Zsuzsanna
0 °C
10 °C

Viharzó latinok 2. - Megszólal a fordító

2009.05.19. 08:40 Módosítva: 2009-05-19 08:46:15
26 hozzászólás

Ünnepi kiadványunkkal máris sikerült felkavarnunk a latin nyelvű, vagyis a latin nyelvvel foglalkozó blogokat, a Laudator szerzője ugyanis, legnagyobb mulatságunkra, lényegében azt állította, hogy rosszul van lefordítva az Index-címer jelmondata. "Mi lenne ennél indexesebb?" - rötyögtünk magunkban, de a móka igazi oka az volt, hogy a "10 év jobbratolódást" az ELTE latin tanszékének egyik tanársegédje fordította le. Na, ettől persze még tévedhetett.

(A latin tanszékkel az volt az utolsó személyes élményem, hogy rettegve ülök a bölcsészeknek akkor kötelező latin alapvizsgán, irracionális módon attól tartva, hogy az előttem abszolúte ismeretlen latin nyelven fognak megszólítani. De magyarul tették fel a bemelegítő kérdést, miszerint volt-e életemben kapcsolatom a latin nyelvvel. Eszembe jutott az a végtelen, szürke hajnal, amikor a gimnáziumi kápolna oldalhajójában Laci barátommal azon versenyzünk, latin nyelvű ministrálás közben ki tudja gyorsabban meggyújtani a maga oltárgyertyáját, majd elfújni a gyufát és visszatenni a dobozba. Laci egy progresszív gondolatnyival megelőz, diadalmasan vigyorogva vágja a gyufát a skatulyába, de sietség és a diadalittas oldalra pillantgatás miatt nem látja, hogy égve. A robbanástól az öreg pap megtántorodik, mint Tamás Gáspár Miklós, amikor felajánlották neki a McDonalds elnöki székét. Ezt gyorsan elmeséltem, erre hármassal átengedtek.)

Szóval egy igazi latintanár az emberünk, aki ezt írta a megkeresésemre:

Kedves László!

Modern kifejezéseket, pláne összetett szavakat szinte lehetetlen frappánsan és egyben kifejezően, érthetően latinra fordítani, de talán így mondanám: "Decem annis ad dextram".

Üdvözlettel:
Földváry Miklós

Ezután jött a vita a blogon, mire megszólalt a fordítónk, és a következő levélben magyarázta meg, miért pont azt a szövegverziót írta, amit:

Kedves László!

Kardos Gábor, a feleségem általános iskolai osztálytársa fölhívta a feleségem figyelmét (szintén latinos) a pólós felirat körül kialakult vitára. Ő hozzám továbbította a kérdést, így jót szórakoztam, hogy körbeért. Előrebocsátom, hogy a blogger kollégák által javasolt megoldások egyáltalán nem rosszak, sőt, nyugodtan lehetne őket használni, a "dextrorsum tendimus" kifejezetten találó (bár nem ez volt az eredeti kérés, ld. alább), de a saját nyelvi kompetenciámat azért hadd védjem meg, még ha nem is ezt a fordítást tekintem fő szakmai teljesítményemnek. Sokféle latin nyelvhasználat van, ami természetes is egy nyelvnél, amelyet kétezertöbbszáz év óta használnak elég széles területen. Én középkorkutató vagyok, és elvileg is úgy gondolom, hogy ha már modern fordulatokat latinizálunk (jeleztem, hogy túl sok értelmét nem látom), akkor nem a Kr. e. első századi klasszikusok a mérce. Rám a legnagyobb hatással a Vulgata nyelve van: az egy egészséges, a középkori és újkori latinra, valamint Európa minden nemzeti nyelvére elemi hatást gyakorló szöveganyag. Ott csak az "annis" ablativusban, időtartam kifejezésére legalább 50-szer szerepel, míg az "annos", jóllehet használatos így, inkább prepozíciós összetételekben (per és post után) áll. Az "ad dextram" 22-szer fordul elő egyszerű iránymeghatározásként, a dextrorsum egyszer sem. Ez természetesen a középkori latinság számára irányadó. Igenis lehet jól lefordítani latin szöveget, de előtte meg kell állapítani a nyelvi referenciát, amelyen a helyességet mérjük.

Üdvözlettel:
Földváry Miklós

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!