Izidor
1 °C
16 °C
Index - In English In English Eng

Nem lesz hús 3 év múlva

2009.01.16. 00:03
4 hozzászólás

Haraszti Miklós szerint az elmúlt négy évtizedben Európában csak olyan fegyveres konfliktus volt, amelyben a Varsói Szerződés csapatai vettek részt a demokratikus erőfeszítések elfojtására. Csurka István Hernádi Gyulával és Konrád Györggyel szólalt fel a diszkrimináció ellen, miközben a tsz-ek veszteségesek, a társadalom pedig a robbanás felé közelít az áremelések miatt. Erről szólt a Kossuth Rádió és a Szabad Európa Rádió 1989. január 16-án, hétfőn.

A Kossuth Rádió adásából

Időjárásjelentés: Az ország keleti felében és délnyugaton is többfelé sűrű a köd. Másutt kevés a felhő, párás a levegő. A hőmérséklet az ország­ban -4 és +4 fok között váltakozik. Az északi megyékben helyenként élénk szél fúj. Budapesten derült az ég, időnként élénk nyugati szél fúj, itt +5, +6 fokot mérnek. A hétvégén ismét tízen haltak meg közlekedési baleset következté­ben, 62-en súlyosan 43-an könnyebben sérültek meg. A kora reggeli és a kora esti órákban sok helyen van köd, pára és az utak is síkosak. Ajánlatos tehát vigyázni.

Lapszemle – Bocskay Zsolt összeállításában

„Jó lenne valami kisebb szabálytalanságot elkövetni, hogy börtönbe kerülhessünk, ahol meleg van és ingyen adnak enni.” A mondat azon a találkozón hangzott el, amelyen a bányászszakszervezet titkársága találkozott az elmúlt héten a mecseki szénmedence dolgozóival. A NÉPSZAVA beszámolója szerint a bányászok leginkább arra voltak kíváncsiak, hogy szükség van-e a munkájukra. Ha igen, akkor fizessék meg, ha nem, akkor képezzék át őket. A riportot a NÉPSZAVA közli.

Milyen lesz az a lakáskoncepció, amelyet az illetékeseknek máricus végéig kell a Minisztertanácshoz eljuttatniuk? – kérdezte a MAGYAR NEMZET munkatársa Lehoczky Lászlótól, az Országos Tervhivatal fő­osztályvezető-helyettesétől. A kilencvenes évek elején a lakáshelyzet még nem javulhat, sőt jó, ha a további romlást sikerül elkerülni. A már lakással rendelkezők támogatását előbb-utóbb csökkenteni kell annak érdekében, hogy az otthonnal még nem rendelkezők, elsősorban a pálya­kezdő fiatalok több támogatáshoz jussanak. El kell érni, hogy reális erőfeszítések árán, becsületes munkával, bizonyos mértékű előtakarékossággal mindenkinek legyen lehetősége a lakásvásárlásra, és esélyt kell teremteni arra, hogy átlagosnál jobb munka esetén, át­lagosnál jobb körülmények közé is kerülhessen az arra érdemes. Ehhez az áru- és pénzviszonyok olyan kiterjesztésére van szükség a lakásszektorban, amely mind az állampolgárt, mind a tanácsokat, mind a kivitelezőket a cél elérésére ösztönzi. A lakáskoncepcióról a MAGYAR NEMZETben olvashatnak.

Hétfői adásnap, hosszabb műsoridő, a két program valódi szétválasz­tása. A változások okáról érdeklődött a NÉPSZABADSÁG munkatársa Bereczky Gyulánál, a Magyar Televízió elnökénél. Elsősorban politikai megfontolások indokolták, nem a műholdas adások magyarországi véte­li lehetőségeinek terjedése, hogy a régen érlelődő változásokra most került sor. A TV elnöke azt is elmondta, hogy őszre tervezik a keres­kedelmi adó beindítását, és már dolgoznak a reggeli adások sugárzásának koncepcióján. Szeretnék azt is, hogy 1990-től, az első műsor ­programját szovjet műhold sugározza, mert életbevágóan fontos nem­zeti érdek, hogy a műsor az egész magyar nyelvterületen fogható legyen. A tévés tervekről a NÉPSZABADSÁG ír.

Senki nem tudja, mit ér most az autója – mondta a MAGYAR HÍRLAP munkatársának egy szakember néhány nappal a magánimport könnyítése, és az áremelések után. A MERKUR-nál nem tudják pontosan, hogy hányan mondták vissza a gépkocsi-előjegyzést, de az biztos, hogy a kereslet még ma is kétszer akkora, mint a kínálat. A növekvő magánimport arra ösztönzi a vállalatot, hogy igényesebb autók behozataláról tárgyal­jon, így pl. szó van arról, hogy BMW-ket árusítanának forintért. Pontos árakat és néhány hasznos tanácsot is találnak a MAGYAR HÍRLAP interjújában.

+ + +

A Független Jogász Fórum megalakulása

Rózsa Péter: Szombaton megalakult a Független Jogász Fórum. Az alapítólevél, amely egyben a Fórum programjának is tekinthető, a többi között így fogalmaz: „A cél, hogy a Fórum híd legyen a társadalom és az intézmé­nyes politikai hatalom között. Dr. Kónya Imrét, a Független Jogász Fórum képviselőjét először arról kérdeztem, hogyan képzelik el konk­rétan ezt a híd-szerepet?

K. I.: Meggyőződésünk szerint a jogászság alkalmas arra, hogy közvetítő legyen a társadalom és az intézményes politikai hatalom között.

R. P.: Milyen ügyekben?

K. I.: Elsősorban a jogalkotás során nyilvánulhat meg. Nevezetesen arról van szó, ha a törvénykezés során, a valóságos társadalmi igényeknek megfelelő törvényeket akar hozni az intézményes politikai hatalom, akkor ezeket a valóságos társadalmi igényeket fel kell tárni. Ebben a jogászságnak nagy szerepe lehet, ugyanis a jogásznak nem kell le­szállni a társadalomba ahhoz, hogy a valóságos igényeket megismerje, hiszen mindennapi munkája során találkozik az emeberek valós problémáival. Ugyancsak találkozik a jogi és jogon kívüli korlátokkal, amelyek a probléma megoldást nehezítik, vagy sokszor gátolják. Szük­séges is ezt a szerepet elvállalni, tekintettel arra, hogy a jelen­legi törvényalkotási folyamatban a jogászság alárendelt szerepet játszik, mert csupán a felülről jövő kezdeménye­zések szűk szakmai megfogalmazója.

R. P.: Gondolom, hogy bizonyos kontroll-, ellenőrző szerepet is be kíván tölteni. Ha a programnyilatkozatot, vagy az alapító levelet olvasom, abban szerepel is egy erre való utalás. Nevezetesen, hogy törekedni fog a Fórum arra, hogy a jog ne terjeszkedjen túl saját illetékességi körén.

K. I.: Valóban meggyőződésünk, hogy a jogállam kialakítása nemcsak azt jelenti, hogy törvények segítségével kialakítjuk azokat a kritikai intézményeket, amelyek keretében egy jogállam működhet, hanem azt is jelenti, hogy kiküszöböljük a jogból azokat a felesleges szabá­lyokat, amelyekkel a politikai vezetés minden szinten, a gazdaság és a társadalom minden területén jogszabályokkal igyekezett vezetni, irányítani, megoldani. Olyan területen is jogszabályokkal, ahol a jognak semmi helye nincs.

R. P.: Milyen lesz a viszonya a Fórumnak azokhoz a szakmai körökhöz, ame­lyek a jogalkotással, joggakorlással foglalkoznak?

K. I.: Független társadalmi szervezet vagyunk, tehát semmiféle alá-, felérendeltségi viszonyról itt nincs szó, nem is akarunk betagozódni a hagyományos állami struktúrába. Ugyanakkor úgy érezzük, hogy a nyilvános­ság segítségével és a nyilvánosság erejével lehetőségünk van arra, hogy hallassuk a hangunkat. És hogyha valóban őszinte az a törekvés, hogy a hatalom a jogállamot kívánja megteremteni, akkor bizonyára oda is fog figyelni a független jogászok állásfoglalásaira.

+ + +

Veszteségesek a tsz-ek

– A hazai tsz-ek közül legalább 150 zárta veszteséggel a tavalyi évet, de várhatóan szanálással megmenekült valamennyi szövetkezet a felszá­molástól. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnökségi ülésén bírálták az ágazatban kialakult árviszonyokat. Úgy ítélték meg, hogy már most világpiaci áron kapják az energiát, a műtrágyát, a növényvédő szereket, addig a gabonákat rögzített, úgynevezett hatósági áron tudják eladni. A testületben elhangzott az is, hogy a legújabb élelmiszer-áremelések nyomán nem növekszik a szövetkezetek jövedelme, mert ezzel együtt újabb támogatások szűntek meg a mezőgazdaságban. Az elmúlt évi gazdálkodás alapján várhatóan 150-160 tsz lesz fizetésképtelen az idén, és a mezőgazdasági tsz-eknek sürgősen több mint 4,5-5 milliárd forintos nettó állami támogatásra lenne szükségük, hogy a kritikus helyzetet elkerüljék – állapította meg a TOT elnöksége mai ülésén, amelyen a tsz-ek helyzetét vitatta meg. A tudósító Dénes Éva.

Nem lesz hús 3 év múlva, ha ekkora terhet kell viselnie továbbra is a tsz-eknek. De egyáltalán, kell-e 3 év múlva is ennyi hús, mint amennyit most termelünk? Lesz rá vevő? A kijelentés és a kérdés is a TOT elnökségi ülésén hangzott el, a tsz-ek helyzetéről készült jelen­tés vitájában. Igaz, ez a vita nem tartott soká, mert a téma az elnök, Szabó István javaslatára lekerült a napirendről azzal, hogy a jelentést a szakemberek úgy készítsék el, hogy egyértelművé legyen, hová vezet a jelenlegi szabályozás és a pénzügyi politika. Annak ugyanis, amit az utóbbi 8-10 évben alkalmaztak, az a következménye, hogy sikerágazat volt 1980-ig, most meg termelési gondokkal, működési zavarokkal küszködik a mezőgazdaság. A tsz-ek pl. hiába növelték jelentősen a termelésüket, jövedelmük annyi, mint 10 éve volt, és ennek értéke az akkorinál jóval kevesebb. Tovább nyílt az agrárolló. Az ipari anyagok az elmúlt 8 évben 50 %-kal jobban drágultak, mint a mezőgazdasági termékek. Tehát a világpiaci ár fölött kapják a gépeket, világpiaci áron az energiát, a műtrágyát és a fehérjét, miközben tőlük hatósági, tehát jóval a világpiaci ár alatt veszik át a termékek 50-60 %-át. Igaz ugyan, hogy emelték a mezőgazdasági felvásárlási árakat, de ugyanakkor megvontak a mezőgazdaságtól csaknem l0 milliárd forintnyi állami támogatást. Nagyon sok tsz működőképessége veszélyben van. A tőke fogy, nemhogy fejlesztésre, de egyszerű pótlásra se jut pénz. A föld termőképessége csökken, mert a szükséges tápanyagot nem kapja meg. Következménye a termelés csökkenése lett. A tsz-ek kiszolgáltatottak a bankoknak. A hitelpolitika nagymértékű elvonást jelent. A kamat rendkívül magas, sokszor kétsze­rese annak, amekkora nyereséget egy-egy ágazat a jelenlegi árviszonyok közepette produkál. Tehát gyakorlatilag nem szabadna hitelt felvenni. Ezek a megállapítások a TOT elnöksége szerint helytállóak, de túl ál­talánosak. Termékcsoportokra, ágazatokra lebontva kell kidolgozni a javaslatokat, mert csak így lesz elegendő érve az érdekképviseletnek, amikor a kormánnyal tárgyal majd az új agrárpolitikáról.

+ + +

– Németh Miklós a magyar agrárpolitika átfogó átalakításáról fejtette ki véleményét. A magyar miniszterelnök szerint a mezőgazdaság gondjait nem új földosztással kell megoldani, hanem azzal, hogy engedik magán- és társas vállalkozások bekapcsolódását a termelésbe. Németh Miklós ezzel a Magyar Demokrata Fórum egy korábbi javaslatára reagált. Mindazonáltal felelős együttműködést ajánlott a hazai agrárpolitika átfogó átalakítá­sára. A kormányfő az állami gazdaságok vezetőinek budapesti tanácskozá­sán beszélt. Állást foglalt amellett, hogy az ágazatban az utóbbi 20 évben elkövetett hibákat elemezzék és ahol bűnök történtek, ott a felelősséget is megállapítsák.Indokolatlan követelésnek nevezte azonban a parasztság rehabilitálását, mondván, hogy ez a ’60-as, ’70-es években megtörtént. Ami a kuláküldözéseket, deportálásokat és az erő­szakos kollektivizálást illeti, a miniszterelnök elismerte, hogy ezek kétségtelenül súlyos tünetei voltak egy önkényuralmi berendezkedésnek. Rámutatott ugyanakkor, hogy ez nem speciális agrárprobléma, mert minden rétegnek, politikai erőnek és pártnak, így az MSZMP jogelődjének is megvannak a maga kárvallottjai, sőt áldozatai. A kormányfő ezzel összefüggésben kijelentette, hogy az ország jelenlegi vezetése érdekelt ezeknek a kérdéseknek a rendezésében.

+ + +

Új érdekképviseleti cigányszervezet alakult

– Műsorunkkal egyidőben tartja alakuló ülését a Magyarországi Cigányok Demokratikus Szövetsége. Ez újabb érdekképviseleti szerv lesz, ha meg is alakul. Müller Mihály jelenti:

A csaknem félmilliós magyarországi cigányság vagy kétszáz meg­hívott képviselője ült össze ma délelőtt a KISZ székházában, hogy megalakítsák a Magyarországi Cigányok Demokratikus Szövetségét. Né­zetük szerint, az 1985-ben alakult Országos Cigány Tanács nem tudott megfelelően érdekeket kifejezni és érvényre juttatni, csakúgy nem, mint néhány egyéb, cigányok által vagy érdekükben, de nélkülül létre­hozott szervezet. Ezért van szükség erre a szövetségre, amely a három nagy cigánycsoport össze­fogását célozza a társadalmi egyenjogúság érdekében. Érdekvédelmi szolgálatot akar a szövetség, amely a családok gondjait enyhíti. A cigánytelepek felszámolását, lakások építését fontosnak tartják ebben a nehéz gazdasági helyzetben is, hiszen a hagyományosan nagycsaládos népességnek erre van talán a legnagyobb szüksége. Nem kisebb az igény persze a munkahelyek iránt sem, hiszen számos segédmunkási helyet számolnak fel az országban és a munkanélküli segély nem lehet elég egy család fenntartására. Még három távlati célt emeltek ki: második világháborús jóvátétel igénylése; parlamenti képviselő állítása; és esetleg nemzetiséggé válás. A Magyarországi Cigányok Demokratikus Szövetsége alakuló ülése előre láthatólag sokáig eltart ma délután, így megalakulásukról és a vezetőség összetéte­léről egyelőre még nem tudok beszámolni.

+ + +

Diszkriminációellenes vitaülés

– A Raoul Wallenberg Egyesület alapértékének tartja a toleranciát, a másság tiszteletét. Ebben a szellemben tartottak vitaülést Budapesten, a svéd diplomata eltűnése évfordulójának előestéjén. Ómolnár Miklós jelen volt az ülésen.

Elsőként az a három magyar író, Csurka István, Hernádi Gyula és Konrád György szólalt fel, aki Wallenberg budapesti szobrának avatásakor közös nyilatkozatban foglalt állást a politikai és emberi türelem, a tolerancia erénye mellett. Szó esett az egyesület első vidéki megnyilvánulásáról, arról a fórumról, amelyet a tervbe vett miskolci cigánytelep, vagy cigánygettó építése ellen kívánnak megszervezni. Az ismertetett elképzelések szerint, a miskolci tanács mindössze 30 négyzetméter alapterületű, kizárólag villannyal ellátott lakásokba kívánná a cigány családokat költöztetni. A két helyiséges lakásokban átlagosan 7-8 fő kényszerülne élni. Tiltakozni kíván az egyesület a diszkrimináció bármely fajtája ellen. Ennek jegyében többen kifogásol­ták azt a javaslatot, amelyet az Országgyűlés december 21-i ülésén, Bánfalvi András Szabolcs-Szatmár megyei képviselő terjesztett elő. E szerint a 6. gyermek után nem járna családi pótlék. Az egyesület állás­foglalása szerint mindez egyértelműen a cigány lakossággal szembeni diszkrimináció, amelyet ráadásul jogszabályba kívánnak foglaltatni a képviselők. A Raoul Wallenberg Egyesület, névadója szellemében, holnap délu­tán 5 órakor, több más társadalmi csoporttal együtt néma megemlékezést tart Budapesten, a XIII. kerületben, a Pozsonyi út és a Wallenberg-utca sarkán, a svéd diplomata emléktáblájánál. A demonstrációra azért kerül sor január 17-én, mert a legtöbb rendelkezésre álló adat szerint, 44 évvel ezelőtt ezen a napon látták utoljára Wallenberget.

+ + +

Tényleg meghívtuk George Busht

– Grósz Károly megerősítette az új amerikai elnöknek, G. Bushnak szóló magyarországi meghívást. A párt főtitkára erről akkor beszélt, amikor fogadta az Egyesült Államok képviselőházának Budapesten tárgyaló küldöttségét, amelyet a magyar származású Tom Lantos vezet. A találkozón a törvényhozók megkérdezték Grósz Károlytól, hogyan fogadja a magyar vezetés az alternatív szervezeteknek azt a szándékát, hogy befolyá­solni akarják a politikai reformok és az új alkotmány kimunkálását. Válaszában a párt főtitkára azt mondta, hogy örömmel veszik a nemzet sorsának jobbítását szolgáló javaslatokat, a probléma csak az, hogy egyszerre jelentkeznek megvalósíthatatlan álmok és reális elképze­lések. Az amerikai képvislőházi küldöttségnek Stadinger István, a magyar Országgyűlés elnöke arról is beszélt, hogy március elején kerül a parlament elé az új alkotmány koncepciója. Pozsgay Imre államminiszter a többi között arról tájékoztatta az Egyesült Államok-beli képviselőket, hogy belátható időn belül kidolgozzák az új magyar kivándorlási törvényt, amivel a szabad helyváltoztatás jogához teremtik meg a garanciát. Németh Miklós a törvényhozóknak kijelentette, a vezetésnek már mostani törekvése, hogy koalíciós jelleget adjon a kormányzásnak. A miniszter­elnök szólt arról is, hogy tavasszal az Országgyűlés elé akarják terjeszteni a külföldi beruházások védelméről szóló törvénytervezetet. Ezzel összefüggésben elmondta azt is, ha a nyugati partnerek kérik, akkor Magyarország törvényi garanciát teremt arra, hogy nem adja tovább a megszerzett fejlett technológiát.

+ + +

Elkészülhet a fővárosi költségvetés

– A Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága a többi között az idei költségvetési tervéről és a középiskolák felvételi rendjéről tárgyalt. A legfontosabb tudnivalókat összegzi Tóth Pál:

A VB döntése értelmében, elkészülhet a Fővárosi Tanács elé kerülő 1989-es végleges költségvetési tervjavaslat. Néhány lényeges elem az elképzelések közül: a 62,3 milliárdos pénzalap csaknem 23,5 %-át kívánják fejlesztésekre, beruházásokra fordítani. Megépítenek 600 tanácsi lakást. Nem várják meg a pedagógusok bérének általános rende­zését – ez a jelek szerint szeptemberre várható –, hanem február 1-jétől megemelik a pedagógusok túlóradíját. Erre 150 milliót szánnak. A vita most akörül zajlik a pénzügyi kormányzattal, hogy a túlóradíj a havi bér egy órára jutó arányos része legyen. Döntöttek arról is, hogy a nemzetiségi pedagógusok pótlékát azonnal be kell vezetni. Mégsem mondanak le a lakáskorszerűsítések támogatásáról, mert a saját pénzből is finanszírozott munkák sokkal szervezettebbek, és ez egyben az IKV kritikája is. Szociális segélyekre kb. annyival jut több, amennyi az infláció mértéke. Ismét lesz Fővárosi Képtár a 20. századi alkotások számára, de nemcsak budapesti alkotóktól. Döntöttek, illetve nem döntöttek a középiskolai felvételik rendjé­ről, rábízták az iskolákra.

+ + +

Washingtonban járt a Pravda

– A Szabadság rádióállomás washingtoni központjában tettek látogatást szovjet újságírók. A Pravda számol be a mindeddig példa nélküli útról. Emlékeztetve arra, hogyaz 50-es évek elején felforgató céllal léte­sült Szabadság – Szabad Európa Rádióállomások műsorának most is a szovjet társadalom megosztása a fő célja. A szovjet központi lap ugyanakkor idézi a szovjet szerkesztőség vezetőjének ettől eltérő véleményét. Nevezetesen, hogy a Szabadság rádió a peresztrojka és a glasznoszty előhírnöke volt. A Szovjetunió egyébként tavaly megszüntette a rádióállomás adásának zavarását.

A Szabad Európa Rádió adásából

Közeleg a robbanás az áremelések miatt

– Ami mindenkinek első számú témája egy hét óta Magyarországon, az áremelések következményei. Ezek a következmények, ami a kérdés politikai vonatkozását illeti, még beláthatatlanok. Jassó Mihály, a budapesti pártbizottság első titkára szerint a helyzet rendkívül feszültté vált, és a magyar társadalom a robbanás felé közeledett. Abban a reményben regisztráljuk a már említett és még várható tiltakozó sztrájkokat, hogy a robbanás nem következik be, de az illetékeseket figyelmeztetik: a tűzzel játszanak. Mint mondtam, mindenkit érint az áremelés, de azt a két és fél milliót, az ország lakosságának egynegyedét, aki a létminimum alatt él, mindennél jobban. Solt Ottília, a SZETA vezetője az ő helyzetüket elemzi. Felolvassuk kommentárját.

A kisnyugdíjasok nyomora senki előtt sem titok. Ebben az évben a 70 éven felüliek és a teljesen munkaképtelenek minimális nyugdíját, illetve szociális járadékát 3500 forintra emelte a kormány. Ez az összeg 10 %-kal haladja meg a tavalyi évre hallgatólagosan megállapított nyugdíjas létminimumot, miközben a beígért infláció mértéke 15 %. A minisztertanácsi közlemény azt is elárulta, hogy legalább 250 ezer ilyen idős, vagy rokkant emberről van szó, akiknek összes jövedelme a létminimum alatt maradt tehát. A 70 éven aluli nyugdíjasok minimális nyugdíja néhány forinttal több, mint a tavalyi létminimum. És az özvegyi nyugdíjak minimuma a várható puszta létfenntartási költségek alig 90 százaléka.

Az új évvel beköszöntő új árak azonban alighanem a gyerekes családokat sújtják legjobban. Szörnyű érvágást szenvednek el a kétgyerekesek, ha csak nem tudják jövedelmüket jelentősen növelni. Ők csak különösen kirívó esetben kaphatnak kedvezményt a gyermekintézmények térítési díjához, amihez eddig az állam a családi jövedelem függvényében hozzájárult, s a teljes költséget csak a viszonylag magasjövedelmű családoknak kellett fizetni. A három- és többgyerekesek most – jövedelemtől függetlenül – automatikusan 50 % kedvezményt kapnak, amit csak üdvözölni lehet, hiszen nagyon kevés olyan sokgyerekes család van, amelyikben a magyar bérszínvonal mellett magas az egy főre jutó jövedelem. Köztudott, hogy a jövedelem mindennél szorosabban függ az eltartottak számától, különösen a bérből élők körében. Az átlagos kereset alig fedezi egy eltartott létminimumát a kereső létminimuma mellett. Két átlagos keresetű szülő három gyerekkel nem éri el a létminimumot. Az alacsony keresetű sokgyerekes szülő – és ilyen sokkal több van, mint az átlagnál jobban kereső – gyakran nem szokta igénybe venni a napközi és az óvoda luxusát – hacsak nem kapott méltányosságból ingyenes ellátást. Az ingyenességre nem voltak garanciák, a tanácsok bizonyos keretek között maguk szabták meg, hogy kinek és mily módon biztosítják a térítésmentes ellátást. Tavaly és tavaly előtt sorban szüntették meg az ingyenesség intézményét, mert nem volt fedezetük az élelmezési normák kielégítésére. Legalább ennek a kifizetését megkövetelték tehát a szülőktől. Az átlagot keresők szemében ezek nem nagy összegek, napi 3-4 forint gyermekenként. Csakhogy több iskolás és óvodás befizetése már százakra rúgott és ezt azok a szülők, akik eddig ingyenességet kaptak szegénységük folytán, esetleg azért, mert gyermekvédelmi megfontolásból gyerekeiket be akarták csalogatni a napközibe és az óvodába, nem tudták, vagy nem akarták-befizetni és így sok gyerek kívülrekedt a gyerekintézményeken. Pedig nem egynek csak így jutott volna rendszeres étkezés. Nem egynek, inkább néhány tízezernek. Most legalább elvben megint ehetnek a napköziben, elvihetik őket az óvodába. Persze kérdés, hogy meddig lesz erre a tanácsoknak pénze. Növelte ugyan a Szociális és Egészségügyi Minisztérium a keretet, de a 800 millió forint nemcsak erre kell. Megdrágul a fűtés, ehhez hagyományosan hozzájárultak a tanácsok az öregeknél, és drámaian drágult a gyógyszer. Egy ismerős családban két gyerek lázasodott be egyszerre és a rutinellátás 360 forintos patikaszámlát jelentett. A sokgyerekes, alacsony jövedelmű családokban legfeljebb a fizetést követő egy héten tudnak előteremteni egy ilyen extra kiadást, és akkor nem tudják kifizetni a hónap végén a lakbért, a villanyszámlát, ami egyébként is már két év óta teljes összeomlás, véget nem érő növekvő eladósodást zúdított a szegény családok fejére.

A lakosság jelentős részének költségvetési csődjét jellemzi, hogy 1987 elejétől 1988 elejéig több, mint másfélszeresére, 25 ezerre nőtt azoknak a háztartásoknak a száma Budapesten, amelyik tartozott a lakbérével. Idősek és munkások lakta kerületekben a lakásbérlők 10 %-a nem tudta kifizetni a lakbért. 1988 elején 35 milliós forintos villanyszámla-tartozás nyomta a budapestieket. Ez pontosan 10 millió forinttal volt több, mint egy évvel korábban. Nyilvánvaló, hogy 1988 során ezek a terhek csak nőttek és nem heti 150, hanem 300 családnál kapcsolják ki a villanyt, mert 1987-ben hetente 150 családnak kellett elbúcsúznia a világítástól, esetleg a főzéstől, a mosógéptől, a fridzsidertől, ha addig még el nem kótyavetyélte egy korábbi lakbér, villanyszámla fedezéséért. Itt Budapesten, ahol a legkevésbé fenyeget a munkanélküliség. Tény, hogy a kétgyerekes családok járnak talán a legrosszabbul. Jelentős részük fiatal, tehát még nincs megfelelő lakása és nem is keres jól, különösen, ha értelmiségi. Ha a két gyerekük általános iskolás, akkor havi 1200 forintot fizetnek az iskolai étkezéséért, és ez majdnem annyi, mint amennyit pár hónappal azelőtt összesen a gyerekeikre költöttek havonta – legalábbis a KSH háztartási statiszkája szerint. Mivel csak két gyerekük van, nem kapnak kedvezményt. A gyerekek könnyebben betegszenek meg. Elő kell teremteniük a gyógyszer árát, és tanácsi segélyért hiába jelentkeznek, hiszen a családi jövedelmük többnyire magasabb, mint a nyugdíjasoké és a sokgyerekeseké. Az ő életszínvonaluk romlik tehát a legjobban. Ám hiába mutatja ki a statisztika talán itt a legnagyobb romlást, és hiába érezhetjük át mindannyian, mennyire nyomasztó visszasüllyedni egy kiterjedt középrétegnek a napi filléres gondok és az állandó kényszerű lemondás szürkeségébe. Az az alsó egymillió, amely először marad munka nélkül, amely számára a júliusig háromezer forintos vérlázító minimálbér a realitás, sőt, olykor az elérhetetlen magasság. Így például a közhasznú munka bére az ország számos vidékén alatta marad a minimálbérnek, és a vidéki üzemekben a betanított női munkások sem érik el. Azzal a millióval mi lesz?

+ + +

Minek a Munkásőrség?

– A kormánynak nincs elég pénze a szegényekre. Másokra azért persze van, például több mint egymilliárdja a Munkásőrségre. Zsille Zoltán kommentárja következik:

A nyíltság szellemében folyik hónapok óta a vita arról, hogy mibe kerülnek a fegyveres testületek az országnak, és hogy – jellegzetesen puhány, civil már a kérdés felvetése is – a horribilis és növekvő adósságteher mellett, a költségvetési hiány, eladósodás csökkentésének módozatai között nem kellene-e fontolóra venni az erőszakszervezetekre fordított állami kiadások csökkentését is: a belügyi, a honvédelmi tárcáét és a Munkásőrségét.

E jellegzetesen durva, civil támadások nem kímélték egyik testületet sem, de a legmesszebbre a Munkásőrséggel szemben merészkedtek. Egyes szélsőséges álláspontok szerint meg kellene szüntetni ezt a pufajkás Kádár-huszárságot. Szorult helyzetét látva, a pártatlan és nyílt újságírás olyan bajnokai siettek védelmére, mint például a legszívesebben kék színekben szereplő Szabó László, akinek kékje nem a környezetvédelemé, és nem is a mesebeli boldogság madarának kékje, hanem a rendőrség meseautójának színe. Módot adott arra, hogy megszólalhasson a civil bagázs mellett a másik fél is a sajtó nyilvánossága előtt, és szokatlan, védekező szerepben előadhassa érveit, a munkáshatalom mellett önmagát védelmezze. Persze csak a hely, a sajtónyilvánosság volt szokatlan, ahol korábban nem kényszerültek munkásőrparancsnokok az olyan csekélységekről vallani, mint az az egymilliárd és még valamennyi forint, amely minimális összegbe – ahogy a főparancsnok értékelte – évente ez a testület kerül. Korábban elég volt a munkáshatalmat, a néphatalmat, a pártot védelmezni éjszakánként, no meg hétvégeken a különböző politikai intézmények előtt, olyankor, amikor a rendőr pihen – mert a munkásőr szabadidejében dolgozik. Míg a rendőr pénzért gyakorolja a szakmáját, az erőszakot, a munkásőr önként és dalolva, ahogy nótájuk is mondja: Nem vagyunk mi cifra, úri hadsereg. Ez Kádár János „olcsójános” hadserege: egy év alatt egy munkásőr annyiba kerül, amibe egy rendőr három hét alatt kerülne. Emígy kénytelen önmagát védelmezni tehát ez a párthadsereg, vagy társadalmi szervezet, vagy állami intézmény, amelynek korábban elég volt a pártot védelmeznie. Amely persze ugyanaz – ahogy egy megyei párttitkártól halljuk –, mert aki a pártot támadja, az a Munkásőrséget is, és megfordítva. Még akkor is, ha a pártban is akadnak olyan erők, amelyek le akarják járatni a több, mint 40 év alatt elért eredményeket.

A Munkásőrség végülis nyereséges ágazat, mert az elmúlt 5 évben ötmilliárddal gyarapodott a vagyona, és ebből csak egymilliárd származott az államtól. Különben is kérdéses a gebinben gazdálkodó, azaz szocialista önelszámolással működő államokban, hogy milyen tevékenységet mely rovatban helyes elszámolni. Nemrég derült ki civileknek gondolt üzemekről, hogy mindig is hadi célúak voltak. Ugyanígy, azt a kétmillió órát, amelyet a Munkásőrség tagjai áldoztak a köz javára, talán helyes volna a szociális és egészségügyi rovat kiadásai között elkönyvelni, hiszen voltaképpen a szabad levegőn végzett egészséges hobbitevékenységről van szó, amelynek a családsegítő szolgálatban is jelentősége van. Amíg tüntetéseket vernek szét, vagy menekülőket üldöznek az elvtársak, addig se otthon, vagy a kocsmában lövöldöznek férfiasan.

Az is kiderült a vitában, hogy ez nem a párt hadserege. A párttagok száma ugyan 79 %, de ilyen alapon akár a parlamentet is tekinthetnénk párthadseregnek a maga 75 %-ával. Ez egy társadalmi szervezet, mondhatnánk, alternatív szervezet. Ahogy a főparancsok fogalmazza, egy alternatívája van, a szocializmus. Sőt, másként gondolkodó szervezet is, mert gondolkodunk is – folytatja a főparancsnok –, mert sokan mondják közülünk: miért nem lépünk fel? Mert előbb meg kell gondolnunk, hogy miért és hogy lépjünk fel – ez a válasz. Ha kis fantáziával továbbgondoljuk a mondottakat, világossá válik a Munkásőrség népgazdasági szerepe. Az, hogy bár a kétmillió órából egyharmad a munkaidőből származik, és hogy a fennmaradó kétharmadot mások arra fordítják, hogy dolgozzanak. De a Munkásőrség mestersége, az erőszak, az emberek életének megrövidítésére alkalmas tevékenység végülis hozzájárul az egy főre – hála nekik is, egyre kevesebb főre – eső nemzeti jövedelem arányos növekedéséhez. Amiből – ha rajtuk múlik – méltóképpen részesülnek továbbra is. A lakosság másban reménykedik.

+ + +

Demilitarizáló törekvések a keleti blokkban

– A kommunista rendszereknek komoly fejtörést okoz a katonai szolgálat lelkiismereti okokból történő megtagadása. A bécsi utóértekezlet sikeres befejezése kapcsán, A lelkiismeret jogot követel címmel közöl kommentárt a nyugatnémet Süddeutsche Zeitung. Ismerteti a magyar Keszthelyi Zsolt esetét, akit 1987-ben a kötelező katonai szolgálat megtagadása címén két és fél esztendei szabadságvesztéssel sújtottak, amelyből Keszthelyi csupán 23 hónapot töltött le, mert időközben az Országgyűlés elé került az alternatív katonai szolgálatra vonatkozó törvény.

Nem túl régóta Kelet-Európában is szervezkedik a fiatalság a kötelező honvédelmi oktatás és katonai szolgálat ellen. A 40 esztendeje tartó béke Keleten is megtépázta a hadsereg tekintélyét, és ebben nagy része volt a nyugati pacifista törekvéseknek, no meg az ifjúság köreiben megnyilvánuló rendszerbíráló magatartásnak. Ehhez járult még az is, hogy a hadsereget, a rendkívüli állapot kikiáltását követően, Lengyelországban a nép ellen vetették be, ami óhataltanul beárnyékolta a katonaságról alkotott összképet. Kelet-Európában, de a Szovjetunióban is, a kötelező katonai szolgálat kérdése nem csupán vallási, hanem inkább politikai okokból robbanékony politikai problémává fajult. A kommunista országok börtöneiben – becslések szerint – kereken 500-an sínylődnek a katonai szolgálat megtagadása miatt.

A Süddeutsche Zeitung kommentátora idézi Haraszti Miklóst, aki felhívta a figyelmet arra, hogy az elmúlt négy évtizedben Európában csak olyan fegyveres konfliktus volt, amelyben a Varsói Szerződés csapatai vettek részt a demokratikus erőfeszítések elfojtására. A téma fontosságát bizonyítja az a beadvány is, amelyet ellenzéki csoportok terjesztettek a bécsi utóértekezlet elé. A 400 aláírással ellátott beadvány hangsúlyozza, hogy szégyenletes módon a nácizmus és sztálinizmus bukása után is még mindig léteznek olyan kormányok, melyek nem ismerik el a lelkiismeret szavára hallgatás jogát. Az aláírók között volt a béke Nobel-díjas Andrej Szaharov orosz polgárjogi aktivista is, aki síkraszállt annak érdekében, hogy hazájában csökkentsék a felére a kötelező katonai szolgálat időtartamát. A Süddeutsche Zeitung kommentátora végül utal arra, hogy magában a Szovjetunióban is vita kezdődött a hadsereg méreteiről és a kötelező katonai szolgálatról, sőt Gorbacsov maga is kilátásba helyezte a kiképzés időtartamának esetleges megrövidítését.

+ + +

A témáról bővebben az OSA honlapján olvashat, itt és itt>>>