Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

"Lenyűgöz, amikor a zene fontos, amikor eltűnnek a műfajok közti korlátok, amikor a szellem felemelkedik, amikor az emberek különbséget tudnak tenni, és amikor az emberek hűek önmagukhoz. Lenyűgöznek továbbá: Leonard Cohen, Antonio Carlos Jobim, Nusrat Fateh Ali Khan, Woodstock, a Free Tibet mozgalom, szabadtéri ingyenkoncerteket adni több tízezer ember előtt, Marvin Gaye, Bob Marley, De La Soul, jó filmek, a vizuális művészetek, Andy Warhol... ...egyszerre szeretnék Jack Kerouac, Mona Lisa, Ghandi és Theresa anya lenni... ...és így tovább."

Nelly Furtado

A lényeg röviden annyi, hogy Nelly a brit-kolumbiai Victoria városkában nőtt fel, de lévén elsőgenerációs kanadai, szoros kötelékek alakultak ki közte és szülei hazája, Portugália között. Kézenfekvő, hogy itteni kulturális élményei nagyban ráerősítettek egyéniségére - errefelé például szokásban van egy bizonyos improvizatív éneklés és előadásmód, amely már közel áll a hiphop lényegéhez, a 'freestyle'-hoz. 18 éves volt, amikor egy tehetségkutató versenyen kiszúrta őt Gerald Eaton és Brian West, akik az egyik legsikeresebb kanadai funk-pop zenekar, a The Philosopher Kings tartozékai, mint producerek azonban Track & Field néven nyomulnak. Hárman együtt elkészítettek egy demót, amely alapján a Dreamworks le is szerződtette Nellyt, majd a kaliforniai Can-Am studióban másfél év alatt rögzítették azt a 13 dalt, amelyek végül is felkerültek Nelly bemutatkozó lemezére.

"Nagyon nagy hatással volt rám a Cornershop When I Was Born The Seventh Time című lemeze. Popzene volt, de összevegyítették a hagyományos indiai zenével és nagyon izgalmasnak találtam. Ugyanez volt Beck Odelay című lemezével. Tele volt ötletekkel, gyönyörű hangzásokkal és nagyon egységes, ugyanakkor semmi melankólia. Ez a két lemez döbbentett rá, hogy egy popos lemezt szeretnék készíteni, ahol a portugál és brazil zene találkozik a hiphoppal és amely nagyon vidám."

Mindez egyébként így is van, annak ellenére, hogy a dalok egy része teljesen felejthető, az tény, hogy Nelly Furtado valami olyasmit művel, ami csak rá jellemző. Ebben segítségére van karakteres énekhangja, kicsit gyerekes-affektálós, ami néha aranyos, néha meg idétlen. Ha még a körítést is hozzáveszem, ahogy Nelly - végeredményben igazi modellalkat és ezt szereti is kihasználni - különféle dresszekben pózol a borítón, összevissza repülget és ugrabugrál a videóklipekben, olyan az egész, mint egy rosszul felépített Álomvilág: a királynő erőltetett vidámsága nem biztos, hogy feldobja a dolgozókat.