Koronavírus adatok

2022. jan. 21.
Oltottak Kórházban Elhunytak Fertőzöttek
Zelma, Rajmund
-7 °C
1 °C

Tényleg olyan boldogok a világon a legtöbb adót fizető dánok?

GettyImages-1161082746
2021.12.17. 16:55
Kelet-Európából nézve a dánok már jó pár éve bezzegnemzetnek számítanak. Dánia a World Happiness Report által kiadott legboldogabb országok top tízes listájának állandó szereplője. Hogy lehet egy ilyen kicsi és kellemetlen éghajlatú országban ennyire jó az élet?

Mit tudnak a dánok? Nem csak egy jól felépített imidzs a dán ideál? Nem, a dánok valós adatok alapján szerepelnek a világ legboldogabb nemzetei között, 2020-ban éppen ezüstérmesek voltak a finnek mögött és a svájciak előtt. A magyarok sajnos a tízes lista közelében sincsenek, de ha megértjük, mi a dán titok, már nem fogunk ezen csodálkozni.

Kezdjük az alapkérdéssel: mi alapján lesz egy ország boldog vagy a legboldogabb? Többek között a következő mutatókat veszik figyelembe: várható élettartam, szociális támogatások, adakozási kedv. Koppenhágában egyedülálló módon Boldogságkutató Intézet működik, amely a dánok örömteli életét a kormányba vetett bizalommal, a gazdasági biztonsággal, a szabadság érzésével, a civil részvétellel, illetve a munka és a magánélet egyensúlyával magyarázza. A World Happiness Report szerint a boldogság szorosan kapcsolódik a társadalmi egyenlőséghez és a közösségi szellemhez; Dánia mindkettőben élen jár. De vegyük sorra tételesen, melyek azok a tényezők, amelyek olyan nagyon boldogítják a dánokat.

Politika, amely boldogít

Annak ellenére, hogy a kis Dániában kilenc jelentős politikai párt működik, abban mind egyetértenek, hogy a dán jóléti államnak fenn kell maradnia. A dánok a világ legmagasabb adóit fizetik, jövedelmük felét. Ezenfelül a legtöbb termék után 25 százalékos, az új autókra pedig 150 százalékos adó van kivetve. Ó, ez borzasztó, kiálthatnánk fel, de a dán külügyminisztérium honlapja, a Denmark.dk szerint a legtöbb dán szívesen fizet az államnak, mert látja, mit kap cserébe: az egészségügyi ellátás térítésmentes, az egyetemi hallgatók nem fizetnek tandíjat, sőt támogatást kapnak a tanulmányi költségek fedezésére.

A gyermekgondozás szintén támogatott, az idősek pedig nemcsak nyugdíjat kapnak, hanem a szociális gondozók is rendszeresen látogatják őket. Ugyancsak a dán külügy honlapján olvashatjuk, hogy a legtöbb dán úgy véli, mindenkinek hozzá kell járulnia munkájával a közösség életéhez, és adót kell fizetnie, cserébe a közösség segít annak, aki rászorul. A munkanélküliek akár két évig is kutathatnak új állás után, a szociális háló támogatja őket, de a szisztéma biztosítja, hogy aktívan keressenek munkát.

Bizalom és biztonság

A bizalom alapvető érték a dán kultúrában és társadalomban, és jelentős tényezője a dán boldogságnak. Az országban evidencia, hogy bízni kell egymásban, akár üzleti, kormányzati vagy személyes kapcsolatról van szó. Legalábbis a térség üzletembereit tömörítő Skandináv–Lengyel Kereskedelmi Kamara honlapja így mutatja be Dánia lakóit. A bizalom láthatatlan erőforrás a dán társadalomban, ami kevesebb konfliktust és bűnözést jelent, növeli a boldogságot és a biztonság érzését. A legtöbb ember bízik a barátaiban és a családjában, de erős az antropológusok által „társadalmi bizalomnak” nevezett jelenség mértéke, vagyis az „átlagos” dán megbízik akár egy idegenben is.

Dániában úgy állnak hozzá a többi emberhez, hogy az bizonyára becsületes és megbízható, nyilatkozta 2020-ban Gert Tinggaard, az Aarhusi Egyetem professzora a tudományos kutatásokkal foglalkozó ScienceNordic oldalnak. Ez kiterjed a dán intézményekre, vagyis a kormány, a rendőrség, az igazságszolgáltatás és az egészségügy egyaránt élvezi az emberek bizalmát.

A bizalom fontos része az üzletnek:

a dán cégek magas színvonalú termékeket állítanak elő és szállítanak le határidőre. A külügyminisztérium angol nyelvű honlapja szerint ha ez mégsem sikerül valamiért, nem kezdenek sumákolni, hanem bevallják, miért hibáztak, mert az üzleti kapcsolatok az őszinteségen, a megbízhatóságon és a nyitottságon alapulnak. A kormányzati korrupció hiánya pedig egyértelművé és kiszámíthatóvá teszi a dán állammal való kapcsolatot a vállalatok számára. (A Transparency International éves rangsorában rendszerint Dánia és Új-Zéland vetekszik a legkevésbé korrupt ország címéért.) A dán bizalom kulturálisan meghatározott jelenség, amit gyermekkorban sajátítanak el a kis dánok szüleiktől, tanáraiktól, és nemzedékről nemzedékre öröklődik.

A dán közbiztonság kiemelkedő, ezért a dán gyerekek sokkal nagyobb szabadságot és függetlenséget élveznek, mint kortársaik szerte a nagyvilágban. Gyakori, hogy nyolc-kilenc éves kisdiákok egyedül utaznak a tömegközlekedésen, mert a többi utas figyel rájuk, ami a dánoknál igen erős, egymás iránt érzett felelősségvállalással magyarázható. Az Economist című újság „testvérvállalata”, az Economist Intelligence Unit által készített Safe City Index alapján Koppenhágát választották a világ legbiztonságosabb városának 2021-ben, ami a 2019-es nyolcadik helyéhez képest óriási javulás. A rangsorolásban nemcsak a személyes biztonságot mérik, hanem a digitális, a környezet- és egészségbiztonságot, továbbá az infrastruktúra helyzetét is.

A jó szereplés oka lehetett a tartósan alacsony bűnözési ráta, a nagy társadalmi kohézió és a szűk vagyoni szakadék.

A vezérigazgató és a takarító ugyanabban a szupermarketben vásárol, és a gyerekeik is osztálytársak az iskolában, ez is hozzájárul a biztonság és bizalom érzéséhez.

Dánia évszázadokon keresztül élt halászatból és mezőgazdaságból, napjainkban a dán lakosság még mindig szorosan kötődik a földhöz és a vizekhez. A természet tisztelete Dániában nem újdonság, az ország a fenntarthatóság elkötelezett híve, jellemző, hogy energiájának 41 százalékát szélerőművek biztosítják. A környezettudatosság magában foglalja a megújuló energiák széles körű alkalmazását, a tudatos vízgazdálkodást, a hulladék minél nagyobb arányú újrahasznosítását és a zöld közeledést egyaránt. Hogy milyen nemzetiségű volt a világ első környezetvédelmi minisztere? Hát persze hogy dán!

Szabadság és egyenlőség

Christian Bjørnskov, az Aarhusi Egyetem közgazdaságtan-professzora és boldogságkutató erős kapcsolatot lát a boldogság és a felhatalmazás között. „A dánok felhatalmazottnak érzik magukat arra, hogy megváltoztassák az életüket” – mondja. A dán társadalom lehetővé teszi az embereknek, hogy olyan életet éljenek, amilyet csak akarnak. És azzal, akivel akarják, ugyanis Dánia az elsők között engedélyezte a melegházasságot 2012-ben, de ők adták a világ első női miniszterét is 1924-ben, Nina Bang személyében, aki az oktatásügyi tárcát vitte.

Dániában hatmillión sem laknak, területe alig 43 ezer négyzetkilométer, mégis büszkék lehetnek a kultúrájukra: a legtöbb művészeti ágban nemzetközi szintű alkotókat adtak a világnak a múltban és a jelenben egyaránt. Boldogok a dánok, akik ilyen kis népként jelentősen hozzájárulnak a globális kulturális értékekhez. Irodalmi téren fő büszkeségeik: Hans Christian Andersen, A kis gyufaáruslány írója, Karen Blixen, a Távol Afrikától szerzője, Andersen Nexö, a Hódító Pelle írója, de ne felejtsük el a filozófus Kierkegaardot sem. Vagy ott van Carl Nielsen, a dán nemzeti opera megteremtője, akit a XIX. század szerelmesei jól ismerhetnek.

A filmművészetben a Dogma-mozgalom globálisan hatott a filmnyelvre a kilencvenes években, az alapítók, Thomas Vinterberg és Lars von Trier filmjei (Születésnap, Hullámtörés, A birodalom, Dogville) letarolták a filmfesztiválokat. Manapság Mads Mikkelsen jut elsőnek eszünkbe, ha a dán mozgóképre gondolunk.

Pedig ott sincs kolbászból a kerítés

Azt hihetnénk, Dániában minden szép és rózsaszín, az emberek boldog mosollyal bicikliznek a lemenő nap fényében Koppenhága ódon utcácskáin. A valóság némileg árnyaltabb. Rengetegen szednek antidepresszánst, az utóbbi pár évben pedig az öngyilkosságok száma is emelkedőben van. De miért? – kérdezhetnénk naivan –, ha egyszer szeretnek adózni, bíznak mindenkiben és ingyenes az oktatás is?

Egyrészt mert a dánok nagyon zárkózottak, keveset beszélnek egymással, alapvetően magányosak.

Kay Xander Mellish több mint húsz éve költözött Manhattanből Koppenhágába. Az újságírónő, aki ma már többkötetes írónő is, „beilleszkedett kívülállóként” tűpontosan látja a dánokat, és nagy problémájuknak tekinti introvertáltságukat. Egy idegennek mindenképp meg kell tanulnia dánul, ha hosszabb időre maradna Dániában, különben nem tudja elfogadtatni magát, nem talál barátokat sem a zárkózott helyiek között. Kay Xander szerint a dánok nagy pechje a klíma, ami miatt sokan életük nagy részét otthon töltik, bezárkózva. Ha többet beszélgetnének, kevesebb magányos, depressziós ember lenne, de azért ez még nem feltétlenül magyarázza egy ilyen jóléti társadalom szuicid hajlamait.

A legrosszabb mentális egészségi állapotban a fiatalok vannak, akik a leginkább érzik magukon a nyomást: teljesíteniük kell, sikeresnek kell lenni. A Dániára igencsak jellemző perfekcionizmus súlyosan nehezedik a huszonévesek vállára, ehhez járul még a közösségi média által okozott elmagányosodás és a stressz, amelyet alkohollal, gyógyszerekkel próbálnak oldani. Ulf Andreasson, az Északi Miniszterek Tanácsának munkatársa szerint a skandináv országokban a boldogtalanság megbélyegzéssel jár.

Ha mindenki boldog, de én boldogtalan vagyok, hangot adhatok-e ennek?

– írja a Guardian. Mivel az ivást már középiskolás korban elkezdik, és a szülők nem is rosszallják annyira, mint például nálunk, könnyen csúsznak bele az alkoholizmusba. A népesség tíz százaléka alkoholistának számít – gondoljunk csak Mads Mikkelsen felejthetetlen filmjére – Még egy kört mindenkinek –, amelynek nyitójelenete egy gimnazista ivóverseny!

Védve a külvilágtól

A dán kultúra és életforma iránt érdeklődők jó eséllyel tudják, mit jelent a hygge kifejezés. Maga a szó középkori eredetű, akkor egy hasonló, óskandináv szó jelentette azt, hogy „védett a külvilágtól”. Napjainkban a (skandináv) relaxációt jelenti, amikor az ember kiszakít magának némi időt, hogy a barátaival vagy saját magával legyen, elmélyüljön, feltöltődjön, jó zenék, csendes társaság közepette. Finom ételek, finom italok, finom beszélgetések – ez a hygge lényege.

De a dánok nem csak ezzel a fura szóval gazdagították a világ szókincsét, mert itt van már a tidsoptimist is, ami időoptimistát jelent. Azokat írja le, akik mindig késnek, mert túl jóhiszeműen állnak ahhoz, hogy egy adott feladat mennyi időt vesz igénybe. Na ilyen tidsoptimisteket mindannyian ismerünk, de boldogan adózókat is? Nem, attól még messze vagyunk.

(Borítókép: Dánia fővárosa, Koppenhága 2019. augusztus 11-én. Fotó: Oscar Gonzalez / NurPhoto / Getty Images)