Lőw Zsolt: A külföldön szerzett tudást egyelőre nagyon nehéz hazahozni

Szakmai pályafutása legnyugodtabb időszakát éli Lőw Zsolt, a magyar futball meghatározó szereplője, aki az elmúlt 12 évet másodedzőként töltötte olyan európai topkluboknál, mint a Paris Saint-Germain vagy a Bayern München. Most a családjára koncentrál, úgymond főállású édesapa, és ugyan szem előtt tartja azt is, hogyan tovább, de egyelőre nincs konkrét terve következő állomásáról. Többek között erről beszélt az Újpest korábbi labdarúgója a múlt héten rendezett Sport Forum Hungary konferencián a Puskás Arénában, amelyen kerekasztal-beszélgetésre is hivatalos volt Dárdai Pállal és Bölöni Lászlóval.

A beszélgetés előtt, amely a „Magyar edzők az európai topligákban” címet kapta, az eseményen megjelent médiumok rendelkezésére állt a láthatóan kipihent Lőw Zsolt, és készséggel válaszolt a kérdésekre. Mindenekelőtt természetesen arra voltunk kíváncsiak, hogyan telnek a szakember napjai, mióta befejezte a munkát Thomas Tuchel segédedzőjeként a Bayern Münchennél.

Nagyon sűrű, eseményekkel, kihívásokkal teli 12 év áll mögöttem, olyan európai topcsapatoknál dolgoztam, amelyek tényleg a legjobbak közé tartoznak, és nagyon büszke vagyok arra, hogy ezt Magyarországról sikerült elérnem. Persze amekkora élmény, legalább akkora kihívás volt számomra az elmúlt időszak, rengeteg áldozatot kellett hoznom emiatt, így szinte alig töltöttem időt a családommal, három gyönyörű lányommal. Most leginkább ezt mondanám, mint a legfontosabb dolgom, hogy bepótoljam a lányaimmal azt az időt, amelyet nem tudtam velük tölteni

– kezdte Lőw, aki rögtön hozzátette, jól érzi magát, és nagyon élvezi ezt a nyugodtabb időszakot az életében. 

Végre van ideje olyan dolgokra, élményekre, amelyekre nem volt lehetősége pályaedzőként. Az Újpesttel még 2002-ben Magyar Kupa-győztes szakember persze azt is mondta, nem annyiból állnak hétköznapjai, hogy lányait elviszi az iskolába, majd megy értük délután, nem távolodott el a szakmától, a labdarúgástól, csak megváltozott a viszony.

„Így, hogy egy kicsit eltávolodtam a labdarúgástól, megpróbálom feldolgozni, megérteni, mi is történt velem pontosan az elmúlt 12 évben. Mert amikor benne vagy, és napról napra keményen dolgozol, utazol, teljesítened kell, teljesen más szemüvegen keresztül látod a helyzetet. Akkor viszont, ha ez az időszak véget ér, kiugrasz a mókuskerékből, kitisztulva reálisabb képet kapsz arról, ami történt veled. Ez történik most velem.”

Boldogan elevenítette fel, hogy nyáron volt ideje nyaralni a családjával, lányaival, ez nagyon feltöltötte, ezért érzi úgy magát, hogy szépen lassan készen áll újabb kihívásokra. De hogy ez mi is lesz pontosan, még ő maga sem tudja, egyelőre nem ez a legfontosabb dolga, hanem az, hogy szeretteivel legyen, és bepótolja az elmaradt közös időt, élményeket.

„Rengeteg emlékezetes mérkőzést, trófeát tudnék feleleveníteni az elmúlt időszakból. 2020-ban Bajnokok Ligája-döntőt játszottunk a Paris Saint-Germainnal, akkor sajnos kikaptuk, de egy évvel később a Chelsea-vel megnyertük a sorozatot – szintén Thomas Tuchel másodedzőjeként. Mindegyik fejezetnek megvolt a maga helye az életemben, lépésről lépre építettem a karrieremet, ez így volt kerek, ahogyan véget ért a Bayern Münchennél. Persze ez nem azt jelenti, hogy soha többet nem leszek esetleg másodedző, de a Thomas Tuchellel közös munka egy időre véget ért.”

Majd így folytatta: 

Ezt a dolgot ketten megbeszéltük, hogy most külön válnak útjaink, ő januártól az angol válogatott szövetségi kapitánya lesz, én oda már nem kísérem el. Ez nem jelenti azt, hogy soha többet nem fogok Thomasszal együtt dolgozni, de most itt az ideje, hogy külön utakon folytassuk. Azon túl, hogy most családommal töltöm a legtöbb időt, több helyre hívnak előadni, beszélgetni, ha itthon vagyok, ezekre a felkérésekre szívesen igent mondok. Szeretek Magyarországon lenni, bár hazahozni a külföldön szerzett tudást nagyon nehéz ugyan, én mégis igyekszem meglátásaimmal, gondolataimmal segíteni a magyar futballt, az utánpótlást.

Lőw arra már a kerekasztal-beszélgetésen tért ki az elmúlt években Európa meghatározó bajnokságaiban vezetőedzőként dolgozó Dárdai és Bölöni társaságában, hogy amikor magyar szakemberek, szurkolók jöttek ki hozzá, ahhoz a klubhoz, ahol éppen dolgozott, akkor mindenki rácsodálkozott az ottani körülményekre, technikai újdonságokra. De addig már nem jutott el a beszélgetés, hogy megismertesse honfitársaival, miről is van szó pontosan, és mit miért használnak. Éppen ezért mondja azt Lőw, hogy a külföldön szerzett tudást egyelőre nagyon nehéz hazahozni, mert az itthoni szaktudás, szakképzés nem tart azon a szinten, hogy hatékonyan lehessen alkalmazni azokat a módszereket, amelyeket például a Paris Saint-Germainnél vagy a Bayern Münchennél.

A 45 éves szakember ugyan most pihenőt tart, de természetesen követi a magyar labdarúgó-válogatott mérkőzéseit is. Szerinte, várható volt, hogy a bravúrosabb szereplés után hullámvölgybe kerül a csapat, de nincs semmi gond, még mindig fel tudjuk venni a versenyt a világ legerősebb válogatottjaival. Mint azt láttuk is a Nemzetek Ligája utolsó csoportmérkőzésén Németország ellen (1–1).

Ami pedig a jövőjét illeti, még nem tudja, pontosan hogyan legyen a tovább. Már érkeztek, és érkeznek is ajánlatok, de nagyon át kell gondolnia, mire adja a fejét. Szem előtt tartja a lehetőségeit, de azt, hogy mondjuk, vezetőedzőként, másodedzőként vagy adott esetben sportigazgatóként láthatjuk újra munkában, még nem tudni. Annyit elmondott a beszélgetésen, hogy Dárdai Pállal ellentétben ő nem segítheti három fiúval a magyar futballt, és jelen állás szerint három lánnyal sem, mert egyikükhöz sem áll közel a sportág. Ezzel azonban apukaként az ég világon nincs semmi problémája.