is a lehetőséggel: a konvencionálisnak cseppet sem nevezhető miliő nem hozta zavarba a brandeket. Azok, akik a sok hercehurca után is kitartottak a Bread and Butter mellett, tényleg interaktív és kreatív standokat építettek föl. Annyit összegzésképp levontuk, hogy nagy divat most a jéginstalláció, illetve az abba rejtett tárgy, a minimál, és a váratlan tüzeket okozó pirotechnika.
A hazánkban kevésbé ismert brandek közül itt megtaláltuk a Wellensteynt, a Psycho Cowboyt, a Red Winget, vagy a Lucy Bukovskyt, és a termékeit jégtömbökbe fagyasztó Timezone farmermárkát, mely - az esemény családias jellegét erősítendő - jégből készült italpultnál ingyenkoktéllal kedveskedett a jelenlévőknek. Az itthoni mentalitással ellentétben a pultot nem rohamozták szünet nélkül a vendégek, ezért sokáig el sem hittük, hogy nem kérnek pénzt az italokért.
Die Show
Egyik-másik zenekart még egy vasi művház tehetségkutatóján sem szívesen hallottuk volna. A szombat esti Chicks on Speed koncertjén kívül ugyanis egyszerűen felejthetőek voltak. Esetükben azonban viccesnek találtuk, hogy minden dal a plasztikai műtéteket, illetve a pin up-girlé válás rögös útjait taglalta, miközben a kivetítőn meztelen nők igyekeztek trendi módon felöltözni. A közönség azonban kárpótolt minket mindenért: az észak-német férfiak stílus dolgában messze a mi fiaink előtt járnak, mégsem jutna eszébe senkinek lebuzizni őket. De a schühternheit (kb. félénkség) oly mélyen gyökerezik lelkükben, hogy valami egészen kifürkészhetetlen módon ismerkednek a nőkkel - akik a helyszínen zord matrónák benyomását keltették, és sok esetben inkább tűntek rosszul öltöztött észak-német férfinak, mint neoújhullámos Nina Hagen leszármazottnak.
Egyszóval sokkal inkább játékos arculatépítést folyt az egykori erőműben, semmint komoly névjegykártya-cserebere. Ja, és csak a kétnapos rendezvény után értesültünk a brossúrából, hogy az esemény ideje alatt a pincében pornóforgatás zajlott. Arról kedves olvasóink - minden bizonnyal - nagy bánatára lemaradtunk.
|