Etelka, Aletta
1 °C
12 °C
Index - In English In English Eng

Gyerekekkel próbáltuk ki az idei slágerjátékokat

2013.12.13. 10:59

Novemberben egyszerre öt-hat ajándék került egy-egy vásárló kosarába, és átlagosan közel 17 ezer forintot költöttek gyerekjátékokra, ami mind a tavalyi átlagot, mind a szezonon kívüli időszakban elköltött összeget meghaladja. A Játéknet adatai szerint tavaly a legdrágább ajándék a 65 ezer forintos Barbie Jeep volt, idén a Lego Mindstorms programozható robotja vezeti a listát, ami több mint 110 ezer forintba kerül.

Ahogy az összes terméknél, a játékoknál is sokan keresik a karácsonyi akciókat, az áruház szerint a két legjobban fogyó játék a nagy kedvezménnyel kapható Elefun társasjáték és az Én kicsi pónim. Az összesített lista harmadik helyét ugyanakkor egy újdonság szerezte meg, ez a Libbenő sziromtündér nevű repülő baba. Ezt ki is próbáltuk egy hatéves kislánnyal.

Bár november közepétől már többen nagy bevásárlásba kezdtek, az igazi hajrá csak Mikulás után indul, az online beszerzést ugyanakkor szinte senki nem meri az utolsó pillanatra hagyni. A játékok esetében ez fokozottan igaz, a legtöbben félnek attól, hogy ha nem érkezik meg időben a csomag. A játékvásárlásért többnyire az anyukák felelnek: mind a karácsonyi időszakban, mind a szezonon kívül a játékwebáruház vevőinek 90 százaléka nő.

Kipróbáltunk néhány slágerjátékot gyerekekkel, két inkább fiúknak és két inkább lányoknak valót. A fiús játékok között volt egy repülő gömb és egy tableten játszható Angry Birds, a lányoknak egy repülő tündért és ékszerkészítő szettet vettünk elő, ahol az ékszereket színváltós kavicsokból lehet összefűzni. És most következzenek a játékok, zárójelben odaírtuk, hány éves gyerek játszott a játékkal.

Air Hog (4 éves fiú)

Már a kibontásnál belefutunk az első „ezt meg így hogy” jellegű, pár perces gondolatsorba, és később is lesz még pár ilyen. Az Air Hog az ígéretek szerint egy lebegő gömb, ami érzékeli, ha az alatta lévő dolgok (talaj, egy nyitott tenyér, gyerek feje) túl közel kerülnek. Ilyenkor feljebb libeg pusztán azzal, hogy felpörgeti a rotorokat forgató motort. Tényleg valami ilyesmi történik, csak nem úgy, ahogy azt a videó alapján várnánk.

Eleve furcsa, amikor egy ilyen bonyolultságú játékhoz elő kell venni a felhasználói leírást. A játék a gömbből és egy dokkolóból áll. Utóbbiba kell betenni a hat, egyébként meglepően hamar, pár nap alatt lemerülő ceruzaelemet, aztán bekapcsolni az oldalán lévő kapcsolóval, rátenni a gömböt, és tölteni. Vagy először a gömböt is bekapcsolni? Vagy mi? És miért villog zölden meg pirosan is?

A teszt alatt az is felmerült a gondos szülőkben, hogy talán nem ártott volna a gömb tetejére szerelt, könnyű borítással megakadályozni, hogy a játékosok véletlenül a pörgő lapátok útjába nyúljanak. Inkább meglepő, mint fájdalmas élmény, de a gyerek kedvét elég alaposan el lehet venni egy játéktól azzal, hogy eleve úgy adjuk oda neki először, hogy "NAGYON VIGYÁZZ, megharapja az ujjad!".

Azon túl, hogy tényleg vicces látni, ahogy látszólag intelligensen lebeg az alátett dolgoktól függően, nagyjából 5 perc alatt kiderül a konstrukció másik hibája is. A már eleve elgörbült, viszont fix terelőlapátok miatt a játék nem egyenesen felfelé szállt, illetve lebegett, hanem lassan, de biztosan oldalra támolygott. A repülés jellege a világ legostobább bogarát, a poloskát idézte: ha falnak repült, nem eltávolodott, hanem megfontolt elszántsággal újra és újra nekipattant, míg le nem zuhant, és be nem akadt a bútorok alá. (Hatalmas pozitívum, hogy a dokkolón lévő gombbal távolról is leállíthatjuk a rotort, így nem kell egy ezerrel pörgő dongó után nyúlkálni a sötétben.) Alapjában véve érdekes játék, de sok tudományosságot nem rejt magában, ráadásul tízezer forintért már egész jó távirányítású helikoptert is lehet kapni.

Malacok és madarak a kiterjesztett valóságban (7 éves fiú és 10 lány)

Minden kisgyerek imádja az Angry Birds játékot, mert gyorsan sikerélményt biztosít, és a benne szereplő karakterek legalább annyira szerethetők, mint Tom és Jerry voltak húsz évvel ezelőtt. A játékot kiadó finn Rovio pontosan úgy működik már, mint az amerikai filmipar, hatékony pénzpumpaként cuppan rá a szülők tárcájára. Pár száz forintért kikapcsolhatjuk a hirdetéseket, és vehetünk nagyobb erejű extra karaktereket, hogy még könnyebb legyen minden pályát három csillaggal befejezni. Szülőként nekem az a legnagyobb gondom ezekkel a virutális csecsebecsékkel, hogy csak a kijelzőn tudnak megjelenni, és nem jó állandóan a tablet fényében napoztatni a gyermeket.

Erre talált ki egy jó megoldást Hasbro: legyártott fél tucat Angry Birds gumifigurát, amelyek a mobilos játékban is felhasználhatók. Az aljukon van egy QR-kód, amit a telefon be tud olvasni, és ezzel a karaktert be tudjuk teleportálni a játékba. Egyedül az árazás meredek kissé, mert 5-6 ezer forintért már elég jó társasokat is tudunk venni. Persze az is igaz, hogy a kézbe fogható gumifigurákkal akár társasjátékot is játszhatunk, de ez már a gyerek és a szülő kreativitásán múlik, hogy mihez kezdenek velük.

Amikor varázspálca lesz a ronda műanyag kontrollerből

A Wonderbook az a konzolos játék, ami miatt az alsós áltiskolás gyerekeim néhány havonta megkérdezik, mikor tesztelünk megint Xboxot. Bocs Sony, a Playstationnek olyan hülye neve van, hogy azt még nem tudták megjegyezni. Ez a játék egy ákombákommal telerajzolt könyvre épül, amit a Playstation Eye kamera azonosít, és a tévé kijelzőjén már színes könyvként jelenít meg. A PS Move kontroller pedig hol varázspálcává, hol régészecsetté alakul át, attól függően, hogy melyik játékkal játszik a gyerek.

A bájitaltan nevű játék a varázslóiskolás sorozat újabb része, amelyben a játékosnak Harry Potter világában, Roxfort diákjaként kell helytállnia egy varázsitalfőző versenyen. Ennek megfelelően a feladatok általában az összetevők vagdosásából, a főzőüst kavargatásából állnak. Kissé repetitív, de a gyerekeket ez csöppet sem zavarta. Izgalmasabb volt a Dinoszauruszok nyomában, ami a BBC együttműködésével készült, és legalább annyira tekinthető oktatóanyagnak, mint a 6–12 éves korosztálynak készült dinós könyvek.

Színváltó kavicsok és repülő tündér (6 éves lány)

Ezeket már ismerem, láttam a reklámban – lelkesedett a hatéves Dalma, amikor elővettük a játékokat. Először a színváltós gyöngyökkel játszottunk – sokat nem kellett magyarázni neki, hogyan kell beszínezni a köveket. A játék lényege, hogy a különböző hőmérsékletű vízben más-más színű lesz a kő. Jégkockával pedig akár mintákat is rajzolhatnak a nagyobbakba. A kövek megszáradva nem veszítik el a mintákat, úgy maradnak, amíg újból víz nem éri őket. Ezekből aztán nyakláncot, karkötőt és egyéb ékszereket lehet készíteni.

Az egyik tálkába hideg, a másikba meleg vizet tettünk, majd Dalma belemártotta a köveket. Elsőre nem történt semmi, mert nem hideg és meleg vízzel kell játszani, hanem forró és jeges vízzel. Utóbbit megoldottuk jégkockákkal, de a forró víztől kicsit féltettem a kezét. Szerencsére ott van a szűrő, amelynek segítségével bele lehet mártani a vízbe a kavicsokat, így amíg igazán meleg a víz azt érdemes használni.

Dalma nagyon jól szórakozott a játékkal, teljesen belemerült, a végére már igazán kacifántosra festette a kavicsokat. Arra is rájött, hogy nem is kell feltétlenül víz a színezéshez, ha a hideg kavicsot megfogja meleg kezében, ugyanúgy átszíneződik. Ez néha jó, néha azonban bosszantó, amikor elrontja a nagy gonddal elkészített mintát.

A másik játék, amit kipróbáltunk vele, a Libbenő Sziromtündér volt. Ez gyakorlatilag ugyanolyan, mint a fiúknak szánt lebegő gömb, csak egy szárnyas tündért lehet vele irányítani. A feltöltött baba egy gomb megnyomása után a magasba repül, ezek után kell alátenni a kezünket, hogy teste mellett ehelyett fúvókákból kifújódó levegő segítségével újra felfelé irányítsuk.

Miután megmutattam neki, hogyan kell játszani a tündérrel, ő is kipróbálta. Nagyon gyorsan megtanulta, hogyan kell lebegtetni, de amikor a falhoz csapódott, kicsit megijedt (nem csak ő, én is, tényleg ijesztő ilyenkor). Emiatt a következő néhány alkalommal inkább tisztes távolból figyelte, a felnőttek hogyan játszanak vele. Tetszett neki, szerette, amikor lebeg, de inkább más játsszon vele, minthogy a közelébe menjen.

Így kellene működnie, de gyakran nekimegy a falnak

Kellett egy kis idő, amíg újra megbarátkozott a tündérrel. Két lebegtetés között kiderült, hogy a felnőttek szerint nem túl szép baba neki nagyon tetszik, csinos a sminkje, szépek a szárnyai és persze a rózsaszínű ruha felülmúlhatatlan. A szünetben próbáltuk elmagyarázni neki, hogyan működik. Meghallgatta mesénket a felhajtóerőről, de igazából nem érdekelte, valószínűleg valami varázslatosabb magyarázatra várt.

Egészen gyorsan megszokta a tündér zajos repülését, megtanulta, hogyan kell irányítani, de azért még zavarta, amikor májusi cserebogár módjára nekirepült a falnak, és hangos zizegés közepette a földbe csapódott. Lehet, hogy a játék tervezői ezt nem tervezték bele, de tökéletesen utánozza a buta, falnak repülő rovarok mozgását. Végül arra jutottunk, hogy a tündért nagyobb térben, például udvaron érdemes lebegtetni. Ott kijön minden előnye, és van elég tér a repüléshez is, rohangálhatnak vele a gyerekek.

A tündér elég törékenynek tűnik, főleg úgy, hogy a fiús gömbbel ellentétben kívül van a pörgő része, vékony kis karjai és lábai sem az ütközésekre vannak felkészülve. A baba feje például szétnyílt a ragasztás mentén, ami javítható ugyan, de világosan mutatja, hol van a gyenge pontja. Akárhogy is, Dalma mindkét lányos játékkal remekül szórakozott, néhány nap múlva is elővette, a tündért pedig a legjobb barátnőinek is meg akarta mutatni.

A tesztekre a játékokat a Játéknettől kaptuk.