Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

Mos és öccse DCQ együttese, az Urban Thermo Dynamics (UTD) első maxilemezét My Kung-Fu címmel hozza ki 1994-ben. Ezután Mos Def a hozzá hasonló szemléletű Da Bushbabees és az első generációs Native Tongues De La Soul-lemezein működik közre 1996-ban. Ez időben Mos társul egy Shawn J. Period nevű producerrel, aki ízlésének megfelelő ütemeket képes kreálni és a Rawkus címkéje alatt megjelentetik az első szóló maxit Ultra Magnetic címmel. Sokan rögtön felfigyelnek a fiatal MC kedélyes flow-jára és intelligens szövegeire. A Lyricsist Lounge első válogatásán is összehoz egy dalt Tash és Q-Tip közreműködésével, melyhez klipet is forgatnak (Body Rock). A nyilvánosság előtt leginkább open mic jameken, és egyéb - politikai és szociális orientáltságú - rendezvényeken szerepel fellépőként. (pl. a bebörtönzött Black Panther aktivista/politikai fogoly Abu Jamal Mumia kiszabadításáért kezdeményezett tüntetésen, illetve kórházak, iskolák megsegítéséért) Dalszövegei a battle-MC-zésen túlemelkedve a feketék társadalmának kultúrájából merítkezik, illetve előadói stílusa is ötvözi a klasszikus hiphop, soul, reagge elemeket, mintegy univerzálisan túlemelkedve a műfajok határain.

Talib Kweli

Partnerére lelt egy másik Rawkus-művész Talib Kweliben, akivel a legenda szerint egy brooklyni - kizárólag fekete irodalmat árusító - könyvesboltban dolgoztak együtt, de mindez valószínűleg az intellektuális legenda fenntartásáért keletkezett_ Tehát Kweli (aki magával hozta Cincinnatiból a "vidéki" producer-tehetséget DJ Hi Tek személyében) összeállt Mosszal, majd rövid idő alatt legyártották a Black Star anyagot, mely Hi Tek és Shawn J. produkciója lett. A Mos Def & Talib Kweli Are Black Star című album nagyban elősegítette a Rawkus kiadó népszerűvé válását. A lemez hangvétele az alapvető bölcsesség és nyugalom, illetve a nagymértékű kreativitás egyik kortárs alappéldája. Hozzáteendő, hogy Mos Def és Hi Tek mindketten játszanak legalább háromféle hangszeren, amelyet nem felejtenek el megvillantani a dalaikban. Kedvenceik a Fender Rhodes és a Hammond billentyűsök, melyek csalhatatlan dzsesszes hangzással töltik meg a hanghordozókat. Az album egyik (KOS:redefinition) dalának elkészítése közben a producergárda azon tanakodott, hogy az opuszból még hiányzik egy női hang. Mindannyian egyet akartak. A "második generációsok" egyetlen közvetlen Native Tongues/Prince Paul/De La Soul-öröksége a mézédes hangú énekesnő, Vinia Mojica lett. Ezzel Vinia abszolút bevett énekhanggá vált az összes Hi Tek-produkcióban, mint később a The Blast a Reflection Eternal, vagy a Get Da Steppin' a Hi Teknology albumokon.

Talib Kweli és Mos Def sajátos, melodikus, kissé modoros, kedélyeskedő, illetve agressziótól mentes előadásmódja teszi első hallásra kiemelkedővé az anyagot, de jobban belehallgatva az igazi értékek azok a helyi, kortárs filozófiai és történeti gondolatok, melyekkel a fekete értelmiséget kívánják reprezentálni az utca embere számára is értelmezhető szinten. Ebből fakadóan esetenként okoskodónak és tudálékoskodónak hathat egy ilyen felvétel. Ezzel képződik mindenképp egyensúly a platinafogú, Bentley-imádó totemista New Orleans-i Cash Money Millionaires-féle százszázalékosan materialista konzumpropagandával szemben. Mos Def lesz az összes amerikai független hiphopprodukció kedvenc vendégművésze, a feketék liberális, baloldali politikai fórumainak szószólója és legfőbb képviselője.

Mos Def

Egy évvel később, 1999-ben jön ki a Black On Both Sides szólója, melyet egy elég jól sikerült reklámkampány előz meg, burkoltan a Nike sportruházati cég támogatásával. Mos Def karizmatikus személyisége, intellektusa, illetve kreativitása nyilvánul meg a leginkább. Mi más. A lemez hangulatát inkább dzsessz és soul és reggae impressziók uralják, amellett, hogy DJ Premier (Gang Starr és a klasszikus keleti-parti hangzásáért felelős hipermegfejtő), Ayatollah, Psycho Les (Beatnuts), Diamond (D.I.T.C.), Will I Am (Black Eyed Peas) hiphopproducerek olvashatók a kreditlistán. Weldon Irvine, élő dzsesszlegenda több dalban közreműködik Fender zongorán, illetve Mos Def maga játssza fel az ütősöket és a basszust. A legtöbb dal a vicces, ötletes szójátékai mellett érzelmes énekrészek, sőt teljesen végigénekelt dalok is szerepelnek, amely merőben szokatlannak tűnik, ha az ember egy raplemezt kezd el hallgatni. Az Umi Says című dal egy korrekt dzsessznóta, melyet elsősorban édesanyához címez, globális üzenettel. Ez a dal jött ki legutolsó single-ként a lemezről, mégis talán a legnagyobb sikert aratta. Valószínűleg ez a fajta stílus soha nem kapott volna ekkora nyilvánosságot, ha éppen egy dzsessz- és nem egy hiphoplemezen szerepelt volna.

A Nike külön ehhez a dalhoz készített egy érzelmekkel és utcai nosztalgiával erősen túlfűtött harminc másodperces "pro-black-respect" imidzs-reklámfilmet, melyben Michael Jordan és még két másik amerikai élsportoló (egy bokszoló és egy baseball-játékos) szerepel szépen belassítva, sok-sok fekete kisgyerek és fiatal között közösen edzve, életképekkel tarkítva, fel-felvillantva különböző "shout outokat". Frankó, kétségtelenül. (Talib Kwelira és Hi Tekre ez idő tájt csapott le az Adidas egy kosárcipős kampánnyal) Mos Def Amerika egyik legnagyobb hiphopsztárja lett, együtt emlegetik Jay-Z-vel, de Mos Def lemezeladásai éppen nemrég, tehát most, 2001-ben érték el az arany státuszt, amely barátok közt is ötszázezer darab a kétszázhúszmilliós országban.