„Lányok, szeretnétek dugni a haverommal?” – kérdezte a Velvet két újságírójától egy srác a Színművészeti Egyetem előtt, de nem adtunk neki kedvező választ. Ekkor viszont már tudtuk, kellemes hangulatú, kulturált esténk lesz.
Csak a díjazottak
A Fashion Awards díjátadóra érkeztünk az Uránia moziba gondosan kiválasztott öltözetben, mivel kritikus munkásságunk következtében néhány divattervező és stylist (Zoób Katti, Lakatos Márk, Herczeg Zoltán) a fekete listáján jegyez bennünket, és nem szerettük volna, ha úgy vélik, rossz ízlésünk miatt írunk olykor kellemetlen mondatokat.
Ekkor még nem sejtettük, hogy a szóban forgó divatművészek javarészt el sem jönnek, habár idehaza az a hagyomány, hogy a díjátadókon leginkább csak a díjazottak vesznek részt, a jelöltek kevésbé. Ezek a seregszemlék arra jók, hogy - bár magyar textilipar köztudottan nem létezik - rávilágítsanak arra, hogy az igény azért él a magyar emberben, hogy ne úgy nézzen ki, mintha a Tescóból válogatná össze a ruhatárát.
Le kell viszont szögezni, Lakatos Márk nem nyert díjat, de megjelent. Az este tiszteletére Robert Smith-nek öltözött stylist valószínűleg a Bizottság zenekar „A botrány, a botrány az egészséges” dalszövegére melegített a rendezvény előtt, ugyanis a teremben épp helyet foglaló vendégeket gyors nyelvnyújtogatással üdvözölte, majd a díjátadó alatt a nézőtérről vidám kurjongatásokkal kommentálta az eseményeket (mint például: „Király Tamás a király!”).
Velvet Feljelentő
Ám amikor a két műsorvezető, a Vivából ismert Patrícia és Kristóf megelégelve a közjátékot teret adott volna neki a kibontakozásra, már a büfében lazított. „Majd írja meg valaki ezt a Velvet feljelentőn!” – mondta Steiner Kristóf, és a nyilvános megjegyzését hangosan üdvözöltük a hatodik sorból. Azért is örültünk, mert még csak médiatámogatók sem voltunk. Éreztük, szívből mondja.
Érdekes, hogy Viva Kristóf épp Lakatos Márk kontextusában említette a Velvetet, mert úgy tudjuk, a stylistnak nem vagyunk épp a szíve csücske. Készülünk is rá egész éjjel, hogy újraértelmezzük vele a kapcsolatunkat, de Márk olyan furcsán nézett, amikor az állófogadáson felé igyekeztünk, hogy inkább máskorra halasztottuk a megbékélést.
A mákosguba
Viva Kristóf viszont annál kedvesebb volt, amikor a tömegben összefutottunk, és pontosan idézte a róla megjelent eddigi két feljelentőt. Kiegészítve azzal, hogy az egyik tévesen állította, hogy mákosgubát is evett a Westendben, amit itt és most helyreigazítunk. De a további öniróniával vegyes önajnározás helyett térjünk vissza a díjátadóra.
A Fashion tévén szocializálódott nézőknek már van fogalmuk arról, milyenek is a divatszakma díjátadói, de itt nem a nyugati trendekből kell kiindulni. Habár a profi körítés– például név szerinti ültetés, a jelöltekről készült igényes bemutatkozó filmek, és tört ütemű, igényes aláfestő zene, színvonalas, dongónak öltöztetett, időnként bájosan bakizó műsorvezetők, trendi haknik – megoldottak, az egész esemény hangulata mégis dekadens.
Nem vagyok leszbikus
Felsorolásba nem kezdünk, a seregszemlén látott egyik kedvencünk Baricz Katalin fotóművész, az est fővédnöke volt, és nemcsak laza fehér tornacipője miatt, hanem a munkái is tetszenek. A másik favoritunk az év fodrásza díjat elnyerő Koczka Beatrix volt fordított coming outja miatt. A Megasztár fodrásza, miután elmesélte, hogy a nagypapája tiszteletére viszi tovább a nevét, bejelentette: „Egy másik félreértést szeretnék most tisztázni. Én nem vagyok leszbikus.” Egyenes és informatív beszéd, több ilyet kellett volna.
Merthogy a többség néhány légpuszi kíséretében csöndben átvette a díjat, (ál)szerényen mondott egy halvány köszönömöt a mikrofonba, majd amilyen gyorsan csak lehetett, visszaült a helyére.
Ami a zenét illeti, tovább emelte volna a rendezvény fényét, ha kihagyják az eseménybe nem illő Jamie Winchester-Hrutka Róbert párost, vagy még inkább a Neót. Mennyivel jobban járt volna mindenki, ha beraknak egy Abbát vagy egy Boney M-et a magnóba, és megkérik Lakatos Márkot, ha van kedve, improvizáljon rá valamit.
Köldökig ér
A helyenként unalmas előadásért cserébe a teremből kifelé menet azt fontolgattuk, a szakmát olyan magvas kérdésekkel szórakoztatjuk majd, mint például „mit gondol, mi a divat?” De látva az alkoholszint meredek ívelését az állófogadáson, beláttuk, ebben mi merülnénk ki hamarabb.
„Ugyanúgy érzem, ahogy ti, ez az esemény ugyanannyira taszít, mint vonz” – reflektált a felvetésünkre a pult mellett Edőhegyi Brigitta. Az énekesnő a szesztilalom korát idézte az estélyijével, ami nem egyszerűen a köztudatban köldökig vágott ruhaként jellemzett darab volt, ennek a dekoltázsa tényleg köldökig ért. Háta mögött épp Epres Panni távozott telefonálva, aki láthatóan nem akart részt venni a buliban. Nem úgy az év fodrásza díjra jelölt Gepárd, aki egy hosszú csövű műanyag pisztollyal közlekedett a vendégek közt, és kérdésünkre elmondta, bárkit szívesen lelő, ha kérjük. Nem kértük, viszont megdicsértük a baseballsapkáját, miközben egy csokiszökőkút felé oldalaztunk.
Továbbra sem értettük ezt az őrületes tömeget, ami még a svédasztalok teljes kifosztása után sem akart oszlani. Lehet, hogy az egyik díjat átadó Anry Soós Évának van igaza, amikor ezzel a mondattal tisztelgett a szakma előtt: „a divat bizony egy társasjáték”.
|