Németh Miklós szerint az MSZMP nyeri a választást

Thürmer Gyula lett Grósz Károly külpolitikai tanácsadója, Király Zoltán szerint a munkásőrség a diktatúrát erősíti, száz forintért adták el az újszegedi KISZ-tábort, Berecz János kikelt a csehszlovák elvtársak ellen. Erről szólt a Szabad Európa Rádió és a Kossuth Rádió 1989. január 17-én, kedden. A rádióműsorokról bővebben az OSA honlapján olvashat>>>

Kossuth Rádió

Időjárásjelentés: A hőmérők -5 +2 fok közötti értékeket mutatnak. Kora délutánra 11 fokig is emelkedhet a hőmérséklet. Sokfelé napközben is köd lesz.

Lapszemle – Németh Miklós Attila összeállítása

A választójogi törvénytervezetet vitára sem tartotta alkalmasnak a Független Jogászok Fóruma. Új koncepciót dolgoztak ki és ezt elküldték az igazságügyi kormányzatnak, a Népfrontnak és az országgyűlési képviselőknek is. A Független Jogász Fórum képviselője, dr. Bártfay Pál azt is elmondta még a NÉPSZAVA újságírójának, hogy a november 15-i budapesti tüntetés feloszlatása véleményük szerint jogszerűtlen volt.

Márkás kocsit márkáért címmel a január 1-je óta megindult személyautó-magánimportról közöl riportot a NÉPSZABADSÁG. Ebből a többi között megtudhatják, hogy a müncheni autópiac 30 000 magyar vevőre számít az idén. Egy külön tudósítás hírt ad arról is, hogy két éve a használt gépkocsik átlagára 8700 márka volt az NSZK-ban, azaz forintba átszámítva, több mint 230 000 forint.

Az idén érkeznek először négyütemű Wartburgok hazánkba. 15 000 ilyen személygépkocsit vásárolhatunk, vagyis 2000-rel többet, mint amennyi a hosszú távú egyezményben szerepel. Erről a Kereskedelmi Minisztériumban írtak alá árucsereforgalmi egyezményt. Sajnos, az alkatrészigényeket nem tudja kielégíteni az NDK partner. Csak annyit sikerült elérni, hogy nem szállítanak kevesebbet a tavalyinál. A MAGYAR HÍRLAP ír minderről.

Kubinyi Ferenc a közmúltban az úgynevezett titkos perek iratainak hollétéről közölte meditáló gondolatait a MAGYAR NEMZET-ben. Ennek kapcsán jelentkezett nála egy jogász, aki elmondta a többi között, hogy a dossziékban általában több személy anyaga található, és mindig annak a neve kerül a címoldalra, akinek az ügye miatt legutóbb kézbe vették. Ugyanitt egy másik dossziéról, amely egyre vaskosabbá duzzad, és az Országos Rendező Iroda viselt dolgait tartalmazza. A most megjelent írás címe: Az ORI fizeti a Maxim takarítónőjét.

Az idén is a megszokott időben kezdik meg a sorkatonák leszerelését. Elterjedt ugyanis az a hír, hogy meghosszabbodik a szolgálatuk a napokban már centijeiket számoló kiskatonáknak. A Honvédelmi Minisztérium sajtó- és információs osztálya szerint az lehet a híresztelés alapja, hogy egyes alakulatoknál, bizonyos beosztásokban, a folyamatos harckészültség fenntartásáért néhány gépkocsivezetőt, vagy őrséget adó katonát 40 vagy 45 napra tartalékosként bent tartanak. Azok, aki tovább maradnak, az eredeti leszerelés időpontja előtt egy hónappal megtudják, illetve megtudták ezt – adja hírül a NÉPSZAVA.

Magyarországon rövidesen református ifjúsági egyesület alakul. Az előkészítő bizottság egyik tagja, Bóna Zoltán lelkész a MAGYAR NEMZET-ben elmondta, hogy az egyesület célja élővé tenni a nemzeti értékeket és a kultúrát, és az, hogy erősödjön az ifjúság körében az egyház missziója. Ettől a református egyház is saját megújulását várja. Az egyesülethez csatlakoznának a református cserkészcsapatok. Nem zárkóznak el más mozgalmakkal való együttműködéstől sem, és tagjai lesznek a Magyarországi Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsának.

A magyar miniszterelnök szerint az MSZMP-nek többpártrendszer esetén sem kell félnie attól, hogy nem győz a választásokon. Németh Miklós a NAPI VILÁGGAZDASÁG című lapnak adott nyilatkozatában elmondta, hogy az alternatív szervezetek többségének kockázatos lenne az azonnali párttá szerveződés, ugyanis az idő előtti megalakulás akár évtizedekre is visszavetheti a mögöttük álló emberek törekvéseit.

+ + +

Reggeli párbeszéd

Csák Elemér: Mi várható az idén a magyar diplomáciában? Milyen nemzetközi lépésekre készül a MSZMP 1989-ben? Beszélgetésünknek ez lenne az alaptémája, de még mielőtt belemerülnénk, hadd mutassam be önt egy kicsit bővebben az átlagosnál. Thürmer Gyula, a párt főtitkárának külpolitikai tanácsadója. Ha jól tudom, ez olyan tisztség, amit a közelmúltban hoztak létre.

Thürmer Gyula: Nemrég jött létre Grósz Károly főtitkár mellett – más tanácsadói és munkatársi munkakörök mellett – az a terület, amellyel nekem kell foglalkozni.

Cs. E.: Hogyan tudja egyetlen személy ellátni azokat a feladatokat, amelyeket korábban a külpolitikai apparátusok, a Külügyminisztérium, a KB nemzetközi osztálya végzett?

T. Gy.: Isten őrizz, hogy erre a feladatra kellene vállalkoznom. A tanácsadó – véleményem szerint, képletesen szólva – nem akkor végzi jól a munkáját, hogyha ő a legokosabb ember. Hanem akkor végzi jól, ha tudja, hol vannak a legokosabb emberek, tudja, kihez kell fordulni, honnan lehet információkkal segíteni a párt főtitkárának tevékenységét. Nem fékeznie, hanem segítenie kell a politikai döntéseket.

Cs. E.: Ugyancsak a közelmúltban jött létre egy olyan bizottság, amely szintén nemzetközi kérdésekkel foglalkozik. Mi a munkamegosztás a tanácsadó és a ezen bizottság között?

T. Gy.: A bizottság a KB állandó bizottsága, amely azért jött létre, hogy meg lehessen valósítani a májusi pártértekezlet nagyon fontos döntéseit. Növelni kell az állami szervek, beleértve a külügyi, belügyi és egyéb szervek önállóságát is. A párt nem avatkozik e szervek tevékenységébe, de természetesen rendelkeznie kell saját politikával ezeken a területeken is. A KB azonban létrehozott saját állandó bizottságokat is, amelyekben több idő, több lehetőség és több szakértelem is van egy-egy konkrét külpolitikai, biztonsági, jogpolitikai kérdés megvitatásra is. […]

Cs. E.: Akkor nézzük, hogy milyen döntések, milyen tervek készülnek 1989-re. Egyáltalán, hogyan ítéli meg, milyen kép várható külpolitikai területen?

T. Gy.: Van miből politizálnunk. 1988 folyamán a magyar párt önállóan,a társadalom tapasztalatai alapján kiérlelt egy megújulási, átrendeződési programot. Erre a világ odafigyel. Mi pedig igényeljük a világ figyelmét, igényeljük a megértését és támogatását. Ez pedig azt jelenti, hogy nekünk, a pártnak is aktív nemzetközi tevékenységet kell folytatnunk. Folytatjuk a kapcsolatok fejlesztését a szocialista országokkal. Hogy csak egy konkrét példát mondjak, legutóbb nálunk járt Alexander Jakovlev KB titkár, megállapodtunk, hogy a két párt úgymond egyfajta leltárt készít a magyar-szovjet kapcsolati rendszerről. Megnézzük, mi az, ami már elavult, mi az, amitől meg kell szabadítani a kapcsolatainkat és mi az az új, amit érdemes támogatni és továbbvinni. Folynak miniszterelnökünk moszkvai látogatásának előkészületei is. Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy csatlakozzunk és még aktívabban részt vegyünk az európai folyamatokban. Grósz Károly főtitkár január végén részt vesz a Világgazdasági Fórum Svájcban megrendezendő tanácskozásán. Előadást tart a kelet-nyugati viszonyról, kifejti álláspontunkat arról, miként látjuk mi, magyarok Európa jövőjét a ’90-es években. A davosi fórum ugyanakkor arra is alkalmat ad, hogy több nyugat-európai politikussal találkozzon. Az előzetes elképzelések szerint, Grósz Károly találkozik a svájci elnökkel, megbeszélést folytat majd az osztrák kancellárral, a portugál, a belga, a finn miniszterelnökkel és sok más, rövidebb-hosszabb tárgyalásról is van előzetes elképzelésünk.

Cs. E.: Az utóbbi hetek, hónapok fejleményeinek, eseményeinek ismeretében talán nem erőltetett ez a kérdés, ha úgy teszem fel, hogy vannak-e a pártnak ebben az esztendőben saját, a kormányzati elképzelésektől eltérő külpolitikai céljai, feladatai?

T. Gy.: Pártunk külpolitikai elképzelései és alapvető törekvései egybeesnek azokkal az elképzelésekkel, amelyeket a magyar kormány, a Magyar Népköztársaság nemzetközi színtéren vall. Mi is arra törekszünk, hogy nemzeti lehetőségeinket kihasználva, fokozottabban csatlakozzunk a nemzetközi folyamatokhoz, elősegítsük azt, hogy országunk békében éljen, és a magunk eszközeivel hozzájáruljunk a demokratikusabb, humánusabb, fegyverektől mentes Európa megteremtéséhez.

+ + +

– Király Zoltán képvelő parlamenti javaslatai nyomán számos hír és rémhír kapott lábra Szegeden. Nagy vihart kavart a Munkásőrséggel kapcsolatos állásfoglalása. Egyesek tudni vélik, hogy már visszahívását is kezdeményezték, mások úgy hallották, hogy magas tanácsi tisztségre jelölik, és az is felmerült, hogy hosszabb időre az Egyesült Államokba távozik. A képviselő több mint ezer szegedi polgár előtt nagy érdeklődéssel kísért választói értekezletet tartott. Király Zoltán a Munkásőrséggel kapcsolatban – egyebek között – a következőket mondotta:

K. Z.: Egy ilyen fegyveres testület jelenléte egyszerűen csakis a diktatúrát erősíti. A szegedi egységgyűlésről szóló tudósításban elhangzott, hogy a Munkásőrség társadalmi alapon szervezett, önkéntes fegyveres testület, amely nemzeti célokat szolgál és állami feladatokat is ellát. El kéne dönteni, hogy társadalmi szervezet-e vagy állami feladatokat ellátó intézmény. Ha állami feladatokat ellátó intézmény, akkor olvasszák be a BM közbiztonsági osztályába, tehát a közrendvédelem hivatásos állományába. Ha társadalmi szervezetként működik, akkor viszont az új egyesülési törvény alapján törvénytelen a működése. Mert az új egyesülési törvény kimondja, hogy társadalmi szervezet fegyveres testületként nem működhet.

– Elfogadja az Amerikába szóló ösztöndíjat?

K. Z.: Most úgy tűnik, hogy a jövő héten, vagy két hét múlva véglegessé válik, hogy döntöttem, tudok-e menni, vagy nem. A képviselőség fontos dolog, de a szakmámból szeretnék az életemben megélni, és a szakmai ismereteim bővítésében ez rendkívül sokat jelenthet. Viszont – meg kell mondanom őszintén, ezen is filozofáltam –, ha megkapom az ösztöndíjat, akkor a magam tisztessége is azt kívánja, hogy lemondjak a képviselői munkáról.

+ + +

Rózsa Péter: A KISZ Csongrád megyei bizottsága egy nagy értékű, állami tulajdonban lévő ingatlant, az újszegedi KISZ vezetőképzőt 100, nem tévedés, 100 forintért eladott a KISZ Központi Bizottságának. Értesülésem a FIDESZ szegedi szervezetétől származik. Ugyanez történt szerintük a Csongrád megyei KISZ bizottság kezelésében lévő üdülővel is. Több milliót érő állami tulajdon került egyetlen tollvonással egy szervezet birtokába. A tranzakció jogszerű, más kérdés, hogy ami történt, az etikailag igenis kifogásolható. A KISZ vezetőképző magába foglal egy komplett oktatási központot szállóval egybeépítve, különféle kiszolgáló helyiségekkel. Van ott még négy, 32 szobás téliesített kőépület is. A szegedi közoktatás súlyos tanteremgondokkal küszködik. Ha már a megyei KISZ-nek nincs szüksége az ingatlanra, szolgálhatná az oktatásügyet, avagy – miként a FIDESZ is felvetette – az erdélyi menekültek táboraként is működhetne. Ami a tulajdonátruházás dolgát illeti, bár szabálytalanság nem történt, azt hiszem, jogosan háborodtak fel az emberek értesülvén erről a tranzakcióról. Mi a céljuk ezzel – kérdezem Simó Miklóstól, a KISZ KB agitprop osztályának vezetőjétől.

S. M.: Talán ön is emlékszik arra, hogy a hétvégén a KISZ KB költségvetési ügyben ülésezett, és felvetődött, hogy a költségvetési támogatás radikális csökkentése mindenképpen megköveteli, hogy leltárt csináljunk, minden tekintetben. Nagyon sok, ill. számos helyen az országban, a KISZ kezelésében lévő ingatlanok, létesítmények tulajdonviszonya nem tisztázott. Kezelői joggal bírnak a működtető KISZ bizottságok, és ez alkalomadtán a működtetésben nem teszi lehetővé, hogy a sajátjukként kezeljék.

R. P.: Miben korlátozza a KISZ Csongrád megyei bizottságát, hogy az az ingatlan, amitől most megváltak, kezelői jog szerint az övé és nem tulajdonjogilag?

S. M.: Gyakorlatilag a hasznosítás lehetőségeit beszűkíti ez a fajta megoldás. Hiszen a tulajdonommal rendelkezem, amit viszont kezelek, azzal értelemszerűen nem tudok olyan módon gazdálkodni, olyan módon esetlegesen bevételt termelni, amilyen módon a KISZ-nek és tágabban értelmezve a magyar ifjúságnak erre szüksége lenne. Hiszen távol sincs arról szó, hogy a KISZ-létesítményekben csak KISZ-esek, hanem sok esetben más ifjúsági rétegek is szórakoznak, művelődnek, alkalomadtán programokon vesznek részt.

R. P.: Ha jól értettem, a KISZ KB úgy gondolja, hogy jobb koncentrálni a különböző tulajdonokat, ingatlanokat. Itt azt nehezményezik – és véleményem szerint ez teljesen indokolt –, hogy nem a helyiek, tehát nem a Csongrád megyeiek, a Szegeden élők érdekeit szolgálja majd így ez az ingatlan, ez az oktatási központ, hiszen elkerült a tulajdon egy központi helyre. A megoldás miért jó az ott élőknek?

S. M.: Én úgy gondolom, hogy ez a jogi rendezés egyfajta jogi aktus. Más a működtetés. Szinte bizonyosra veszem azt, hogy amikor ez a tulajdonjogi rendezés megtörténik, a rendelkezési jog továbbra is a Csongrád megyei bizottságnál marad, és a Csongrád megyei bizottságnak elemi érdeke lesz az, hogy ebben az új helyzetben úgy hasznosítsa, hogy közösségi célokat szolgáljon.

R. P.: Etikailag az, hogy egy többszázmilliós érték 100 Ft-ért, tehát formálisan tulajdonjogot változtat, új tulajdonos kezébe kerül, eladásra kerül, nem kifogásolható ön szerint?

S. M.: Ha a kérdést általában teszi fel, azt tudom rá válaszolni, hogy nagyon sok esetben a KISZ tagsága rendkívül nagy értékű társadalmi munkával járult hozzá ezeknek a létesítményeknek a bővítéséhez. Az etika és a jog, azt hiszem, ebben az esetben nagyon nehezen választható el egymástól teljesen egyértelműen.

+ + +

– A Hazafias Népfront szegedi városi bizottsága ma délutánra találkozóra hívta a Szegeden működő alternatív szervezetek képviselőit. Azzal a céllal – miként elmondták –, hogy ismerjék meg egymás elképzeléseit, ezáltal teremtsék meg a párbeszéd alapjait az együttműködés lehetőségére. A meghívásra a Magyar Demokrata Fórum, a Fiatal Demokraták Szövetsége, a TDDSZ, a Szabad Demokraták Szövetsége és a Münnich Ferenc Társaság képviselői jelnetek meg.

A FIDESZ részéről Ökrös Tamás elmondta, hogy a Népfronttal, noha nem feltételek nélkül, de készek az együttműködésre. Az MSZMP-vel és a KISZ-szel való kapcsolatukat nagyban meghatározza, hogy azok miként tesznek rendet a még tisztázatlan kérdésekben. A pártházfelújítással kapcsolatos pénzügyi problémákra utalt, miszerint a lakóházfelújítási alapból felhasznált milliók még – tudomása szerint – nem kerültek vissza a tanácshoz. A KISZ-szel kapcsolatban meg konkrétan éppen az újszegedi KISZ továbbképző etikailag kifogásolható eladására célzott. A FIDESZ képviselője elmondta még, hogy egy olyan városi politikai fórum létrehozását javasolják, mely lehetővé tenné, hogy a tanácsülések előtt néhány nappal bárki kifejthesse a tanácsülési anyagokkal kapcsolatban a véleményét. Ehhez persze az kell, hogy a tanácsülési anyagokat széles körben megismerhessék. E fórumokon az alternatív szervezetek is részt vennének, és azt igényelnék, azt igénylik, hogy vehessenek részt – méghozzá tanácskozási joggal – a tanácsüléseken is. Március 15. megünneplése is felmerült a találkozón, a Népfront titkára közös ünneplést javasolt. A FIDESZ képviselője szerint, bármennyire is szép lenne a nagy nemzeti összeborulás, jelenleg nem elképzelhető a közös ünneplés. Hasonlóképpen nyilatkozott a Szabad Demokraták Szövetsége és a Magyar Demokrata Fórum képviselője is. Az MDF nem akar mindenkivel együttműködni, ez egyáltalán nem célja – hallottam a találkozón. Az első kongresszus foglal majd állást abban, hogy e téren milyen irányban haladnak tovább. Az máris biztos, hogy a Münnich Ferenc Társaság törekvéseinek egy részével nem értenek egyet. Az SZDSZ képviselője a szervezet függetlenségét hangsúlyozta, álláspontjukat egyelőre a távolságtartás jellemzi, és kifejtette, hogy a Népfrontot nem tartja érdekegyeztető fórumnak. A mai beszélgetés csak az ismerkedésre adott módot, s jóllehet hangvétele időnként ironikus, kissé csipkelődő volt, azért remélhetőleg nem marad el a folytatás. Sok múlik persze azon, hogy sikerül-e a Népfrontnak a gyakorlatban is bizonyítania, hogy kész az együttműködésre és nemcsak hangoztatja azt.

+ + +

– Miért húzódik Budapesten több hétig egy-egy cégbírósági bejegyzés? Bocskay Zsolt dr. Varjas Gézánét, a Fővárosi Bíróság Cégbíróságának vezetőjét kérdezte.

B. Zs.: Beszélgettem vállalatvezetőkkel, akik azt mondták, hogy nem is próbálkoztak a Fővárosi Bíróság Cégbíróságánál, mert tudják, hogy itt nagyon sokat kell várni a bejegyeztetésre. Elmennek vidékre, mondjuk bejelentkeznek egy fizetővendég-szobába, azt mondják, hogy ott van a cég központja, és a vidéki cégbíróság máris elintézi az ügyet. Szinte aznap kiadják a papírokat.

V. Gné: Kétségtelen, hogy nálunk az ügyintézési határidő jobban elhúzódik, mint egyes vidéki cégbíróságokon. Ennek az az oka – hogyha az 1987-es adatokat nézzük –, hogy a Fővárosi Bíróság Cégbíróságához kb. 12 ezer érdemi ügy érkezett elbírálásra. Ezzel szemben vannak olyan megyei bíróságok – mint pl. Nógrád –, ahol 300 körül volt az egész évi érkezés.

B. Zs:: 1988 vége felé, az új jogszabályok elfogadása idején már lehetett arról hallani, hogy január 1-jétől megindul az áradat és jönnek majd a Kft-k, az Rt-k és más szervezetek, hogy bejegyeztessék magukat. Érződik-e már ebből az ígért rohamból valami?

V. Gné: Kétségtelen, hogy az érkezés némi növekedést mutat, de nem robbanásszerű az emelkedés. A bírák létszáma is emelkedett 198. január 1-jével. Tehát, ha a kettőt egybevetjük, akkor így az ügyintézési határidőnek törvényszerűen nem kellene megnyúlni, azonban az átmeneti időszak azért lassítja egy kicsit a bejegyzéseket.

Szabad Európa Rádió

Kasza lászló: Ezúttal szívesen ismerem be, hogy megint egyszer tévedtem. Tegnap reggel még fogadni mertem volna, hogy nem élünk meg egy olyan nyilatkozatot két kommunista politikus találkozójáról, amelyből mást is megtudunk, mint hogy a mindkét felet érdeklő dolgokról tárgyaltak, hol elvtársi, hol őszinte légkörben. És tessék, estére Berecz János közli pozsonyi tárgyalásai után, hogy sok mindenben nem értett egyet a szlovák vezetőkkel. Sőt, azt is hozzáteszi, hogy ő már régen nem híve a semmitmondó nyilatkozatoknak. Ne kérdezzük, hogy akkor miért nem mutatott példát. Örüljünk őszintén, hogy most példamutatóan változtatott az eddigi gyakorlaton, és írjuk a pozitív változások listájára pirossal azt is, hogy – mint szavaiból kitűnik – jó érvekkel igyekezett képviselni Pozsonyban a szlovákiai magyar kisebbség érdekeit. Ugyanakkor azonban kérdéseket is vet fel bennem a Központi Bizottság titkárának nyilatkozata. Berecz János – mintegy sajnálkozva – kijelenti, hogy a csehszlovák vezetők még mindig félnek mindentől, ami 1968-ra emlékezteti őket. Ami a csehszlovákoknak 1968, az nekünk, magyaroknak 1956. Azt jelentené ez a hangsúly, hogy a magyar vezetők már nem félnek mindentől, ami a forradalomra emlékezteti őket? És ide tartozik egy másik utalás is. Berecz János helyteleníti, hogy a prágai hatóságok erőszakkal akadályozták meg vasárnap virágok letételét a Vencel téren, ahol 20 évvel ezelőtt Jan Palach önkéntes tűzhalállal tiltakozott az ország megszállása ellen. Azt jelentené ez, hogy a magyar rendőrség ma már nem verné szét az ugyancsak virágot föltenni akarókat, amint azt nem egészen három hónappal ezelőtt, október 23-án tette a Bem szobornál? Remélem, jól értelmezem a Központi Bizottság titkárának szavait.

+ + +

– Az utóbbi időben másutt is tanúi vagyunk a független mozgalmak együttműködésének, közös akcióinak, mindenekelőtt vidéken. Győrött például tegnap független, demokratikus koalíciót hozott létre a Magyar Demokrata Fórum, a Független Kisgazdapárt és a Reflex Környezetvédő Egyesület. További autonóm szervezetekkel közös jelöltet indítanak a következő helyhatósági választásokon. De persze nem mindegy, hogy ki és milyen jellegű együttműködést ajánl. Az Új Márciusi Front Népszabadságban közzétett javaslata Országos Nemzeti Bizottság életrehívására figyelmet ugyan keltett a független csoportok köreiben, de osztatlan lelkesedést – mint azt ebben a műsorban tegnap sugárzott körkérdésünk eredménye mutatta – nem. A Budapesten élő Lőcsei Pál szociológus, közíró egy hosszabb elemzést készített a kérdésről, amelyet a hétvégén Hazai napló című műsorunkban hallhatnak. Most csak a következtetését idézzük.

Lőcsei Pál: Az Új Márciusi Front ezzel a javaslatával – ha csupán ideiglenes jelleggel is, de – még egy olyan közjogi testületet kíván létrehozni, amelyről hiányzik a népakarat, a népfelség pecsétje. Amely nem alulról, hanem felülről szerveződnék, nem az állampolgárok szabad választásának, hanem az uralkodó párt és a független szervezetek egyezkedésének terméke lenne. Nyugtalanító kérdés, hogy az a hatalom, amely mindmáig egyetlen autonóm szervezetet sem méltatott a nyilvánosság bevonásával folytatandó tárgyalásra, mekkora képviseleti arányt követelne magának az Országos Nemzeti Bizottságban. Es ugyanakkor hány helyet kegyeskedne átengedni a független politikai mozgalmaknak, amelyek a főváros kerületeiben és a vidék helységeiben, nem ritkán zsúfolt kultúrtermekben hozzák létre egyre növekvő számú alapszervezetüket. Az Új Márciusi Front tisztességes képviselőinek minden jóhiszeműsége is kevés ahhoz, hogy a nép politikai önrendelkezésének elvét és gyakorlatát – akár csak az 1989-es év tartalmára is – felfüggeszteni, vagy valamilyen mesterséges képződménnyel helyettesíteni lehetne. Aki Pestről Budára akar eljutni, annak valamilyen módon át kell kelnie a Dunán. Aki a diktatúrától a demokráciához kíván eljutni, annak olyan Országgyűlést, Nemzetgyűlést, vagy Alkotmányozó Nemzetgyűlést kell életre segíteni, amelynek minden egyes tagja a magyar nép szabad, kényszertől mentes jelölése, majd pedig választása révén kerül az ország legfelsőbb államhatalmi szervébe.

+ + +

– Király Zoltán szegedi képviselő tegnap esti beszámolóját választói előtt a helyi Munkásőrség Baráti Körének szombati nagygyűlése előzte meg, ahol olyan javaslat is elhangzott, hogy Királytól meg kellene vonni a mandátumát. Mint szegedi tudósítónk, Molnár Máté jelentéséből kitűnik, az ország legnépszerűbb képviselője nem maradt adós a válasszal. Felolvassuk a tudósítást.

Hiába mentem fél órával korábban Alsóvárosra, a MÁV művelődési ház terme – Király Zoltán képviselői beszámolóinak szokásos helyszíne –, ami legutóbb, két hónappal ezelőtt még nem telt meg, most kicsinek bizonyult. Mintegy 500 ember az utcára szorult és ott szentségelt, hogy a munkásőrök bezzeg a nagy sportcsarnokban ünnepeltethették magukat a hétvégén – mint arról a Hétfői Újság címoldalának nagyobbik részét elfoglaló cikk tudósított. Szerencsére egy hangfal jutott a küszöbre is, így nagyjából hallani lehetett a képviselő válaszait.

Király Zoltán szokás szerint leltározta a problémákat. A kormány nem tette a költségvetést a képviselőház asztalára, hanem odavágta, de szerintem ez volt az utolsó alkalom, hogy így elfogadtuk – mondta. Majd ezt mondta: A ma is sokat emlegetett Munkásőrség a diktatúra alapintézménye, nem tudom elfogadni, hogy a szocializmus alapintézményének minősítsék. Ráadásul, az új egyesülési törvény értelmében – véleménye szerint – törvénytelen is. Hiszen fegyveres szervezet létesítését nem engedi meg, és nem fogadható el az a kiskapu, hogy a létező szervezetek nem kötelesek újra regisztráltatni magukat. A népszerű szegedi képviselő saját MSZMP-hez fűződő viszonyáról is beszélt: Amikor minket kizártak az MSZMP-ből, a Központi Ellenőrző Bizottság megsértette a saját szabályzatát is. Arra volt ugyan joga, hogy az ügyet saját hatáskörébe vonja, de köteles lett volna erről az alapszervezetemet értesíteni. Amikor később a szegediek magyarázatot kértek, akkor megjelent itt egy pesti funkcionárius, hogy fölsorolja a bűneimet, de engem kitiltott a teremből – mondotta tegnap este szegedi képviselői beszámolójában Király Zoltán.

A közönség még nála is radikálisabb hangon beszélt. Egy hozzászóló ezt követelte, hogy azonnal csökkentsék a hadikiadásokat a költségvetés egy százalékával. Japánban is ez volt a gazdasági csoda alapja. Visszakövetelték a lakóházfölújítási alapból a pártszékházra költött 54 millió forintot, mégpedig kamatostul. Azaz, legalább 80 millióval tartozik a kommunista párt a városnak. E követelés jegyzőkönyvbe foglalását a képviselő is szorgalmazta. Ne legyenek érinthetetlen személyek. Felelősségre kell vonni Kádárt és a többieket az ország csődbeviteléért – javasolta egy fiatal férfi. Erre Király Zoltán azzal felelt, hogy szerinte a rendszer, a struktúra hibáinak megszüntetése a fontosabb, nem a személyi felelősség.

– Szegedi tudósítónk jelentéséhez még azt tenném hozzá, hogy Király Zoltán képviselői beszámolója alkalmából ismertették a kialakulóban lévő újabb szegedi korrupciós botrány dokumentumait. Középpontban ezúttal a KISZ áll, amely különféle jogi trükkök segítségével 100 forintért – nincs tévedés 100 forintért – jutott a több milliót érő Csongrád megyei vezetőképző intézethez. Az ügyről a Fidesz, a Magyar Demokrata Fórum, a Szabad Demokraták Szövetsége szegedi csoportja és a Körgát Klub közösen rántotta le a leplet.

+ + +

– A közvélemény általában megelégedéssel vette tudomásul, hogy a parlament módosította az alkotmány katonai szolgálattal foglalkozó paragrafusát, és elvben lehetővé tette az alternatív katonai szolgálatot. Krassó György azonban felfedezett valamit, ami több szépséghibánál.

Krassó György: Január 10-én, a folytatódó Országgyűlés első napján a,képviselők megszavazták a Magyar Népköztársaság alkotmányának módosítását. Az igazságügyi miniszter expozéja után hosszabb vita folyt a Legfelső Bíróság elnöke és az Országgyűlés jövendő kapcsolatáról – itt megmarad egyébként a régi szabályozás –, valamint az Alkotmánybíróság felállításáról és az egyesülési és gyülekezési jog új megfogalmazásáról is. E tekintetben több, mint egyéves vita után közérthető, világos szöveg született. Az alkotmány 65. paragrafusa ezentúl így hangzik: „Az egyesülés és a békés gyülekezés joga mindenkit megillet.” Nem szerepel benne semmilyen korábban tervezett korlátozás, például a hatósági engedély feltételének kikötése, vagy e jogok külön törvényi szabályozás alá vetése.

Az írásban kiosztott alkotmánymódosítási javaslatokban azonban még egy pont szerepelt, éspedig a honvédelmi kötelezettséggel foglalkozó 70. paragrafus megváltoztatása. A módosítás – a már oly régóta követelt és többszörösen megígért – alternatív civil szolgálat lehetőségével kapcsolatos. A módosító javaslatok szövegét ugyan előre kiosztották a képviselők között, e kérdésről azonban vita nem folyt és sok képviselő nem is tudta, hogy erről is szavaz. Az újságok közül is csak az engedély nélkül megjelent Országgyűlési tudósításokból derült ki, mit és hogyan módosítottak. Az alkotmány 70. paragrafusának második bekezdése az új megfogalmazásban így hangzik: „Az állampolgárok az általános honvédelmi kötelezettség alapján katonai szolgálatot, illetőleg törvényben meghatározott feltételek szerint, azt helyettesítő polgári szolgálatot teljesítenek.” Első hallásra úgy tűnik, mintha a független békemozgalmak követelései teljesülnének. Pedig nem így van. Az alkotmány új szövege megint csak nem mondja ki a katonai szolgálat megtagadására biztosított emberi jogot – mint például az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának határozata –, hanem pontosabban meg nem határozott kötelezettséget ír elő. A paragrafusba beiktatták a „törvényben meghatározott feltételek szerint” szavakat. Mit jelent ez? Azt, hogy a képviselők egy alacsonyabb szintű jogszabályt, sőt, egy még nem is létező alacsonyabb szintű jogszabályt az alkotmány szintjén előre szentesítettek, kitöltetlen csekket adtak az alsóbb szintű hatóságok kezébe. Ha a civil szolgálatot szabályozó, állítólag márciusban megvitatásra kerülő rendelkezések, vagy akár későbbi törvénymódosítások a civil szolgálatot bármilyen méltánytalanul súlyos feltételekhez kötné, akkor sem lennének alkotmányellenesek, hiszen az alkotmány előre kimondja, hogy az alternatív szolgálatot a törvényben meghatározott feltételek szerint kell teljesíteni.

Magyarországon a független békemozgalmak aktivistái – amint azt Perlaki Tamás azonnal hangsúlyozta – ezt a sebtében, szinte titokban megszavaztatott szabályozást elfogadhatatlannak tartják. És még valami. Ha már módosították az alkotmányban a honvédelmi kötelezettségről szóló paragrafust, nem kellett-e volna megváltoztatni a harmadik bekezdést is? Ebben ugyanis többek közt az szerepel, hogy „az állam katonai hatalmának minden csorbítását a törvény szigorúan bünteti”. Nem abszurdum-e ez a megfogalmazás is a leszerelési tárgyalások korszakában, a kardcsörtetés – remélhetőleg nemcsak átmeneti – szünetelése idején? Nem az-e a cél, hogy az állam, az államok katonai hatalma korlátozódjék? Vajon maga az új második bekezdés, a civil szolgálat mostani bevezetése, nem csorbítja-e az állam katonai hatalmát?

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!