Horrorbabát kapott ajándékba Ferenc József unokája

Edison 1890-ben gyermekjáték formájában szerette volna megmutatni legújabb találmányát, a viaszhengeres fonográfot, amely gépezetet otthoni szórakoztatásra is kiválóan alkalmasnak talált. A fonográfból továbbfejlesztett híres-hírhedt találmányt, vagyis a beszélő babát 1877-ben alkotta meg. 1888-ban már „A csodálatos játékok, amelyeket Mr. Edison készít a jó kislányoknak” szalagcímmel reklámozták az ijesztő játékfigurákat.

A baba 1890-ben került kereskedelmi forgalomba, az emberek pedig több furcsaságot is felfedeztek rajta. Az 56 centiméter magas, közel kétkilós játékszer elsősorban fából készült, a fejét pedig porcelánból formázták. A törzse azonban – amely a fonográfot tartalmazta – fémből volt, az üveg szempár pedig bizarr tekintetet kölcsönzött a bábunak. 

Erzsébet főhercegnő beszélő babája

Az Álomgyár Kiadó gondozásában megjelent 2020-as kötet, Kovács Dóra A királyék megint itthon vannak! című könyvéből megtudhatjuk, ebből a hátborzongató ajándékból kapott egyet Erzsébet főhercegnő is. A kis Erzsébet ötéves volt, amikor apja, Rudolf trónörökös 1889 januárjában öngyilkos lett. Mi sem mutatta jobban a császári unoka kiváltságos helyzetét, mint az, hogy egy méregdrága, gladiátortestű babával ajándékozta meg őt Edison képviselője, Adelbert Theodor Wangemann. Ráadásul 1889-ben, vagyis egy évvel a tömeggyártás előtt... 

A baba sorsát a negatív visszhang mellett az ára is megpecsételte: a játék ruha nélkül 10 dollárba, míg felöltöztetve 20 dollárba került – ez ma nagyjából 65 000, illetve 130 000 forintnak felelne meg.

Nem elég, hogy a baba külseje rémisztő volt, de a hangja sem simogatta az emberek fülét. A fémtörzsben elhelyezett miniatűr fonográf viaszhengereinek felületére ismert angol gyermekdalokat vagy mondókákat karcoltak fel, mint például a Mary Had a Little Lamb vagy a Twinkle, Twinkle Little Star, a felvételeket pedig a baba hátára szerelt tekerővel lehetett lejátszani.

Mint kiderült, a felvételeket fiatal hölgyek készítették, ráadásul nem akármilyen körülmények között: a gyárépület fülkéiben ülve belekiabálták a verseket a felvevőkészülékbe. A felvételek minőségét tovább rontotta, hogy sok esetben a viaszhengerek már a szállítás során megsérültek, az idő múlásával pedig óhatatlanul deformálódtak, tovább torzítva a hangot.

Erzsébet főhercegnő babájába azonban egy kislány mondta a versikét, méghozzá egy Mária Valéria által írt karácsonyi szöveget. A Vasárnapi Újság 1889. december 29-i száma így írt a babáról:

Beszélő baba Erzsébet főherczegnőnek. New Yorkból jelentik, hogy már legközelebb Bécsbe érkezik az a beszélő baba, melyet Edison ajándékul küld a boldogult trónörökös kis árvájának, Erzsébet főherczegnőnek. Wangemann, kinek közbenjárására a király ő Felsége megengedte az ajándék elfogadását, a főudvarmester utján megkérdezte, mit beszéljen a baba, mire egy Mária Valéria főherczegnő által irt versikét küldtek, mely fordításban így szól:

Karácsony-est, gyermek-ünnep,
Jöttödnek oh mint örülnek!
S hogy fogadnak, fényes este,
Ujjongással, szívrepesve!
Palotába’ és kunyhóba’
Mindenütt áll karácsonyfa.
Mindenütt gyertyák lobognak,
Gyermeki szívek dobognak.
Mindenütt parányi ujjak
Ajándékok után nyúlnak,
S mindenütt a nagyvilágon
Boldogság fogad, karácsony!”

A versikét Wangemann Amerikába küldte, és Edison gyárában mondták fonográfba a szavakat. A királyék megint itthon vannak! kötetből (és persze a 122 éves cikkből) kiderült, hogy a baba annyiszor ismételte a szöveget, ahányszor a rugóját mozgásba hozták. Mivel a közönség kevés érdeklődést mutatott a játékbaba iránt (kevesebb mint 500 darab kelt el belőle), a grandiózus bemutató után néhány héttel kivonták a forgalomból.

(Borítókép: Erzsébet főhercegnő 1889-ben Bécsben. Fotó: Getty Images)