Vilmos, Bíborka
2 °C
19 °C
Index - In English In English Eng

Nem a népet, a pártot képviselem

2009.01.12. 00:41
1 hozzászólás

Itt él a nép, itt élni fog – ítélni fog - új Fekete doboz bemutató, Cservenkánét MDF-es szorongatják, ellenzéki blokkra van szükség. Szabad Európa Rádió 1989. január 12., csütörtök

Kedd délután 2 órakor, a Puskin mozi videovetítőjében sajtóbemutatót tartott a Fekete doboz. A Fekete doboz az első magyarországi videofolyóirat, amelyet neves filmesek – zömében a Balázs Béla Stúdió tagjai – szerveznek, szerkesztenek. A Puskin moziban történt sajtótájékoztatóról Szekeres László tudósít Budapestről.

Sz. L.: A Soros Alapítvány segítségével, plusz a Balázs Béla Stúdió támogatásával megalakították a stúdiójukat, és ez a stúdió azóta megpróbálja nyomon követni a magyar alternatív mozgalmak, a magyar társadalom mozgásának különböző eseményeit. Az eddigi anyagaikból már három videokazettára való anyagot, műsort állítottak össze.

Az első a Civiltechnikák címet viseli – ez a Fideszről szól elsősorban –, és kiegészítő anyagként egy interjú van benne Halász Péterrel a TDDSZ-ről.

A második a Műtárgy, amely a bős-nagymarosi vízi erőmű körüli harcok egyik szakaszát dolgozza fel, és kiegészítő anyag az útlevéllel kapcsolatos éhségsztrájk, amely 1988 nyarán volt.

A harmadik film, melynek ma volt a bemutatója, It(t)él a nép címmel fut. Ez a cím egyébként az egyik legjobb tüntetési szlogenből alakult: Itt él a nép, itt élni fog – ítélni fog. […] Az első része – s talán a legnagyobb blokk – a bős-nagymarosi vízi erőművel foglalkozik, pontosabban a nagymarosi „lánytüntetéssel”, a szeptember 12-i 40 ezer fős demonstrációval a Parlament előtt, az úgynevezett „élőlánccal”, majd az október 30-i fáklyás tüntetéssel, illetve az előtte tartott rövid röpgyűléssel. […] További anyagok – amelyek még kazettán vannak – az egyetemeken készültek, részben a budapesti egyetemista sztrájkról, részben pedig a szegediről. A szegediek mondanivalója, harcossága nekem sokkal jobban tetszett. Van egy rész a szolgálatmegtagadókról – nagyon szép és nagyon őszinte emberi vallomásokat hallhatunk –, majd a legrövidebb és befejező blokk Erdéllyel foglalkozik. Illetve egy Erdélyből menekült fiúval készült interjú, és a november 15-i Erdély-tüntetés szétverése a témája. Rövid blokk, de az egész kazettát nagyon feldobja, és a végére nagyon-nagyon jól ütő slusszpoént hoz be egy bekötött fejű és szemű fiú profiljával. A film tartalmáról körülbelül ennyit.

Utána egy kötetlen beszélgetés történt az alkotókkal, akik elmondták hogy azért nem tematikusak a filmjeik, mert az időszakokat próbálják bemutatni, és egyre nehezebben követik a történteket. A filmjeik technikája nem a legjobb – ezt ők is tudják –, viszont sajnos a lehetőségeik nem biztosítanak nekik jobb technikát. Mindenesetre – ami a lényeg – dokumentálnak, műhelyjelleget próbálnak teremteni. Ez annyit jelent, hogy – akár kérésre – meglévő anyagaikból egyedi kazettákat is összeállítanak, és bármikor, bárkinek az eddigi kazettáikat postai utánvéttel továbbítani is tudják. A kazetták ára: 1000 forint kazettánként.

+ + +

Krassó György: Szombaton, január 14-én, az Egyetem tér 1-3. szám alatti épületben, reggel 10 órai kezdettel tartja meg alakuló közgyűlését a Független Jogászfórum. A fórumot november 5-én alapította meg 135 jogász, és november 27-én, a Jurta Színházban tanácskozást tartott a választás, az egyesülés és gyülekezés jogáról, aminek szabályozására a fórum jogászai alternatív törvénytervezetet is készítettek, s ezt elküldték valamennyi országgyűlési képviselőnek.

Szombati közgyűlésén a Független Jogászfórum alapító okirattal, működési szabályzattal és tagsággal bíró országos társadalmi szervezetté kíván alakulni. Az alapító okirat tervezete – amelyet a tanácskozáson fognak megvitatni és ott döntenek majd az elfogadásáról is – megismétli és kibővíti a fórum november 5-i felhívásában mondottakat. Az alapító okirat megállapítja, hogy a magyar történelem során, a jogászság – hivatásának gyakorlása mellett – mindig jelentős közéleti tevékenységet is folytatott a nemzet felemelkedéséért vagy megmaradásáért. 40 esztendő óta azonban a hatalom kíméletlenül elfojtott minden független kezdeményezést, de a kikényszerített társadalmi béke nem váltotta be a reményeket, hanem súlyos válságba sodorta az országot. A jog értéke minimálisra csökkent a társadalom szemében. A történelmi zsákutcából csak a demokrácia megteremtésével lehet kijutni, de a reformokról szóló szavak a reformellenes erők törekvéseinek elkendőzését is szolgálják. A demokratikus jogállam megteremtéséhez a társadalom egészének aktív közreműködése és ellenőrzése szükséges. A Független Jogászfórum erre kíván módot nyújtani.

Az alapító okirat tervezete a továbbiakban hangoztatja, hogy őszinte közmegegyezés csak demokratikus jogállamban teremthető meg, amely olyan társadalmi, politikai, gazdasági és jogi berendezkedés, ahol az emberi jogok érvényesülését törvényes garanciák védik; ahol esélyegyenlőséggel működhetnek politikai pártok, és a választások a többség akaratának érvényesülését biztosítják; ahol a hatalmi ágak el vannak választva egymástól; ahol a külpolitikát a határokon belül és kívül élő magyarság érdekei határozzák meg; ahol monopóliumok nélküli piacgazdaság működik; ahol a magas szintű szociális és egészségügyi ellátás tényleges állampolgári jog; ahol felelősségteljes környezetvédelmet folytatnak; ahol a jog nem terjeszkedik túl saját hatáskörén; ahol a világos és tiszta magyar beszéd visszanyeri eredeti jogait; ahol a hibás döntések következményeiért megállapítható és érvényesíthető a személyes felelősség elve. És ahol a hazai és külföldi dokumentumokat felkutatják, nyilvánosságra hozzák és feldolgozzák, hogy a nemzet megismerhesse a XX. század történetét – és ezen belül elhallgatásoktól és hamisításoktól mentesen az 1956-os forradalmat is –, amely „alapot ad a jogos nemzeti öntudatra, és erőt a megpróbáltatások leküzdésére”.

A szombati közgyűlésen előterjesztésre kerülő alapító nyilatkozat tervezete végül megállapítja: „Meggyőződésünk, hogy a demokratikus Magyarország csak a társadalom egészének aktív közreműködésével teremthető meg. A fórum elő kívánja segíteni, hogy a jogászság ennek során ne csak a felülről érkező kezdeményezések szakmai végrehajtója, hanem a valóságos társadalmi igények megfogalmazója és képviselője legyen.”

+ + +

A Magyar Demokrata Fórum gödöllői szervezete testületileg írta alá azt a tudósítást, amely a Hitel című folyóirat első évfolyamának 4. számában jelent meg. Az írás egy választógyűlés jeleneteit ecseteli.

[…] 1988. november 22-én, a Magyar Demokrata Fórum gödöllői szervezete meghívására, a Hazafias Népfront rendezésében Cservenka Ferencné, Gödöllő és Isaszeg országgyűlési képviselője találkozott választóival, mintegy 80 választópolgárral. A jelenlévők körülbelül 40 százaléka a Magyar Demokrata Fórum tagja volt. Körülbelül 40 százalék a két helység állami, párt- és gazdasági vezetőiből állt.

Cservenka Ferencné félórás előadást tartott a magyar gazdasági helyzetről. Ezt követően, a jelenlévők közül 17-en kérdéseket-tettek fel, összesen 41-et. A kérdezőkből 11 Demokrata Fórum-tag volt, és egy pártvezető. Az első felszólaló személy szerint tette felelőssé Cservenka Ferencnét az ország helyzetéért. A második csalódottságának adott hangot, mivel a képviselőnő gazdasági előadásában semmi olyan információ nem volt, amit az újságokban ne lehetett volna olvasni. Ezután azt kérdezte a képviselőnőtől, miként szavazott Bős-Nagymaros ügyében? Hogyan foglalt állást a név szerinti szavazásról a parlamentben, mit szólna ahhoz, ha Magyarországon többpártrendszer lenne? A harmadik kérdező – aki az első kettőhöz hasonlóan, szintén a Demokrata Fórum tagja – azt tudakolta Cservenkánétól, miként vélekedik arról, hogy a magyar parlament tagjai valóban a népet képviselik? A következő felszólaló arra kért választ, hogy mi az oka annak, hogy az ország, és szűkebb hazája, Gödöllő ilyen helyzetbe jutott, és Cservenka Ferencné milyen szerepet játszott ebben? További kérdések hangzottak el a Munkásőrségről, a párt költségvetéséről, a jelenlegi helyzetért felelős vezetők indokolatlanul magas nyugdíjáról, az adórendszerről.

A képviselőnő a kérdések zömét provokatívnak minősítette. Néhány példa a válaszaiból: Bős-Nagymaros kell, mert különben nem lesz áram. A név szerinti szavazásról azt mondta, őt nem érdekli, hogy a pártban a képviselőtársa miként szavaz. A többpártrendszerről kijelentette: ha nagyon akarják – legyen. Amikor az egyik közbeszóló megkérdezte, hogyan fog erről a parlamentben szavazni, egy másik pedig arra kérte Cservenkánét, hogy döntsön a parlament a többpártrendszer mellett, a képviselőnő szó szerint ezt válaszolta: még nem tudom, hogy mit fogok támogatni, majd hozzátette, hogy ő élt többpártrendszerben, és tudja, mi az. Senkinek sem kívánja.

Ezután Cservenkáné azt fejtegette, hogy mennyit tett Gödöllőért, az országért és annak a bizonyosságának adott kifejezést, hogy a párt vissza fogja szerezni régi tekintélyét. Ekkor már este 8 óra volt és a Hazafias Népfront vezetője, aki összehívta az ülést, be akarta rekeszteni, de az első hozzászóló kijelentette, hogy a képviselőnő a 41 kérdésből csak 17-re adott választ. Cservenka Ferencné hajlandó volt ott maradni, ekkor azonban hozzászóltak a jelen lévő gödöllői állami, párt- és gazdasági vezetők is. Védelmükbe vették Cservenka Ferencnét, a Munkásőrséget, az MSZMP-t, sőt, a Politikai Bizottság által is elismert hibás politikát is. Az ülés végén valaki még reménykedve megkérdezte, hogy Cservenka Ferencné az Országgyűlésben a népet fogja-e képviselni? Mire Cservenkáné határozottan válaszolt: nem, a pártot.

Mindezen tények ismeretében a Magyar Demokrata Fórum gödöllői szervezete részéről az alábbi kérdések merültek fel: Elutasítja-e például képviselőnk a mostani kormány reformpolitikáját, és lehetséges, hogy a régi hibás politikát fogja támogatni? Törekszik-e párbeszédre a választókörzeti lakossággal, vagy pedig a 40 ezer fős választókörzet nevében a saját véleményét képviseli? Továbbra is ragaszkodik-e a képviseleti mandátumához? Megfelelő időpontban ne kezdeményezzük-e képviselői mandátumának törvényes módon történő visszavonását? Alkalmas-e egyáltalán Cservenka Ferencné arra, hogy ezt a funkciójót betöltse? A gödöllői választógyűlés több szempontból is figyelemre méltó. Ami engem illet, különösen azt tartom előrelépésnek, hogy a Demokrata Fórum helyi tagjai fontolóra veszik egy olyan képviselő visszahívását, aki el sem titkolja, hogy nem lakosság, hanem a pártérdek képviselője.

+ + +

Kármentő Imre: Attól lehet tartani, hogy hamarosan elkövetkezik a nagy kebelre borulások ideje. Az összeboruló férfikebleket alighanem széles, nemzetiszínű szalagok ékesítik majd, akár az anyakönyvvezetőkét. A felpántlikázott urak azonban ezúttal nem másokat esketnek össze, ők maguk fognak majd többé-kevésbé örök hűséget ígérni egymásnak. Természetesen a haza javára, mert a haza – ugyebár – mindenek előtt vala. Az esküvőn nem nászinduló szól, hanem inkább gyászinduló. Gyászos, komor jóslatok hangzanak el a társadalmat fenyegető robbanásról, kataklizmáról, a nemzet világtörténelmi mértékű lemaradásáról – és nem is ok nélkül.

Ezt a sötét rémszólamot hol a gúnyolódás és röhincsélés, hol meg a siránkozás aláfestő zenebonája kíséri, mondván, mire jó az a sok új meg új egyesület, társaság, kör? Mivé leszünk, ha egyre inkább szétaprózódunk és vádaskodunk? Fogjunk hát össze, teremtsünk új közmegegyezést, hiszen mind magyarok vagyunk, és mind jót akarunk – ugye?

Eközben a kelleténél kisebb hangsúlyt kap néhány elemi igazság.

1.) A jóakarat kevés. Jó szándékkal van kikövezve a pokolba vezető út is. Világos programok kellenek, és ezeknek politikai mozgalmak által kell megmérkőzniök.

2.) Új közmegegyezés azért is lehetetlen, mert régi sem volt. Más szóval, csak úgy jöhet létre most először valóságos közmegegyezés, ha a felek nyíltan kimondják: eddig ilyen nem létezett. Ami ugyanis volt, az egy hatalmi csoport diktátuma volt.

3.) Ennél fogva a diktatúra személy szerinti főszereplőinek el kell tűnniök a színről. Hatalmi szervezeteiknek pedig át kell alakulniok. Mi volt 40 éven át a diktatúra fő politikai szervezete? A kommunista párt. Amíg ez át nem alakul, amíg világosan ki nem rajzolódnak benne a különböző koncepciókat hordozó csoportok, platformok, frakciók, és amíg ez a párt nem deklarálja, hogy hajlandó egyenjogúnak és egyenrangúnak elismerni más politikai koncepciókat – és ennek hordozóiként más politikai szervezeteket, pártokat is –, addig valóságos kiegyezés helyett csak a diktatúra kozmetikázásáról, álcázásáról van szó.

A kommunista pártban megindult az erjedés. Minőségi változást ez csakis a társadalom nyomása alatt, a független politikai csoportok bátor fellépése folytán, és az ellenzéki erők kirajzolódó egységének a hatására hozhat. Pusztán a maga belső erejéből képtelen megújulni a diktatúra pártja.

Egy új, úgynevezett történelmi kiegyezéshez megújult kommunista párt kell. A gyámság alól emancipálódó társadalom független erőinek ezzel a párttal kell és csakis ezzel lehet a kompromisszumot megkötnie. Evégett egyértelmű színvallásra kell késztetni, ugyanakkor konzervatív ellenfeleikkel szemben fölénybe kell juttatni ebben a pártban a tényleges demokrácia őszinte barátait. Tárgyalni tehát velük kell, nem a segédeik segédeivel. És velük, mint a párt képviselőivel, de legalábbis mint a párt egy frakciójával kell tárgyalni.

Haszontalannak és veszélyesnek tartom, ha alternatív szervezetek tárgyalópartnernek fogadják el a Hazafias Népfrontot. Ez nem valóságos, és nem önálló politikai erő, ígéretei nem kötelezik a pártot. A Népfronttal folytatott alkudozások nem annyira az ellenzéki erőknek, mint inkább a pártdiktatúra névtelenségben meghúzódó arcátlan fenntartóinak kínálnak manőverezési és manipulációs lehetőséget. Hibáznak a demokrácia és a társadalmi megújulás azon független csoportjai, amelyek az alternatív és ellenzéki erők egységénél előbbre valónak tartják az egységet a hatalom bizonyos köreivel, a hatalom olyan kiszolgáló szervezeteivel, mint a Népfront. Ahhoz, hogy a Népfront keretei közt kétség kívül jelen lévő igaz demokratákkal össze lehessen fogni, azoknak előbb egyértelműleg szembe kell fordulniok e mozgalom. illetve szervezet eddigi gyakorlatával és bizonyos elveivel. Szervezeti különválásuk is kívánatos lenne.

Amikor a Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság vezetői, január 5-én, a Népfront vezetőivel tárgyaltak, ilyen előfeltételek nélkül fogadták el a közös platform lehetőségét. Az együttműködés alapjául a szocializmust jelölték meg, ez pedig – a fogalom mai tisztázatlanságára tekintettel – csak politikai visszaélések forrása lehet. Feltételként fogadták el továbbá az érvényes alkotmányt, ami kétszeres képtelenség. Egyrészt azért, mert az alkotmány túlhaladott volta már általánosan elismert tény. Másrészt azért, mert a kidolgozandó új alkotmány sem lehet érinthetetlen szentség. Együttműködésük harmadik alapelveként azt mondták ki, hogy a nemzetközi érdekeket nem érheti sérelem. Ha ez a zavaros megfogalmazás az ország nemzetközi kötelezettségeinek feltétlen tiszteletben tartását takarja, úgy ez az alapelv is elfogadhatatlan. A Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság és a Népfront közti tárgyalások jól szemléltetik: mire vezet, ha a demokratikus erők a belső egység helyett a hatalom kreatúráival keresik az egységet. Nemzetiszín szalagos összeborulásból nem születhet reális, és az ország számára hasznos kompromisszum. Eredményes tárgyalásokhoz szilárd partnerek kellenek. Ellenzéki blokkra van szükség, csak ez vívhat ki ilyen kompromisszumot, vagyis viszonylagos nemzeti egységet.