Zoób Katti divatbemutatójára kaptunk meghívót, amelynek egyik jellegzetessége, hogy az esemény egyúttal a nemrég nyílt Szent István körúti szalonjának avatóünnepsége. A rombuszmintáiról híres tervező az "új, nagyvárosi eklektika" és az "organikus díszítőrendszer" jegyében tervezte, legalábbis az ismertetőben ezt olvastuk.
Belvárosi bérház Párizsban
A kis híján 600 négyzetméteren elterülő kétemeletes szalonban elsőre valóban úgy éreztük magunkat, mintha menő divatújságírók lennénk egy klasszicista stílusú párizsi gangon. Bár azt nem értettük, miért kell esőben várakoznunk a kezdési időpont után tíz perccel a belvárosi bérházban, meggyőztük magunkat, hogy ennyi késés a többi világváros rangos divateseményein is belefér.
Az esemény családiasnak ígérkezett, a regisztrációs pultnál a varroda alkalmazottjai várták a vendégeket, az asszisztens pedig a tervezőnő kreációját viselte, amely úgy tűnt, nem az ő huszonéves korosztályának készült. A falon az Eltűnt idők nyomában című darab plakátját láttuk, amelyről kiderült, az előadásra Zoób Kati készítette a ruhákat. Elragadóan giccses filmes díjátadók híján nálunk ezek azok a megfelelő alkalmak, ahol a magyar tervezők szélesebb körben is megmutathatják a kreációikat.
Száraz pezsgő és az első baljós jelek
Tulajdonképpen egészen jól éreztük magunkat a bőrünkben, ameddig el nem kezdődött a bemutató. A szépen berendezett szalon, a finom száraz minőségi pezsgő, a selyemkanapék és a műanyag Philippe Starck székek tényleg megállták volna a helyüket akár Párizsban, Milánóban vagy Londonban, pláne, hogy ehhez hasonló, manapság szabvány jellegű enteriőrt lehet felfedezni a Fashion TV közvetítéseiben tízből hat alkalommal. Csak épp Magyarországon nem jár a stáb szinte soha érdeklődés és megfelelő lobbi hiányában.
Az első baljós jel a Zoób Kattit felkonferáló John Walford volt. A szervezők szerint ő Vivienne Westwood, a punk nagyasszonyának egyik jobb keze, valójában csak egy szimpla ceremóniamester volt, angol lévén hiteles brit akcentussal. A papírról felolvasott, közhelyekből összeállított felkonfból megtudhattuk többek közt, hogy Zoób Katti, aka "Katti Zúb" valódi sztár, akikre mi magyarok igazán büszkék lehetünk, mert hát a miénk.
Burda-örökség és a Wesselényi utcai ruhaboltok
A kellemetlenséget csak fokozta, hogy a végre valahára elhúzódó tolóajtó mögött a tervezőnő állandó stylistja, maga Lakatos Márk téblábolt nagy lila selyemkendőben a kifutón, majd látszólag annyira zavarba jött a malőrtől, hogy az első sarokba, a DJ-pult mögé be is futott zavarában.
A bemutató ruhái a tervező szerint az új, nagyvárosi eklektika jegyében születtek. Azt pontosan nem tudni, hogy ez Zoób Katti szerint mit jelent, hacsak nem azt, hogy össze nem illő darabokat kombinálunk, minek következtében még az egyes jobb darabok is úgy néznek ki, mintha a 97-es Burda magazin inspirálta volna őket. A rengeteg fényes, néhol szinte a bélésanyagra emlékeztető barna és rózsaszín szoknyaanyag láttán a Wesselényi utca mentén található anyagboltok kínálata jutott eszünkbe. Rejtély maradt továbbá az is, hogy kinek szánta a tervező kedvenc darabjait, a zörgő flitterekből álló szoknyákat, melyek már négyméteres távolságból is jeleztek érkezésükről, tehát egy unalmas parti közben angolos távozásra alkalmatlanok.
Fagyirózsaszín és Zoób-hagyomány
A tervezőnőt a saját bevallása szerint minden, őt ért inger képes megihletni, ugyanakkor a ruhái mindig az előző kollekció újra és továbbgondolt változatai. Az arany és a bézs szín láthatóan örök, mert mindig megjelenik. Ezúttal fagyirózsaszín szoknyát is láttunk, de reméljük, ez nem lesz a Zoób-hagyomány része. Annak ellenére, hogy a ruhák legtöbbje nem a mi ízlésvilágunkat tükrözte, mi drukkolunk Zoób Kattinak. Egyrészt mert elhittük neki, hogy szívből próbálkozik, na és persze azért is, mert a miénk.