Eufrozina, Kende
5 °C
15 °C

Kiskamaszként túlélte a rákot, most beteg gyerekeken segít

Bobe6L1A1552v
2018.05.18. 05:20
11 éves, amikor édesapját elveszíti rákban és alig 13, amikor kiderül, hogy rosszindulatú daganat nő a bal felkarjában. Vajon mit érezhet egy kiskamasz, amikor azt mondják neki, hogy a műtét során elveszítheti a karját, de akár bele is halhat a betegségbe, és mi vezeti el odáig, hogy felnőve egy daganatos gyerekek számára létrehozott alapítvány önkéntese, majd munkatársa legyen? Szécsényi Erzsébet, a Bátor Tábor munkatársa egyebek mellett erről is mesélt nekünk, miközben elkísértük őt gyógyulásának főbb helyszíneire.

Egyszerű vállfájdalommal kezdődött, ami egyre csak erősödött, végül a sokat mozgó lány már a röplabda edzéseken sem tudta felemelni a karját. Vizsgálatok következtek: a röntgenfelvételek, további képalkotó vizsgálatok, MR-ik, majd végül a szövettan eredménye minden kétséget kizáróan kimutatta, hogy egy agresszív, gyors növekedésű csontdagadanat okozza a fokozódó fájdalmat.

“Rettentően sírtam, hiszen apu halálát látva, eddig csak az volt a tapasztalatom, hogy az ilyen betegséget nem élik túl az emberek. Az anyukám viszont hősként viselkedett, se akkor, se később nem borult ki előttem” - meséli Böbe.

Az alig 13 éves lány a Tűzoltó utcai Gyermeklinikára került és azonnal elkezdték nála a kemoterápiát. Jól reagált a daganat, így az ötödik alkalom után elvégezhették nála a végtagmegtartó műtétet, amely során egy protézist helyeztek a vállába.

“Jó beteg voltam. Vakon bíztam az orvosokban, és tettem, amit tennem kell. Azzal is tisztában voltam, hogy akár a karomat is elveszthetem, ha a daganat nem zsugorodik elég kicsire a kezelésektől, de semmi nem érdekelt, csak az lebegett a szemem előtt, hogy meggyógyuljak” - meséli.

Végül 7 cm-ről 3 cm-re zsugorodott a daganat, a műtét pedig jól sikerült, így diagnózis után kilenc hónappal már tünetmentes volt. Mindez nem jelentette a betegség végét, vagy azt, hogy hogy könnyű lesz a visszatérés a korábbi életébe. Böbének a már hazabocsátott páciensekhez hasonlóan meg kellett küzdenie azzal a félelemmel, amit a visszaesés miatt érzett, meg kellett szoknia újra az egészségesek életét, ráadásul a betegség olyan változásokat hozott a személyiségében, amik megnehezítették a társas kapcsolatok kialakítását.

Ezekkel az érzésekkel jó ideig egyedül maradt, hiszen Magyarországon a már gyógyult daganatos betegek pszichés utógondozása nem igazán megoldott. “A betegek közé vágytam, mert azt éreztem, hogy ők értenek csak igazán. Egyfajta átmeneti állapotban voltam: az egészségesek között betegnek, a betegek között egészségesnek éreztem magam” - meséli, és bevallása szerint ezen az érzésen sokat oldott, hogy miután kiengedték a kórházból, ellátogatott a Bátor Táborba, amelyet kimondottan a súlyos beteg gyerekek és családjaik számára hoztak létre.

 

Személyi jövedelemadónk egy százalékáról rendelkezhetünk valamely civil szervezetnek. Amennyiben a Bátor Tábor Alapítványt és rajtuk keresztül a súlyos betegségekkel küzdő gyerekeket és családjukat támogatná, itt megtalálja, hogy mire költik a felajánlásokat, és hogy ön hogyan tudja támogatni munkájukat az SZJA 1%-ával.

Brand & Content Brand & Content
A cikket az Brand & Content készítette a Bátor Tábor megbízásából, nem az Index szerkesztősége. Arról, hogy mi is az a támogatói tartalom, itt olvashat részletesebben.