- Kétezer nyarán, asszem. Június 20-án születtem. Aztán ősszel elkezdtem vele számokat írni, hármat-négyet megcsináltam akusztikus gitáron, aztán vettem a gépet, megtanultam hol van az egér, meg minden, eltelt az idő, aztán idén nyáron elkezdtem már a gépen dolgozgatni, eltelt a nyár, elküldtem a feleségemet meg a gyerekeket Téka-táborba három napra, az alatt csináltam még három számot, utána még volt másfél-két hét, megcsináltam a többi. Hét szám volt kész, amik gépeben voltak, a többit meg a zenekarral csináltuk, azokban nincsen is gép.

-Ezek szerint a zenekar nem szereti ezt a lemezt. Azért mert dzsesszesebb, ízibb, nem rockos?

- Azért van, amit szeretnek. A felét körülbelül.

-Mi, szakértői szemmel vagy bocsánat, füllel, éppen emiatt a könnyűsége, felelőtlensége, "ízisége" miatt nem érezzük ezt a lemezt annyira megrázónak vagy mélynek, vagy érzelmesnek, mint mondjuk a Velőrózsákat_

-Pedig szerintem a Velőrózsák tök nem érzelmes lemez. Az hőslemez. Ez meg olyan kedves lemez.

-A hősködés is egyfajta érzelmesség, ez a heroikus izé_

-A hősködés? Ja, de ez kezd engem nagyon nem érdekelni. Az van, hogy elkezdtem élvezni jobban az életemet, mint ahogy korábban. Rájöttem, hogy mindig csak ilyen öngyilkos, búbánatos számokat írok.

-Mi azért úgy véljük, hogy az értő közönség korábbi számaiban is észrevehette a búban megbúvó szatírát vagy iróniát. Ezen a szólólemezen aztán ez az ellenpontozás különösen kiütközik, hogy ne mondjuk, az elsőre, primer értelmezésben legbúbánatosabbnak tűnő szám valójában a legvidámabb meg a legviccesebb az egész albumon. Meg a legslágeresebb. A "Semmire sem vagyok jó" refrénű darabra gondolunk.

-Ja, a slágeres, az a leggagyibb.

-Rádióbarát.

-Az nagyon súlyos, nagyon köcsög. Abszolút humoros, úgy gondolom. Meg az egész lemez. Néhányan hallgatták, és azt mondták, hogy milyen szomorú meg izé. Szomszédom azt mondta: te most vagy nagyon magányos vagy, vagy szerelmes. Én meg azt mondtam neki, hogy te hülye vagy bazmeg, ez humoros, vidám lemez, vagy legalábbis életigenlő.

-Nem akarnánk irodalmi és szellemtörténeti párhuzamokkal erőltetni, de megítélésünk szerint Hamvas Bélával illetve Hamvas regényeivel is hasonló dolog történt, történik, tudniillik mindenki nagyon komoly megfejtésekkel áll elő, egyre komolyabban agyalnak rajta, pedig valójában szatirikus, ironkius szerzőről van szó. A lemez talán azért megtévesztő, mert sok rajta a lassú szám. Márpedig a lassú számok szomorúak.

-A faszt. .. Ott van a végén az a barackos szám. Azt már kifejezetten úgy írtam, az volt a koncept, hogy ennek pozitív számnak kelle lennie.

-Ezek szerint Ön egyre kiegyensúlyozottabb. Mint Zorán.

-Langyos a sör, de nekünk így is jó. Na, az van: nem érdekelnek azok a dolgok, amik korábban érdekeltek, illetve akkor sem érdekeltek nagyon, de most már végképp nem érdekelnek. Szóval nincsenek ilyen hülye nagy ambícióim_ jó vagyok, na, bazmeg. Belelangyosodtam. A harmincasok ilyenek, tudod, megállapodtak, és belelógatják a faszukat a melegvízbe. Apró örömök az élet kietlenjében, ilyesmi.

-Azért nem csupa lógatás az élet, mert ahogy látom koncert koncert hátán, rakendrol.

-Vannak koncertek, ja vannak. De most például volt egy hét, amikor otthon voltam. Azt mindig élvezem, ha nem koncertezünk. Régen jobban élveztem a koncertezést, mint az otthonlétet, most meg joban élvezem az otthonlétet, mint a koncertezést_. Fogtam egy nyolckilós süllőt például.

-Hol?

-Merenyén. Hallottál Merenyéről? Egy ilyen völgyzárt, jó százhúsz hektáros elég mély tó. Fogtam egy öt és félkilóst egy hónapja, aztán egy nyolckilóst.

-András, akkor itt a pillanat, hogy beváltsuk korábbi fenyegetésünket. Mi, ugyanis, itt, a Wantednál megkülönbözetett figyelemmel kísérjük munkásságát, egyszersmind féltjük a generációs elzoránosodástól vagy csehtamásizálódástól. Nos, e tekintetben egyáltalán nem megnyugtató ez a szólólemez. Hogy ne mondjam, abban a már kétszer is emlegetett apás-csatos számban bizony kibukik a Cseh Tamás nagyon. A szövegét is le lehet adni Bereményinek, de még az ön hangsúlyzása is a neves gitáros-énekesére hajaz.

-Nem tudom, lehet. Vannak benne hatások. De hát majdnem minden számban van valami ilyen nyúlás, hogy próbáltam olyan lenni, mint ez vagy az. De ez "Apa meg a csatja" adja magát, hogy így énekeld. És akkor előjönnek ilyen előképek. Direkt nem próbál Cseh Tamásos lenni nyilván, de mivel ez a műfaj azért nincsen annyira körbejárva csak a Cseh Tamás által, ezért aztán kénytelen Cseh Tamásos lenni. Jobb híján.

-A másik dolog, ami csöppet idegsít bennünket, hogy ezen a lemezen is többször előfordul, hogy bele-bele affektál a számokba, idétlenkedik kicsit, grimaszol, csücsörít. Miért?

-Ja, van ilyen. Először röhögsz rajta, egyre inkább idegesít. Bármilyen gesztus. A gesztusokkal vigyázni kell.

-Akkor, már megbocsásson, miért nem vigyáz?

-Ott nyomod a számod a stúdióban, és nem tudsz ellenállni a pillanat varázsának, röhögsz, hogy milyen jó, aztán rajtahagyod, aztán utólag rájössz, hogy nem kellett volna. De már késő. A következő elképzelésem egyébként az, hogy újabb szólólemez vagy valamilyen formában egy ilyen ordítozós-improvizálós dolgot csinálok. Mi ugyanis rengeteget improvizálunk, és baromi jól tudunk, és ebből semmi nem látszik. Nem úgy mint a dzsesszzenészek, hanem megfogunk egy témák, és akkor így repetatíve_

-Repetatíve?

-_repetatíve nyomjuk, mindeki a minimált. Tehát egy ilyenben még gondolkodom. Ez ilyen kortárs zene lesz, de rettenetes elánnal. Punk kortárs zene. Biztos, hogy a következő Kispál-lemez is egy versszakos számok lesznek, nagyon egyszerű szöveggel. Nem lesz szövegcentrikusság, föladom ezt a vonalat, elég volt. Jó szövegek lesznek, csak_

-Kispál fogja írni?

-Lehet. Írhatja.

-Más: Önnek illetve az Ön zenekarának több lemezén is közreműködött egy nagy tehetségű dzsesszfúvós, Ágoston Béla, aki nemrég csinált egy albumnyi anyagot Kispál-számokból. Kőkemény dzsesszt. Dresch-esekkel, a barátaival. Hihetetlen érdekes és gondosan megcsinált zene, de aligha adható el, mondjuk, a Kispál-rajongóknak. Mit szól ön ehhez?

-Nagyon jó lemez.

-Mit lehet vele kezdeni?

-Magyarországon semmit. Ezt valakinek ki kéne vinne, és ott megpróbálni. Abszolút olyan színvonal.

-Jó az alapanyag, mondhatná Ön szerénytelenül_

-Nem a számok, áh, a számokra rá sem ismert senki, nekünk is gond volt. Te, ez melyik lehet? Én nem tudom! Csomóra nem ismertünk rá.

-Ez mégis csak egy tisztelgő gesztus, nem? Hogy elemelik a popzenétől a Kispált.

-Én ezzel,mit csináljak?

-Hát, szerénykedjék, ha szabad javasolnunk!

-Ja! Amikor enyi idős leszel, akkor már van egy csomó olyan ember, akinek van lehetősége, hogy tisztelegjen. (_) De nyilván faszság. Kis ország, kis popzenével, kevés karakteres eladóval, kevés tartással az előadók gerincében. Óhatatlan, hogy aki látszólag nem annyira gennyes, annak lesz valami respektje. De hát ez így van rendjén. A rendes, becsületes rockerek meg azt mondják, hogy ez egy kalap szar. És tök igazuk van. Ez csak a mi mértékünkkel jó. Egy húsz éves embernek, aki zenél, nem szabadna tisztelni azt, amit mi csinálunk. Legföljebb az öregebbeknek. _ bár jók vagyunk punkban. Tegnap a Rátgéber (Rátgéber László, a Pécs női kosárcsapatának edzője - a szerk.) megkért, hogy kísérjük már le, mert kiszállt hozzá a Budapest tévé, és egy pár számot elénekelne. Odaadta a kazettát, két óra múlva jöhetsz! Azt a számot játszottuk el, amit a Buddy Holly gitárosa írt, és a Clash játszotta mindig_ harcoltam a törvény ellen, de a törvény gőzött.

-I fought the law and the law won. Kedves András, köszönjük az interjút, a Wanted egész stábja és minden olvasója nevében. Művészi eredményekben gazdag jövendőt, és további sikereket kívánunk Önnek úgy a zenei, mint a magánéletben!

Vissza az második részre<<
Vissza az első részre<<