Ezek voltak a legállatibb felfedezések 2021-ben

A szűznemzés (partenogenezis) nem ismeretlen egyszerűbb élőlényeknél, például férgeknél, darazsaknál vagy a méheknél. Összetettebb állatoknál (gerinceseknél) azonban igazi kuriózum. Ezért is lepődtek meg a biológusok, hogy két, három méter szárnyfesztávú, tíz kilogrammnál is nehezebb kaliforniai kondornősténynek fiókája született.

Hímmentes övezet

Ez az impozáns, ám nem túlságosan kedves megjelenésű madár egyszer már kis híján kihalt a XX. század közepén. Fogságban azonban sikerült megmenteni az Észak-Amerikában őshonos dögevő fajt, majd visszatelepítették őket Kalifornia, Utah és Arizona államba. Mára már mintegy ötszázan köröznek fent az égen.

Hogy miért szaporodnak ilyen különös módon a kondorok, arra csak elméletek vannak. Legvalószínűbb magyarázat szerint ez egy kényszermegoldás, és elérhető közelségben szárnyaló hímek híján indulhatott be partenogenezis.

Felmerül a kérdés: miért nem így szaporodik a többi állat is, hiszen sokkal praktikusabb módja ez az utódlásnak, mint a ellenkező nemű fajtársak utáni végeláthatatlan kutakodás, vagy örökösen civakodni a párzásért a vetélytársakkal?

A válasz nem más, mint hogy a szűznemzés jelentősen csökkenti a genetikai sokféleséget, a káros mutációk gyorsabban felhalmozódhatnak, míg a hasznosak nehezebben terjedhetnek el. A partenogenezis csakis arra jó, hogy meghosszabbítsa egy kicsit a populáció fennmaradását addig, amíg fel nem tűnik a láthatáron egy hím. Hosszabb távon amúgy nem működőképes.

Kutakat fúrnak a karitatív szamarak?

Úgy tűnik, nagyon is. Habár egyesek úgy vélik, hogy az elszaporodott vadlovak és a szamarak kártékonyak az amerikai Sonoran-sivatagban, Nyugat-Arizonában és a Mojave-sivatagban, most megfigyelték, hogy önzetlenül segítenek más állatoknak.

Áprilisban a Science folyóirat arról számolt be, hogy ezek az állatok patáikkal majdnem két méter mélyre is leásnak, hogy elérjék a talajvizet. Úgy is mondhatnánk, hogy nagy szomjukban oázisokat alapítanak, amelyek valóságos Kánaánok a többi állat számára is. Több mint ötven vadon élő faj kereste fel a szamarak fúrta vízforrásokat (amerikai borzok, fekete medvék és egy sor madár, például a veszélyeztetett manóbaglyok). 

Annyira meghatotta ez a nemes viselkedés néhány kutatót (Erick Lundgrent például a dán Aarhusi Egyetemről), hogy elragadtatásukban kijelentették, hogy az altruista patások tudatos „ökoszisztéma-tervezést” végeznek. És egyáltalán nem szamárság így tekinteni rájuk. 

Lefejezik magukat, majd újrakezdik

Eddig úgy tudtuk, hogy amikor egy állat elveszti a fejét, nem sokáig marad aktív. De mint 2021-ben kiderült, ez nem egészen igaz. Márciusban kiáltotta világgá a hírt a Current Biology című tudományos folyóirat, hogy néhány tengericsiga-faj le szokta tépni a saját fejét, majd minden egyes feldarabolt fej teljesen új testet növeszt magának.

Elképedtek a kutatók a testi regeneráció ilyen extrém példáján, és azonnal tanulmányozni kezdték a fantasztikus képességet. Egyelőre nem tudják megmagyarázni, hogyan létezhet ilyesmi. Ha viszont megfejtik a rátermett csigák titkát, az komoly hatással lehet a humán gyógyászatra.

(Borítókép: Egy kaliforniai kondor a Grand Canyon Nemzeti Parkban 2015. június 24-én. Fotó: Daniel Acker / Bloomberg / Getty Images)