A kommunista rendszer a Pepsivel cimborált

Különleges ajándékkal lepte meg az állam a Pepsi magyarországi területi igazgatóját. Ezek szerint értékelték, hogy a nyolcvanas évek végére a kontinens élmezőnyébe tartoztunk a kólafogyasztásban. Az üdítőért előbb fürdőkádakkal, aztán almalé-sűrítménnyel és borral is fizettünk. 

Nem volt rossz évük a Coláknak 1988-ban, a Coca 40,3-ról 40,5-re, a Pepsi 30,2-ről 30,7-re növelte részesdését az amerikai piacon. De olyan elismerésről egyik cégvezető sem álmodhatott, mint amiben Paul Steele részesült. A Pepsi-Cola magyarországi területi igazgatója Kiváló Munkáért kitüntetést kapott a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumtól. Steele a magyar üdítőital-gyártás- és export fejlesztésében végzett tevékenységéért érdemelte ki az elismerést - írta az Ötlet Magazin 1989 januárjában. 

A kóla bőven nem a rendszerváltással érkezett Magyarországra, a Coca már 69-től, a Pepsi 70-től itt palackozta az üdítőt. A Coca 1988 végén hosszabbította meg újabb öt évre a magyar partnereivel kötött szerződést, eszerint öt százalékkal több kólasűrítményt szállít Magyarországra. A behozott alapanyag és a palackozó gépsorok árát itthon vásárolta le a két cég. Eleinte fürdőkádat, üvegeket, cipőket vittek, később olyan termékekra álltak át, amiket saját hálózataikon keresztül értékesíthettek. Így a Pepsi és a Coca magyar paradicsom- és almasűrítmény-készítményeket, paprikát, később bort is vásárolt, jelentős tételben. A Pepsi magyarországi vásárlásai 87-től már meghaladták az alapanyag-szállítás mennyiségét, így a magyar exportőrök voltak az USA második legnagyobb almalésűrítmény beszállítói.

A magyar volt egyébként a Pepsi második legnagyobb kelet-európai piaca, a szovjet után. Egy főre számolva pedig majdnem a Nyugatot is lenyomtuk, a magyarok a kontinens harmadik legnagyobb Pepsi-fogyasztói voltak, egy nyugatnémetre átlagosan 71,4 liter jutott évente, a britekre 47.3 litert, egy magyar szájon átlagosan 39.1 liter csúszott le.

Magyarországon az egy főre jutó üdítőital-fogyasztás a 60-as évek második felében még csak évi 13 liter volt, a nyolcvanas évek évégre már 65 liter. Az Ötlet Magazin megjegyezte: "A kínálat ma százféle, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy vannak azonos alapanyagból készített, de más néven forgalomba hozott üdítők, és az egyes árusítóhelyek kínálata általában nem haladja meg a tízfélét." A lap hivatkozik egy tanulmányra, miszerint a magyarországi üdítőital-fogyasztás az ezredfordulóra eléri majd a fejenkénti 85 litert. (A KSH adatai szerint 2007-ben átlagosan 59 liter ásványvizet, 32 liter szénsavas üdítőt és 15,4 liter gyümölcslevet ittunk.)

PS: Paul Steele jó egészségnek örvend, már nem a Pepsinél van. Az életrajza nem tesz említés a Kiváló Munkáért kitüntetésről, igaz arról sem, hogy valaha Magyarországon dolgozott. 

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!