Izidor
1 °C
16 °C
Index - In English In English Eng

Románia álhatárt épít saját területén

2009.01.06. 00:05
1 hozzászólás

A külföldieket ellenőrző hivatal munkatársa a sorsukkal elégedetlen romániai magyar menekülteknek azt mondta: ha elégedetlenek a helyzetükkel, tessék, menjenek vissza Romániába. Miről beszélt a Szabad Európa Rádió 1989. január 6-án, pénteken?

Világhíradó – szerkesztő Kézdi Pál

– Pozsgay Imre a „Megújuló kormányzási stílus, alulról építkező társadalom” címmel megjelent interjújában többek között megállapítja, hogy már az idei esztendő is hozhat fordulat jellegű politikai fejleményeket, különösen, ha előre haladunk az alkotmányreformban, a politikai intézmények reformjában. De – tette hozzá – kerülni kell az egyoldalúságokat, mert a politikai reform nem lehet vigaszdíj a népnek gazdasági reform és a gazdasági teljesítmény elmaradásáért. A politikai reform valóban nem valamiféle vigaszdíj a gyakorlatban eddig végre nem hajtott gazdasági reformokért, hanem azok előfeltétele. A gazdasági élet megújulását a tulajdonszabadság alkotmányosan szavatolt helyreállítása jelenti. Csak ez biztosíthatja a teljes értékű piacgazdálkodást, a tőke-, az áru- és a munkaerőpiac helyreállítását. Csak ez biztosíthat valódi gazdasági felelősséget és érdekeltséget. A tulajdonszabadság helyreállításának azonban a vezető párt ellenáll, mert nem akar lemondani arról, hogy rendelkezzék az ország vagyonának döntő részével. Ez pedig a felelőtlenség rendszerének a fennmaradását jelenti. Egy elenyésző, meg nem választott kisebbség dönt, a lakosság egésze pedig viseli a felelőtlen döntések következményeit. A vezető párt azonban ellenáll a demokrácia kialakításának is. Ragaszkodik ahhoz, hogy a párt központi szervei döntéseit semmilyen más hatalmi központból ne lehessen megváltoztatni még akkor sem, ha nyilvánvalóan milliárdos károkat okozó hibás döntésről van szó.

A párt által képviselt és fenntartott rendszer csődbe vitte az országot. A kudarcok és a társadalmi nyomás hatására már hajlandó konzultálni időnként – válogatva az alternatív mozgalmakban –, sőt hajlandó – elvben – az általa meghozott döntések végrehajtásába is bevonni őket. A hatalom monopóliumának ezt a meggyengült formáját nevezték aztán el szocialista pluralizmusnak. A pluralizmusra szükség van az állam szervezeti felépítésében, továbbá a politikai kormányzati rendszerben, valamint a gazdasági életben. A jelenlegi magyar helyzetben nem elégséges az államhatalmi ágazatok szétválasztása. Szét kell választani a pártot és az államot. Az állam nem lehet a párté, mert az az egész társadalomé. Ha nem történik meg a párt és az állam szétválasztása, az országnak nem lehet igazi alkotmánya. Ha továbbra is elnyeli a párt szuverenitása az államét, akkor nem lehet arra kényszeríteni a vezető pártot, hogy ne szegje meg az alkotmányt. Az alkotmány ugyanis nem az alapvető törvények foglalata, hanem az a törvény, amelyben az állam – jelen esetben a pártállam – aláveti magát a társadalomnak, és pártállam által sem megszeghető jog uralmának. Eddig sem az volt a baj, hogy a magyar alkotmányjogászok nem tudtak korszerű szöveget készíteni. A probléma az, miként lehet rákényszeríteni a vezető párt szerepére továbbra is igényt tartó kommunista pártot, hogy ne szegje meg többé az alkotmányt úgy, ahogyan eddig megszegte. Ez csak az állam és a kommunista párt szétválasztásával lehetséges ma Magyarországon.

A következő lépés az államhatalmi ágazatok egymástól való, minél nagyobb elkülönítése. De az utóbbival kezdeni – mellőzve a párt leválasztását az államtól – értelmetlen. Nem képes független tevékenységre az az alkotmánybíróság, amely független a parlamenttől és a kormánytól, de továbbra is függ a pártközponttól. És ez az Országgyűlésre is vonatkozik. Vagy a választók akaratát képviseli, vagy a pártközpontét. És a kormány is csak akkor lehet felelős kormány, ha maga alakítja politikáját, és nem a pártközpont. Az emberi jogok is biztosíték nélküli üres rendelkezések maradnak – hiába sorolják fel tételesen őket az alkotmányban –, ha nem lesz a pártközponttól elkülönülő másik országos hatalmi központ. Csak egy ilyen másik hatalmi centrum képes a kommunista párttól az emberi jogok és a politikai szabadságjogok elismerését és betartását számon kérni. Egy továbbra is, a párt által vezetett államhatalmi ágazat erre nem képes, hiába lesznek szépen megfogalmazva be nem tartható, ki nem kényszeríthető jogai az új alkotmányban. A politikai rendszer reformja a valódi többpártrendszer visszaállítását jelenti. Olyan egyenjogú pártok szabad működését, amelyek egyenlő eséllyel vehetnek részt a politikai élet minden területén, és amelyek arra is jogosultak, hogy egymást felváltsák a kormányzásban. Az nem többpártrendszer, ahol csak egyetlen párt – semmivel sem indokolható – előjoga a kormányzás és a hatalom gyakorlása, a többi párt pedig csak statisztaszerepre van korlátozva.

Visszatérve Pozsgay interjújára, csak sajnálatosnak lehet nevezni, hogy ő is a vezető párt fogalmában gondolkodik. Ha megmarad a vezető párt státusza, akkor nem lehetséges az államszervezeti pluralizmus és a betartható alkotmány. Akkor nem lehetséges a többpártrendszer és a demokratikus törvényhozás és felelős kormányzás. Akkor nem lehetséges a tulajdonszabadság és az igazi piacgazdálkodás. Magyarországot a kommunista rendszer vezette a csődbe. A rendszernek ebből le kell vonnia a logikus következtetéseket. E rendszer pillére a párt „vezető szerepnek” nevezett uralmi igénye. Amíg ez érintetlenül marad, addig fennmarad az ellenőrizetlen hatalom és továbbra sem lehet megelőzni a hibás döntéseket, sem felelősségre vonni a milliárdos károk okozóit.

+ + +

– A menekültkérdés megoldására hosszú távú megoldást kell találni, mégpedig olyat, amely az egyetemes magyar érdekeket szolgálja. Hallgassák meg Gordon Tamást.

G. T.: A két erdélyi fiatal ügyében a legfontosabb fejlemény szabadlábra helyezésük. Felsóhajtanánk, ha nem tudnánk, hogy kitoloncolásuk megakadályozásában milyen nagy szerepet kapott a véletlen, no meg a független mozgalmak, és egyáltalán nem a hatóságok jóindulatán múlt sorsuk jobbra fordulása. És ha nem tudnánk, hogy naponta hány eset végződik rosszabbul. Arcpirító, ahogyan a KEOKH, a Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hivatal vezetője a magyar rádióban nyilatkozott. Nagy Károly alezredes szerint a két erdélyi fiatalembert azért akarták visszatoloncolni Romániába, hogy így elkerüljék bíróság elé állításukat, tiltott határátlépés kísérletéért. Tudva, hogy milyen sors jut a visszazsuppoltaknak Romániában.

De a KEOKH egyéb farizeus megnyilvánulásairól is tudunk. Az alezredes szerint törvényes lehetőség van arra, hogyha valaki harmadik országba kíván távozni, és amennyiben a feltételek adottak, akkor a legális távozásnak semmi akadálya nincsen. Nos, a Független Jogvédő Szolgálattól tudjuk, hogy felkereste őket egy erdélyi házaspár azzal, hogy hónapok óta várnak az engedélyre, hogy elhagyhassák az országot. Kanadába akartak kivándorolni, és a szükséges elővízum már a kezükben volt. És ismétlem, hónapok óta vártak már a KEOKH engedélyére. Többszöri érdeklődésükre a hivatal illetékese kifakadt: ha elégedetlenek a helyzetükkel, tessék, menjenek vissza Romániába. Amikor egy egész ország mozdul meg a menekültekért, az önfeláldozás gyakori példájával, akkor éppen ezen hivatal feladata volna, hogy kifejezésre juttassa: a menekültek ügye nem megtűrés kérdése.

A Liberation című francia lap nemhivatalos magyarországi forrásra hivatkozva azt írja, hogy a román hatóságok a magyar határtól pár száz méterre, még román területen, „Potyemkin határt” építenek. A magyar feliratoknak kellene azt az illúziót kelteni, hogy a menekülő már Magyarországra ért, ahol aztán román határőrök elfogják a határsértőket.

+ + +

A menekültkérdés ügyében állást foglalt a Szabad Demokraták Szövetsége és a Független Menedékbizottság. Felolvassuk dokumentumukat:

A Belügyminisztérium közlése szerint 1400 menekültet, az úgynevezett zöldhatáron át érkezettek csaknem egynegyedét megbilincselve visszatoloncolták Romániába. Az elmúlt hetek ijesztő fejleménye: most már érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkezőket is vissza akarnak adni – amint erről a Magyar Nemzet január 5-i száma is hírt ad. A szerencse és a szolidaritás mentett meg két erdélyi fiút a kitoloncolástól – írja a cikk szerzője. Mivel adataink vannak további kiutasítási végzésekről, részletes javaslataink elkészültéig leszögezzük a következőket.

Először: Magyarország fogadjon be mindenkit, aki Romániából hozzánk menekült. Ne tegyenek különbséget a menekültek közt nemzetiségük, útiokmányuk megléte, illetve hiánya, a menekülés módja és gazdasági, vagy politikai indok alapján.

Másodszor: Senkit ne szolgáltassanak ki a román hatóságoknak, a Securitaténak. Vizsgálják felül és mondják fel a kiadatások hivatkozási alapjául szolgáló 1964-es utazási és az 1986-os határrendészeti egyezményeket. A rendkívüli kiadatási ügyekben a nemzetközi jogi normákat kell alkalmazni. Tehát a kiadatási kérelem elbírálása nyilvános bírósági tárgyaláson, védekezési és jogorvoslati lehetőséget biztosítva történjék.

Harmadszor: Magyarország csatlakozzék a genfi menekültügyi konvencióhoz, tegye lehetővé ENSZ menekültügyi hivatal működését. Amíg erre nem kerül sor, menekülttáborok felállítását ellenezzük, mert nem a menekültek érdekét szolgálja.

Negyedszer: A tárcaközi bizottság és a Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hivatal köteles biztosítani a teljes nyilvánosságot munkája felett. Tevékenységüket ellenőrizzék a menekültüggyel foglalkozó egyházi és társadalmi szervezetek.

Ötödször: A kormány hozza nyilvánosságra, hogy nyilatkozatokon túl mit tett és mit kíván tenni a családegyesítések érdekében. Addig is segítse elő, hogy a továbbmenni akaró menekültek eljussanak abba az országba, ahol reményük van viszontlátni családtagjaikat.

Budapest, 1989. január 5.

Aláírás: a Szabad Demokraták Szövetsége ügyvivői és a Menedékbizottság

További részletek 1989-ről az OSA honlapján.