Szoboszlai Dominik két gólpasszal vette ki a részét a gálából, bajnok a Liverpool!

A jó 300-400 fős gyülekezet imára kulcsolt kézzel térdre ereszkedett. Jézus Krisztustól kértek segítséget, ám ezúttal nem a bűnbocsánat, nem egy átkozott betegség, még csak nem is szeretteik jóléte jelentette az ima tárgyát – a Liverpool bajnoki címéért fohászkodtak kicsik és nagyok, fiatalok és idősek, férfiak és nők közösen. Az egyszerre hátborzongató és felemelő pillanat még úgy is örök emléknek ígérkezik, hogy a híresen nehezen érthető scouser kiejtés miatt a szavak többsége egybefolyva verődött vissza a Miasszonyunk és Szent Miklós-templom ódon falairól.

Nem csak a mise prédikációja és az imádság tárgya jelezte számunkra, ez a vasárnap más, mint a többi. Valahogy a sirályok is másképpen köröztek, más hangon vijjogtak, apránként talpra ugrasztva az egész várost. Már délelőtt is megannyi mezbe bújt, éneklő, sálakkal seftelő, beszélgető embert lehetett látni az utcákon, kora délután aztán már igazi fiesztahangulat uralkodott a Stanley Parkhoz közeledve. A szikrázó napsütésben vörösbe öltözött szurkolók özönlötték el az Anfield környékét, ahol a stadion közvetlen szomszédságában felállított ideiglenes színpadon helyi zenekarok játszották a híres nótákat, a Kenny Dalglisht vagy épp Ian Rusht éltető klasszikusok között pedig Szoboszlai Dominikról is felcsendült egy, a Boys School Where’s He Gonna Go című számának átdolgozásaként. A levegőt fish and chips illata lengte be, és úgy folyt a csapokról a sör, mintha hat font, közel háromezer forint helyett ingyen volna. A város ünnepelni készült, reménykedve a történelmi diadalban.

A környező pubok már órákkal a kezdőrúgás előtt zsúfolásig megteltek, asztalt találni lehetetlen küldetésnek bizonyult. A szurkolók énekeltek, zászlókat lobogtattak, és a remény szinte tapintható volt a levegőben – mindenki tudta, hogy ez a nap akár örökre beírhatja magát a Liverpool FC aranykönyvébe. A hangulatot csak fokozta, hogy mindenki tisztában volt vele: egyetlen pont elég, és a „vörösök” történelmük 20. angol bajnoki címét ünnepelhetik. Akiknek nem jutott hely a kocsmákban – vagy épp praktikusan előre gondolkodtak, látva, milyen remek, tavaszias idő jutott osztályrészünkül –, a Stanley Park Anfieldhez közelebb eső oldalában piknikeztek. Az egész olyan volt, mintha nem is egy futballmeccs kezdőrúgására várnánk, inkább egy tízezreket mozgató majális sztárfellépőire. A fáklyákból és szurkolói füstökből származó vörös „köd” pedig újra és újra elborított mindent. 

Az előjelek mind a Liverpool mellett szóltak

A Tottenham elleni rangadóra természetesen már hónapokkal korábban elkapkodták a jegyeket (még akkor, amikor nem is lehetett tudni, hogy a második helyezett Arsenal botladozása miatt már ebben a fordulóban bajnok lehet a Pool), a találkozót megelőző napon pedig a legolcsóbb belépők is közel 1000 fontért cseréltek gazdát a másodpiacon. Arról, hogy miként jutottunk idáig a Jürgen Klopp örökébe lépett Slot irányítása mellett, itt írtunk bővebben. A stadion körüli tömeg és a város egész légköre azt üzente: Liverpool készen áll. A Spurs-játékosok és a végül a Mersey-partjára látogató mintegy 2500 szurkolójuk ugyan fogadkoztak, nem felemelt kézzel, a parádé biodíszletének utaztak ennyit, ám valahogy valószínűtlennek mutatkozott, hogy képesek lehetnek olyan teljesítményre, mellyel elnapolják a bajnokavatást.

A londoni csapat 2012 óta képtelen volt bajnokit nyerni a Liverpool otthonában – a mostani szezonja pedig több mint kiábrándítóan alakult. Az előző hétvégén nemhogy a Bajnokok Ligája-szereplése vagy legalább a nemzetközi kupaindulása vált volna biztossá, csupán annyi dőlt el matematikailag is, ki már nem eshet a szebb napokat is látott gárda. 

A nap nemcsak a Liverpool történelmében ígérkezett kitörölhetetlennek – elvégre beérhették a bajnoki címek számában az örök rivális Manchester Unitedet –, hanem a magyar labdarúgáséban is. Országunk adott már bajnokot a német, a spanyol, az olasz élvonalnak, de Angliának még sosem. Szoboszlai Dominik pedig nemcsak amolyan potyautasként lett részese a történetnek: a magyar válogatott 24 esztendős csapatkapitánya a Spurs elleni találkozóig 31 bajnokin kapott lehetőséget, 26-szor kezdett, és kilenc góllal és gólpasszal járult hozzá a közös terméshez. Ezúttal pedig újfent ott volt a házigazda kezdőjében. 

Egy gyors londoni ijesztegetés, de gyorsan fellélegezhetett a liverpooli publikum

A várakozásnak megfelelően a házigazda kezdett lendületesebben, még szinte visszhangoztak a You’ll Never Walk Alone utolsó sorai, mikor Mohamed Szalah jobbról befelé cselezve nem sokkal tekert a hosszú felső fölé. Néhány perccel később Cody Gakpo került helyzetbe, a vezetést mégis a Spurs szerezte meg. A 12. percben James Maddison sarokrúgása után Dominic Solanke ugrotta túl az emberét, és bólintott 6 méterről Alisson kapujába (0–1).

A közönség úgy elhalkult, ilyen csendesnek a kora reggeli belváros sem tetszett. Ám a Liverpool nem esett szét, sőt! A csapat és a drukkerek mintha csak egy emberként rázták volna meg magukat, márpedig ezt a napot senki sem teheti tönkre nekik. A csend csak néhány másodpercig tartott, aztán apránként szinte az egész stadion vastapsba váltott át. Alig öt perccel később már jött is az egyenlítés. Szalah Szoboszlait ugratta ki a 16-os jobb oldalánál, a leshatárról meglóduló magyar centerezését pedig Luis Díaz továbbította a kapuba. Szoboszlai helyezkedését hosszasan videózták, végül azonban megadták a gólt – Danso lógott be a londoni bekksorból (1–1). 

Szoboszlai Dominik gólpassza:

Pillanatokkal később Cody Gakpo is bevette a londoni kaput, de itt nem kellett hosszasan vizsgálni, hogy megerősítést nyerjen: ezúttal egyértelműen leshelyzet előzte meg a centerezést.

Sokáig így sem kellett várni a fordításra, hiszen a 24. percben Alexis Mac Allister gondolt egyet, és Ryan Gravenberch erőszakos labdaszerzése után 19 méterről bődületesen nagy gólt vágott a bal felső sarokba – Guglielmo Vicariónak nem volt esélye (2–1).

A lendületbe jövő házigazda pedig bő fél óra alatt úgy festett, hogy a három pont kérdését is lerendezte, hiszen Alexis Mac Allister szöglete után a védők csak Cody Gakpóig tudtak tisztázni, a holland támadó tolt egyet a labdán, majd kilőtte a jobb alsó sarkot (3–1).

A Liverpool az első játékrész alapján mind a helyzetek (9–4), mind azok minősége (1,16–0,30), mind a mezőnyjáték és labdabirtoklás (56:44%) alapján megérdemelten vezet.

A szünet után már valódi gálahangulat uralkodott

A fordulást követően még egy fokkal nyomasztóbbá vált a Mersey-parti együttes fölénye, az 58. percben valóságos tűzijáték akadályozta meg a negyedik hazai találatot, amelyet Trent Alexander-Arnold lövésével, Andrew Robertson sarkazásával vagy a kettő között eltelt néhány másodpercben földre kerülő Mohamed Szalah büntetőgyanús esetével is megszerezhettek volna a hazaiak, mindhiába.

Az első negyedóra 73 százalékos labdabirtoklási mutatójára hét liverpooli lövés érkezett, igazi gálahangulat kezdett uralkodni az Anfielden ezekben a percekben.

A 61. percben Gravenberch 25 méteres löketét is hatástalanította még Vicario, két minutummal később viszont már semmi sem akadályozta meg a kiütést:

Szoboszlai Dominik második gólpassza:

Szoboszlai Dominik ezzel a második gólpasszát osztotta ki a meccsen, idénybeli 45. tétmeccsén pedig hét találat mellett már nyolcnál jár!

És pillanatokkal később a nyolcadik gól is meglehetett volna, de Szoboszlai hiába kapta vissza Szalahtól a „kölcsönt”, nem tudott már Vicario mellett a hálóba találni.

Ez pedig kilépő is volt a számára, a 69. percben Curtis Jones váltotta a pályán, Gakpo helyére pedig Diogo Jota jött.

És jött villámgyorsan az ötödik liverpooli találat is, Szalah elől a menteni igyekvő Destiny Udogie jegyzett öngólt, ami a videózás után is érvényben maradt (5–1).

A meccs érdemi részének ezzel már rég vége volt, a hazai drukkerek különböző lufikkal (a klub színéhez passzoló vörösökkel vagy éppen bajnoki trófeát ábrázolókkal) árasztották el a pályát, Arne Slot pedig Harvey Elliottnak, Endo Vatarunak és Darwin Núneznek is lehetőséget adott, Díaz, Alexander-Arnold és Mac Allister kapott „plusztapsidőt” a publikumtól.

Persze azok sem szórakoztak éppen rosszul, akiknek nem sikerült jegyhez jutni az aranycsatára:

A hátralévő percekben a „vörösök” még meg-megindultak, de igazából mindenki csak arra várt, hogy Thomas Bramall játékvezető végre háromszor a sípjába fújjon, hivatalossá téve azt, amit már hetek, sőt hónapok óta várt mindenki:

Ezzel pedig beérte az örökranglistán a Manchester Unitedet, így ismét Anglia rekorderének mondhatja magát.

Szoboszlai Dominik a Red Bull Salzburggal nyert négy osztrák bajnoki cím után először lett angol aranyérmes – egyúttal a mieink kipipálhatták az utolsó topligát is.

A magyar válogatott csapatkapitánya a Salzburg (3), az RB Leipzig (2) és a Liverpool (1 Ligakupa) színeiben, továbbá hat kupasorozatban ért már a csúcsra.

Labdarúgás, Premier League, 34. forduló

• Liverpool FC–Tottenham Hotspur 5–1 (Díaz 17., Mac Allister 24., Gakpo 34., Szalah 63., Udogie 70. – öngól, ill. Solanke 12.)

korábban játszották

• Bournemouth–Manchester United 1–1 (Semenyo 23., ill. Höjlund 96.)

Az élmezőny állása: 1. (és már bajnok) Liverpool 82 pont (80–32), 2. Arsenal 67 (63–29). 3. Newcastle 62 (65–44), 4. Manchester City 61 (66–43), 5. Chelsea 60 (59–40), 6. Nottingham 60/33 (53–39), 7. Aston Villa 57 (54–49), ...10. Bournemouth 50 (53–41), ...14. Manchester United 39 (39–47), ...16. Tottenham 37 (62–26)

(Borítókép: Liverpool FC/Liverpool FC via Getty Images)