Jolán
2 °C
4 °C

Elbeszélgetünk azokkal, akik másként gondolkodnak a Munkásőrségről

2009.01.13. 01:04
31 hozzászólás

Hatvanezer munkásőr volt 1989-ben, fegyverekkel együtt 10,5 milliárdos vagyonnal. Az országos parancsnok Borbély Sándor nehezen viselte, hogy a parlamentben már arról beszéltek: luxuskiadás a rájuk szánt évi egymilliárd forint. Mint mondta, megkeresik a módját, hogy elbeszélgessenek azokkal, különösen Király Zoltán képviselővel, akik másként gondolkodnak a Munkásőrségről. Amúgy pedig úgy vélte, ha a társadalmi mozgás negatív irányba fordul, azt már nem szabad eltűrni. Az interjú a Reformban jelent meg, 1989. január 13-án.

A néphatalom védelmében

 

Az Országgyűlés decemberi ülésén néhány képviselő felvetette: vajon az ország súlyos gazdasági helyzetében nem számít-e luxusnak a Munkásőrség évi 1 milliárd forintos költségvetése. Villányi Miklós pénzügyminiszter is reagált a felvetésre egy sajtóértekezleten, s kijelentette: ebben a kérdésben politikai döntésre van szükség. Hogy ezen mit kell érteni, az ma még nem világos. A dolog pikantériájához tartozik, hogy a képviselők elé sohasem került a Munkásőrség ügye. Azaz a Tisztelt Házat egy ügyben még nem kérdezték...

Mi viszont kíváncsiak voltunk arra: hogyan vélekedik a testületet ért megjegyzésekről a Munkásőrség? Miként értékeli a jelenlegi politikai, társadalmi helyzetet? Kérdéseinket Borbély Sándor altábornagynak, a Munkásőrség országos parancsnokának tettük fel.


Ön ritkán szerepel a nyilvánosság előtt. Mi ennek az oka?

 

Mi nem vagyunk nyilatkozó típusú emberek. Inkább dolgozni, alkotni szeretünk, mint nyilatkozni. Egyébként is Magyarországon annyian nyilatkoznak, hogy az már inflációt okoz.

 

De ha ezek a nyilatkozatok a Munkásőrség létét, költségvetését érintik, akkor azokra nyilván válaszolni kell.

 

Ezt meg is tesszük. Egyébként van aki nem szereti nálunk a Munkásőrséget. Nem is kötelessége, hogy szeresse. S ennek a véleménynek most hangot lehet adni.

 

Én nem olvastam, nem hallottam olyan nyilatkozatot, amely a Munkásőrség azonnali megszüntetését követelte volna, bár ezen sem kellene csodálkozni. Inkább az önök által elköltött pénzekről esik szó. Mennyi az idei költségvetésük?

 

Több mint egymilliárd forint.

 

Kevesebből is ki tudnának jönni?

 

Nézze, mi 1980-ban 400 millió forintot költöttünk, de ez többet ér, mint a mostani 1 milliárd.


És mennyire becsüli a Munkásőrség vagyonát?

 

Fontos ez? Egyébként 10,5 milliárd forint. De ebben a fegyvereink értéke is benne van.


Akkor térjünk át a Munkásőrség mai szerepére. Mennyi jelenleg a létszámuk?

 

60 ezer, s ebből a hivatásos állomány csupán hatszáz. Ami pedig a szerepünket illeti, az ma sem lehet más, mint a megalakuláskor: a szocialista vívmányok megvédése.

 

Úgy gondolja, hogy ezt a feladatot nem képes ellátni a hadsereg, illetve a rendőrség?

 

Azok hivatásosak, mi pedig egy önkéntes, önszerveződő testület vagyunk. Hosszadalmas lenne most felsorolni feladatainkat, ezért csak a legfontosabb passzust idézem: „A Munkásőrség részt vesz a Magyar Népköztársaság alkotmányos rendjének, a nép hatalmának, szocialista vívmányainak védelmében”. Nálunk egyébként kétféle rang van: munkásőr és parancsnok.

 

És hogyan foglal állást a parancsnoki testület a mai politikai állapotokról?

 

Mi a mozgást tartjuk fontosnak, s ebben a mozgásban sok pozitív elem van. De mindenfajta mozgásnak vannak „vadhajtásai” is. Ha a társadalmi mozgás negatív irányba fordul, azt már nem szabad eltűrni.

 

Mi a véleményük az egypárt- vagy többpártrendszerről?

 

A Központi Bizottságot támogatjuk, s Grósz Károllyal értünk egyet, aki a szocializmust egypártrendszerben képzeli el. De természetesen azt is tudomásul vesszük, hogy az Országgyűlés törvényt alkot az egyesülési jogról.

 

S hol lát negatív tendenciákat?

 

Ezt hadd ne fejtsem ki.


Pedig az olvasók bizonyára kíváncsiak lennének rá.

 

Azért aggódom, mert ez a nyilatkozatháború időt vesz el a munkától. Pedig az a legfontosabb, hogy dolgozzunk.


Arra gondol, hogy a Parlamentben a képviselők szóvá tették az önök költekezését?

 

Nézze, én nem félek a vitáktól. Attól félek, hogy a viták elterelik a figyelmet a munkáról. Egyébként meg fogjuk keresni a módját, hogy beszéljünk azokkal az emberekkel – köztük Király Zoltán képviselővel – akik másként gondolkodnak a Munkásőrségről.

Különben nem szeretem, ha kioktatnak minket. Senkinek sincs joga kioktatni másokat. S nem értek egyet azzal, hogy egyesek fellépnek a szocialista intézményrendszer ellen.


Konkrétan mire gondol?

 

A Munkásőrség elleni támadásra is. A munkásőrök ugyanis nagyon rendes emberek. Szándékaikat nem szabad megkérdőjelezni. Ezeknek az embereknek állampolgári joguk, hogy munkásőrök legyenek, ezt megtiltani nem lehet.

 

Végül hadd kérdezzem a mostani rangjáról. Mikor léptették elő?

 

Altábornagyi kinevezésemről 1985-ben döntött az Elnöki Tanács. A fizetésemet pedig a Minisztertanács határozza meg, s ma a legmagasabb, 60 százalékos adósávba kerültem.

 

Részletek 1989-ről az OSA honlapján.

Csapd le, csacsi

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?