Feri fuvarozó nagy-nagy tüzet rak, és rádobja kisteherautójának koszlott ponyváját az elnyűtt fotelkárpittal együtt, majd jól eltüzeli. Feri fuvarozó nem hallott még a recyclingről, a ponyvából készült táskákról nem is beszélve. A ponyvatáskák alapötlete épp ellentétes Feri fuvarozó példájával: az ember fogja az elhasznált vagy rontott PVC alapanyagú teherautóponyvát vagy hirdetési molinóit és ahelyett, hogy megsemmisítené, új tárgyat készít belőle.
Külföld
Németország, Svájc és Ausztria a PVC-ből készült ponyvatáskák legnagyobb paradicsoma, ahol a biciklisfutártól a bankvezérig a társadalom valamennyi szintjét behálózták a környezetbarát gondolattal operáló táskák. Mivel ezekben az országokban nagyon sokan gyártják, lekövethetetlen a recycling táskák skálája.
Annyi mindenesetre biztos, hogy az egyik legrégebbi labelnek a '93 óta működő Freitagot tartják (mely nevét nem az ötödik nap német nevéről kapta, hanem a zürichi Freitag testvérekről, akik állítólag biciklizés közben találták ki a céget). Említésre méltó még a Milk Berlin, mely retróban és fordított trapézalakban utazik vagy a Tausche, ahol a fedőlapok tetszés szerint cserélhetők. A táskák ára kissé borsos (30-tól 120 euróig terjed), de tartósságuk és egyediségük az elnyűhetetlenség ígéretével csábít. Elszakadva a germán vonaltól érdemes megemlíteni Spanyolországot és a Benelux államokat is. Barcelonából származik a nagyon szellemes trashion fogalmat is bevezető Vaho Bags.
Belföld
Ne dobd ki a csajod, a nyuszid, a cipőd és a házad - ez a képsor látható egy magyar iparművész, Helga Petra táskáján. "A magyar piac teljesen belőhetetlen" - jegyzi meg érdeklődésünkre. Helga Petra 2002-ben Barcelonában gondolt először arra, hogy ponyvaanyagból táskákat kéne készíteni. Beszerzett néhány molinót, megvarrt néhány táskát és a diplomamunkáját is erről írta. Az ötletből mára a heart and roll nevű vállalkozás nőtte ki magát, mely épp mostanában próbálja megvetni a lábát a magyar divatpiacon. Az iparművész értesülései szerint ponyvatáska témában itthon rajta kívül még a rebags.nl jelentős. Náluk a "nl" TLD alighanem jópofa eufémizmus, úgy tudjuk ugyanis, hogy a táskákat itthon varrják.
Az őszinte táskák alapanyaga
A recyclingnek kikiáltott táskatípus tehát az újrafelhasználás elvén alapul, bár szerkesztőségi szkeptikusok szerint sok cég már rég nem rontott, elcsórt vagy kidobásra szánt ponyvákból dolgozik, és csak imidzsőrzés okán nevezi magát recyclingnak. Az őszinte ponyvatáskák alapanyaga ezzel szemben tényleg eldobásra szánt PVC maradékanyag, teherautó ponyva, selejtes és használt molinó, esetleg a gyártás során felfűzött molinók eleje és vége. Ismerünk emellett újrahasznosított tertra packból, régi vöröskeresztes plédekből, megunt bakelitlemezből készült táskákat és olyanról is hallottunk, aki Budapesten elnyűtt gumimatracból készít női táskát.
Sok kis piros és a lyukacsos
Helga Petra szerint a cégek általában vonakodnak kiadni használt ponyváikat. Ezt tesztelendő megkerestük az egyik legnagyobb felületen hirdető céget, a Coca-Colát. A cég sajtósa elmondta, többször is felhasználják a túlnyomórészt viaszosvászonból készült molinóikat, "melyek élettartama gondos használattal meglehetősen hosszú". Ha végképp tönkremennek, mint mondták, szelektív hulladékgyűjtés útján selejtezik le őket. Érdeklődésünkre, hogy továbbadnák-e molinóikat iparművészeknek, azt a választ kaptuk, hogy nem zárkóznak el a megkeresések elől.
Ugyanezt a kérdést tettük fel hazánk talán legnagyobb molinódömpinggel rendelkező fesztiváljának, a Szigetnek is. Már-már kétezer ponyvatáskát vizionáltunk a nagyszínpad molinójábál, amikor kiderült, hogy bár a színpad előtt és mögött is PVC alapanyagú molinók lógnak, ezek lyukacsosak, mivel át kell ereszteniük a hangot.