Vilmos, Bíborka
2 °C
19 °C
Index - In English In English Eng

Lezsák: Tárgyalni igen, de barátkozni még nem

2009.01.20. 03:45
0 hozzászólás

Hiába ismerte el az MSZMP a többi párt létét, az MDF nem lesz hajlandó koalícióra. Készül az új alkotmány, a SZER pedig rámutat a Ceaucescu-rezsim soviniszta vonásaira. Erről szólt a Kossuth Rádió és a Szabad Európa Rádió 1989. január 20-án, pénteken.

A Kossuth Rádió adásából

Időjárásjelentés: Ma erősen párás, csaknem országszerte tartósan ködös idő várható, szitálással, ónos szitálással. Gyenge lesz a légmozgás. A legmagasabb nappali hőmérséklet általában 0 fok körül, a kevés napos tájon 5 fok körül alakul. Késő este -3 és +2 fok közötti hőmérséklet várható. Budapesten köd van, a város egyes részein ködszitálással. 0, -2 fokot mérnek.

Lapszemle – összeállította Márványi Péter

Az új alkotmány előkészítésével kapcsolatban szó esik az ügyészség helyéről és szerepéről is. Dr. Szabó István, a legfőbb ügyész helyettese – más koncepciókkal ellentétben – továbbra is a független, csak az Országgyűlésnek alárendelt ügyészség mellett kötelezi el magát a NÉPSZABADSÁG ban olvasható nyilatkozatában. Ha az ügyészség alárendeltje lenne az igazságügyminiszternek is, akkor a bírói függetlenség se valósul meg.

Alternatív szakszervezetek álláspontját közli a NÉPSZAVA a munkanélküli segély rendeletről. A Tudományos Doldogozók Demokratikus Szakszervezetének szóvivője kifogásolja, hogy az ÁBMH nyilvános társadalmi vita nélkül, a szakszervezeteket is kirekesztve hozta meg döntését. A jogszabály megalkotói – úgy tűnik – abból indultak ki, hogy a munkanélküli a társadalmon élősködő parazita. Véletlenül sem derül ki a rendeletből, hogy legtöbben önhibájukok kívül jutnak az utcára. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete hasonlóképp reagál. Szerintük se vették figyelembe, hogy a munkanélküliség a rossz gazdaságpolitika következménye. A pedagógus munkanélküliek valószínűleg pályakezdők lesznek, az ő segélyük összege mindössze 1500-1700 Ft.

A MAGYAR NEMZET közli a HNF felhívását, legyen január 22. a magyar kultúra napja.

A MAGYAR HÍRLAP Cservenka Ferencnét kérdezte meg, akinek visszahívását a gödöllői MDF szervezet kéri. Cservenka Ferencné szerint a visszahívási indítványok azok ellen irányulnak, akik szilárdan a kormányt támogatják. Hova jutunk, milyen demokrácia lesz ebből – teszi fel a kérdést a képviselőnő?

+ + +

– A MSZMP nem akar lemondani a hatalomról, csak annak erőszakosan fenntartott monopóliumáról. Ez is elhangzott a délután egy óra óta tartó vitában, amelyen az MSZMP és a Magyar Demokrata Fórum képviselői fejtik ki véleményüket a többi között a koalíció lehetőségeiről és a demokratikus intézményrendszer kialakításáról. A Demokrata Fórum elnökségének tagjai szerint egyelőre nincsenek meg nálunk a politikai koalíció feltételei. Ezzel összefüggésben javasolták, hogy állítsák vissza az Országgyűlés rangját, ne csak egyszerűen – mint mondták – szavazógépezet legyen a parlament. Véleményük szerint egyébként az MSZMP-nek két arca van, mert a sztálini modell ugyan történelmi vereséget szenvedett, de politikait nem. Erre válaszul az MSZMP képviselői azt mondták, hogy a pártnak változó arculata van és 800 000 tagjának döntő többsége elkötelezett a demokratikus változások mellett. Egyetértettek abban, hogy a demokratikus vitát már két évtizeddel ezelőtt meg kellett volna kezdeni. Az MSZMP részéről elismerték, hogy ténylegesen máris több párt létezik Magyarországon.Bővebbett Bálint Attilától hallhatnak, aki végig ülte a tanácskozást.

B. A.: Már túl voltunk az ismerkedés bevezető körein és túl voltunk nem is az első, de a sokadik ütésváltáson, néhány talán méltatlan tüskén és visszavágáson, amikor Fabriczki András közgazdász, az MSZMP tagja kimondta, amit a Magyar Demokrata Fórum és az MSZMP tagjai közül is vélhetően sokan vártak ettől a több mint öt órás vitától: együttműködést, közös fellépést javasolt. A közös aggodalmaknál fogva, és a bontakozó demokráciát féltve azt mondta, lépjünk fel közösen az indulatok elszabadulása ellen, a megfélemlítés, a fogcsikorgatás ellen, a félinformációk, a szenzációhajhászó manipulációk ellen.

Nem a kiegyezés fogalmát használta, mint nem sokkal előbb Csurka István az MDF képviseletében, aki rámutatott, hogy bizony azoknak az embereknek a szemében, akik csirkelábért állnak sorban a vasárnapi ebédhez, alighanem egyformák a teremben ülők, akik egyébként valamennyien a demokrácia hívei. Ám a demokrácia Csurka István szerint azon múlik, hogy akik számára eddig nem létezett, azok számára változzanak kedvezően a viszonyok. Új módot kell találni a körülmények békés úton történő megváltoztatására, erre pedig fel kell készíteni a népet, hogy tudjon választani. Ehhez idő kell, nem volna célszerű túl hamar alkotmányozó nemzetgyűlést összehívni. A többpártrendszerhez a félpártrendszeren keresztül vezet az út – hallhattuk. A hatalom egy részét, mondjuk a hatásköri listákat – tehát a személyi döntésekkel összefüggő egyes jogokat – adja át a társadalomnak az MSZMP. A többpártrendszer egyébként mint realitás, de nem mint azonnali realitás köszönt vissza többször is a vitában.

Balogh Sándor, az MSZMP tagja mondta el, hogy a történettudomány bebizonyította, hogy az egypártrendszer bevezetése természetellenes folyamat volt, nem felelt meg a népi demokrácia érdekeinek, és ezért a párt fizette a legnagyobb árat. Megfosztotta magát nemcsak a potenciális, hanem a valóságos szövetségeseitől és a kontrolltól is.

Tárgyalni igen, de barátkozni még nem – ezek Lezsák Sándor szavai, aki az MDF tagja, és aki másokkal együtt külön is hangsúlyozta, a saját nevében beszél, nem ismeri jó tízezernyi tagtársa véleményét. Aggodalmait fogalmazta meg a találkozó koraiságát tekintve és rosszallását fejezte ki amiatt, hogy az elmúlt időszak politikusai magas nyugdíjjal húzódnak meg az árnyékban.

A politikai rendszer átalakításának részkérdéseiről sajnos aránylag kevés szó esett – ezek már Andics Jenőnek, az MSZMP tagjának szavai. Ő azt hangsúlyozta, jogos a gazdaság kritikája és az is tény, hogy ebbe a helyzetbe az MSZMP vezetésével jutott a társadalom. Ám a múlthoz sok minden hozzátartozik. Külön kell választani kérdést: mi az ami a modellből vezethető le és mi a gazdaságpolitikai hibákból? Hogy van-e hitelünk, azt a társadalomnak kell eldönteni, a párttagság bizalmát a megindult változások adhatják meg. Sietünk a változások tempóját tekintve, de ma azért kell sietni, mert korábban lassabban léptünk – értett egyet Andics Jenő az előtte szólókkal.

Az együttműködés, az összefogás lehetőségeit kell keresni a Csurka István által említett, csirkelábat vásárló emberek érdekében. A társadalom politikailag is tagolt és jó, ha ez a tagoltság a politikai élet porondján is megjelenik. A különféle érdekeket a társadalom mechanizmusa engedje kifejezésre jutni – jelölte meg a célt Huszár István, az MSZMP tagja.

Bíró Zoltán, a Demokrata Fórum képviseletében úgy vélte, ketté kell választani az előttünk álló egy-két éves időszakot. A fordulópont az országgyűlési választás. A koalíciónak ma azért nincsenek feltételei, mert a feleknek még tisztázniuk kell a tárgyalások időszakában, hogy milyen elképzeléseik vannak az ország jövőjéről, a felelősség megosztásáról és a hatalom megosztásáról. Azt mások is szóvá tették, hogy midenkinek, a politikai élet minden szereplőjének meg kellene határoznia saját céljait, programját és be kellene mutatkoznia a társadalomnak. Az új helyzetben, egy többpártrendszerben ezt meg kell tennie újra az MSZMP-nek is. Kétarcú-e az MSZMP? Tehát, hogy az egyik arcával párbeszédre hív, miközben a másik nem akar lemodnani a hatalmi monopóliumról – hangzott a kérdés. A válasz lényege pedig, hogy sokszínű, sokféle véleményt képviselnek a tagjai, ám semmiképpen nem kétarcú, a párbeszéd szándéka pedig komoly. A pártban erősödik a reformelkötelezettség – Halász József szerint is. De lesz-e párt a Magyar Demorkata Fórum? Csurka István nem szeretné, Bíró Zoltán szerint akkor, ha az ország érdeke ezt megkívánja, igen. Most még nem kívánja.

A politikai monopólium rendszerétől a népszuverenitás felé vezető úton – ami közös érdek – ez a mai vita még csak az első lépéseket jelenti, de biztató, hogy a jogalkotók már együtt dolgoznak – hallhattuk Sólyom Lászlótól. Az MDF másik képviselője, Szabad György sürgősnek tartja az alkotmányozó nemzetgyűlés összehívását, és azt javasolja, erről a parlament alkosson törvényt. Minden megye indítson egy lajstromot, amihez minden politikai szervezet csatlakozhat. Ezek az emberek döntsenek majd az alkotmányról.

Ma nem tárgyalófelek ültek egymással szemben, hanem két politikai szervezet tagjai érveltek, vitatkoztak, ismerkedtek egymással. De a találkozó arra ad reményt, hogy sokáig már a tárgyalás sem késik!

+ + +

– Huszár István szerint minden hazai politikai erőnek, így a pártnak is elemi érdeke, hogy a Népfront önálló, saját módszerekkel dolgozó, autonóm mozgalom legyen. A HNF főtitkára a budapesti népfrontbiozottság ülésén beszélt. A sorra alakuló új állampolgári, társadalmi szervezetekkel kapcsolatban azt mondta, hogy rájuk nem túl szerencsés használni az alternatív megjelölést. Érvként azt hozta fel, hogy nemcsak ezek a csoportok gondolkodnak a társadalom építéséről különféle változatokban, alternatívákban, hanem a hagyományos szervezetek is. A budapesti népfrontbizottság ülésén ez az előadás vezette be a Népfront megújulásáról készített tervezet vitáját. Több felszólaló kifogásolta, a dokumentum nem veszi figyelembe, hogy már több párt létezik Magyarországon és emiatt a politikában lassan megteremtődik a versenyhelyzet. A budapesti népfrontbizottság tagjai egyébként levélben fordultak az ENSZ emberi jogi bizottságához, hogy segítse az Erdélyben élő nemzeti kisebbségek védelmét. Huszár István főtitkárral Simoncsics Zsuzsa beszélgetett.

S. Zs.: Ahhoz, hogy a Népfront megújulhasson, politikai stratégiaváltásra is szükség van.

H. I.: Ez így igaz, ezt nagyjából megkíséreltük megfogalmazni abban a dokumentumban – nem tudom, milyen szóval illessem azt a javaslatot –, amelyet a december 19-i tanácsülésünk tett magáévá, és kérte a Néfpront bizottságokat – községieket, kerületieket, körzetieket, városiakat, megyeieket –, vitassák meg és foglaljanak állást. Ez, hangsúlyozom, nem kongresszusi dokumentumtervezet, de talán jelzi, hogy a Népfront milyen irányban gondolkodik és hogyan kíván állást foglalni lényeges kérdésekben.

S. Zs.: Tulajdonképpen jelzi, hogy voltaképpen mit akar a Népfront?

H. I.: Még nem tartunk ott, hogy ebben a gyökeresen új politikai szituációban minden szemponból kiérlelt politikai programmal rendelkeznénk. Nem vagyunk programnélküliek, de kiérlelt programra van szükség. Ezért is tartjuk szükségesnek, hogy ne az ötéves ciklushoz alkalmazkodva, a Népfront ebben az esztendőben, korábban ratsa meg kongresszusát.

S. Zs.: Elhangztott délelőtt, hogy a Népfront eddig egy transzmissziós szerepet töltött be, a döntései néha bizony hibásak voltak.

H. I.: Igen. Én ezzel egyetértek, hogy ezt meg kell, túl kell haladni, vagy abba kell hagyni ezt a transzmissziós felfogást, hogy a Népfront egy tagszervezet politikai platformjához akarja felsorakoztatni a társadalom egészét. Ha csak ez a funkciója, vagy ez a funkciója, akkor ez alapvetően hibás, mert a társadalmi integráló szerepét nem tudja betölteni. A társadalmunknak egy önálló, markáns arculatú népfrontmozgalomra van szüksége. Ebben a mozgalomban – ideológiai kötöttség nélkül, vagy különböző pártállású, felfogásoktól függetlenül – helye van mindenkinek állampolgári jogon.

+ + +

– Már több mint hatezer tagja van a Münnich Ferenc Társaságnak, amelyet a Népfront önálló tagszervezeteként tavaly novemberben hoztak létre magukat szocialista érzelműeknek nevező párttagok és pártonkívüliek. Első országos tanácskozásukat tavasszal rendezik. Programjukról szólva a MFT intézőbizottságának képviselői az MTI-nek elmondták, hogy a társadalom demokratizálódásáért, az egyetemes emberi és a nemzetiségi jogok érvényesítéséért is akarnak küzdeni. Határozottan szembe akarnak fordulni a sztálinizmussal, az ultrabaloldali, továbbá a szektás és dogmatikus nézetekkel. Ugyanakkor elleneznek minden restaurációs törekvést, így a polgári visszarendeződést is. A társaság nevében nyilatkozók követelik a közélet megtisztítását a korrupt elemektől, de elutasítják azt a propagandát, amely az egyes korrupciós botrányokat az egész párt és a szocialista rendszer ellen akarja fordítani.

+ + +

A magyar Országgyűlés várhatóan márciusban tárgyalja az új alkotmány koncepcióját, s ha a képviselők elfogadják az alapelveket, akkor azonnal megkezdik az első szövegváltozat kidolgozását. Ezt követően, társadalmi vita után készül el az átdolgozott változat, amelyet az Igazságügyi Minisztérium az év utolsó ülésszakán akar a parlament elé terjeszteni. A tárca vezetője, Kulcsár Kálmán a Minisztertanács tanácsi kollégiumának ülésén az alkotmánytervvel kapcsolatban elmondta, hogy fel akarják állítani az úgynevezett állampolgári jogok szószólójának intézményét. Tervezik továbbá, hogy a köztársasági elnököt 6 évre, a parlamenti képviselőket pedig 5 évre választják meg.

A KISZ intézőbizottsága szerint az új alkotmány mostani koncepciója a legfontosabb kérdésre nem válaszol, nevezetesen arra, hogy kié a hatalom, és azt hogyan gyakorolják? Az ifjúsági szervezet azt szeretné, ha legfeljebb két éven belül kialakítanák a koalíciós hatalomgyakorlás feltételeit és létrejönne egy koalíciós kormány. Minderről a KISZ KB egyik titkára, Gyurcsány Ferenc beszélt a MTI-nek. Az intézőbizottság szerint egyébként az új alkotmányt népszavazásra kell bocsátani.

Válságstábot hoztak létre a KISZ budapesti bizottságában. A testületnek megoldást kell találnia az apparátus kritikus anyagi helyzetére. Idén 61 milliót kap a szervezet támogatásként, szemben a tavalyi 89 millióval, ezért április l-jére a 130 függetlenített munkatársból legfeljebb negyvenen maradnak. Megszüntetik a nagyüzemekber a függetlenített KISZ-titkári állást is. Kevesebb támogatást kapnak a budapesti bizottság bérleményei, és a korábban üdülőként működő két épületet az idegenforgalom rendelkezésére bocsátják. Jakab Péter, a válságstáb vezetője szerint a budapesti ifjúsági rádió megindítását is újra kell gondolni.

+ + +

– Zsúfolásig megtelt ma délután a debreceni Sportcsarnok. Több mint 3000 ember jött el arra a nagygyűlésre, ahol Pozsgay Imre államminiszter, a párt politikai bizottságának tagja a politikai és gazdasági reformról beszélt. Több évtizede nem volt példa arra, hogy a megyében lévő pártalapszervezetek képviselői együtt, első kézből kapjanak ilyen jellegű tájékoztatást. Pozsgay Imre elöljáróban az elmúlt évtizedek hibáit elemezte és hangsúlyozta, hogy nem történelmi lecke szembenézni az elmúlt évtizedekkel, hanem közönséges praktikum. A jelenlegi helyzetről szólva kijelentette:

Pozsgay Imre: A gazdaság csak az egyik információs forrásunk arra, hogy válság van, bár a legdrasztikusabb információ, nem kétséges. Ám ebben az is benne van, hogy én a válságon – ha beismerjük, s elismerjük – már korántsem a katasztrófa üzenetét érzem, hanem valóban információt arról, hogy a dolgok a régi módon nem mennek és nem mehetnek tovább. Mit tehet Magyarország? Lehet-e elszigetelt cselekvés ebben a nagyon is összefonódó és egymásra utalt világban? Egy dolgot nem tehet és itt a körülmények hatalmát el kell ismernie. Saját, ma még elmaradott teljesítőképességéhez mért világpiacot nem fog tudni teremteni. Megkésettségéből adódó szellemi és anyagi tartalékaihoz mért világhelyzetet nem tud teremteni. Akkor pedig csak egyet tehet, hogy a felzárkózás és a modernizáció parancsát választja. Eszközszegény, tőkeszegény világban élünk itt ezen a tájon, itt csakis az emberi tartalékok lehetnek a forrásai újabb vállalkozásoknak. Új típusú személyiségekre kell itt most már építeni, akik vállalkozni, kezdeményezni képesek, és ennek a képességét úgy tudják megélni, hogy nem szükséges szakadatlanul ütközeteket vívniuk saját egzisztenciájukért. A társadalmi közhangulat – különösen az elmúlt napok életkörülményeinkbe vastagon, vaskosan beleszóló intézkedései után – dühös és elviselhetetlennek tartja a gazdasági, kormányzati intézkedések következményeit. Ilyen körülmények között könnyen elhangzik a szó leszámolásról, felelősségrevonásról és bűnbakkeresésről. Ahhoz, hogy jelenlétünk és hatékonyságunk – mint politikai mozgalom – a jövőben is erős legyen és bizalmat teremtsen, meg kell tudnunk vonni a határt eddigi történelmünk és ezutáni vállalkozásunk között. Amíg ez a kormány és ez a vezetőség nem vallhatja be, hogy ez nem ugyanaz, mint ami harminc éven át, vagy tizenöt éven át történt, addig ezt a vezetőséget ugyanabba a zsákba varrja a társadalmi közvélemény, amibe az előbbi van, és együtt nézi olyannak, amelyik ezt a sok bajt az országra hozta. Vagyis, csak egy új közbizalom alapján van joga és lehetősége a vezetőségnek megkívánni azt, hogy a társadalom a bajban is kövesse. Mert az emberek már eleget megéltek elszegényedésből, inflációs hatásokból, a reform nevében és a reformra hivatkozva elkövetett visszaélésekből. Eleget ahhoz, hogy csak akkor adják meg a bizalmat, ha itt világos beszéd lesz.

A Szabad Európa Rádió adásából

Lengyel Szaniszló: Bartha Ferenc, a Nemzeti Bank elnöke az Európai Parlamentben kijelentette, hogy Magyarország – úgymond – nem kíván a Közös Piac tagja lenni. Vajon miért ne kívánna? Aligha akad az ország sorsát figyelemmel kísérő magyar – éljen bár a Lajtától keletre, vagy nyugatra –, aki ne nyugtázta volna megelégedéssel, hogy a magyar külpolitikának az utóbbi időben kezd önálló arculata mutatkozni. Számos külpolitikai döntés és törekvés egyértelműen nemzeti érdekeket szolgál, nem pedig egy olyan idejétmúlt ideológiát, amely elméletben és gyakorlatban egyaránt megbukott. A szovjet csapatok Magyarországról történő kivonásának a szorgalmazása – vagy legalábbis ennek emlegetése –, a kisebbségi kérdés nemzetköziesítése, a diplomáciai nyitás Izrael és Dél-Korea felé, a jó viszony ápolása a nyugati országokkal – mind-mind olyan döntés, amelyet emelt fővel vállalhat a törénelem ítélőszéke előtt bármilyen politikai színezetű magyar kormány.

Nehogy azonban az önállóskodás elviselhetetlen könnyedsége a fejünkbe szálljon, szükség van néha a kijózanító pirulákra is. Ilyennek tekintendő a Magyar Nemzeti Bank elnökének az Európai Parlamentben elhangzott azon kijelentése, hogy Magyarország nem kíván tagja lenni a Közös Piacnak. Félreértés ne essék: jóllehet a budapesti politikusok Nyugaton általában igyekeznek hallgatóközönségük szája íze szerint beszélni, hogy aztán odahaza – például a Sportcsarnokban – könnyítsenek a lelkükön. Én nem rovom fel Bartha Ferencnek, hogy nem kerget hiú ábrándokat, legfeljebb a megfogalmazástól berzenkedem, hogy „Magyarország nem kíván”. Mintha a Közös Piac-i csatlakozás kérdése az Országházban dőlne el. Nem ott dől el, és nem is a Duna-parti fehér házban. Pedig, ha nemzetközi ellenőrzés alatt népszavazást tartanának Magyarországon, hogy az ország polgárai a világ legdinamikusabban fejlődő és leggazdagabb kereskedelmi tömörüléséhez akarnak-e csatlakozni, vagy megmaradni abban a KGST-ben, amely hamarosan szerves része lehet a harmadik világnak, akkor nem lenne kétséges a válasz. De a kérdést nem teszik fel a magyar választópolgárnak, így állhat elő az a groteszk helyzet – mint a közelmúltban egy amerikai újságíró is rámutatott –, hogy Európa egykori védőbástyája az ezredfordulóra Európán kívül találja magát. És a török – amelytől védte Európát – Európán belül. Íme ezek a magyar függőség nagy dimenziói. Az apró örömök mellett, ezekről sem tanácsos megfeledkezni.

+ + +

– Már a több tekintetben felvilágosultnak mondható magyar kommunista rendszer is lényegesen másként közelít az emberi jogokhoz és a politikai szabadságjogokhoz, mint a sztálinista román állam. A magyar nép véleményét pedig az olyan tények fejezik ki, mint például az, hogy ismét alakult egy magyar-román baráti kör. A Pécsett megalakult szervezet célja a magyar és a román nép barátságának erősítése, a jószomszédi viszony kialakítása. Ezt a célt azonban csak úgy lehet elérni, ha valóban demokratikus közállapotok jönnek létre mindkét országban, elsősorban Romániában. Ara-Kovács Attila a román-magyar viszony legújabb fejleményeiről tudósít Budapestről.

Ara-Kovács Attila: Igen fontos dolgok hangzottak el a parlament külügyi- és kulturális bizottságainak január 18-án megtartott ülésén. Bár mostanság érthető, mindenki inkább a konkrét, egyértelmű és azonnali megoldások híve, s az ezirányú javaslatok szükségességét követeli, mégis mérföldkőnek számítanak Szűrös Mátyás újabb keletű, az idézett ülésen elhangzott megállapításai, melyekben mindenekelőtt a kisebbségi sorban élő magyarság léthelyzetével kapcsolatban a kultúra, és az egyfajta egyéni diplomácia előtérbe kerülését hangsúlyozta. Ő – egyébként joggal – a politikai konfrontációk fokozatos leépülésével magyarázza e fordulatot.

Egyben meg kell állapítsuk, hasonló fontossága van annak, hogy Romániával ma már semmiféle általánosabb, intézményesített, tehát politikai eszközökkel bíró viszonyteremtés fenntartása sem képzelhető el. Románia nemcsak elzárkózik – teszi ezt Európa minden államával szemben –, ámde nyíltan ellenséges, fenyegető a magyarok felé, és háborús hisztériával igyekszik megrontani a még épen maradt kapcsolatok szellemét is. Ilyen esetekben pedig aligha kétséges, hogy az a bizonyos egyszemélyes diplomácia kerül az előtérbe, amely magánpoggyászából kiveti az anyanyelvi lapokat, könyveket épp úgy, mint a civilizációt Romániában egyedül felidézni képes szappant és konzervet, kávét és gyógyszereket. Ez tehát az egyszemélyes diplomácia, amelynek persze megvannak az igencsak szó szerint vehető határai. A román határőrszervek továbbra is következetesen kobozzák el az írásos anyagokat az Erdélybe belépőktől, utasítják ki őket, várakoztatják meg a beutazókat, kutatják át levelek és filmtekercsek után a kiutazók zsebeit, és. követelik ki a maguk részét az élelmiszercsomagokból.

Az említett ülésen Rátkai Ferenc művelődésügyi miniszter-helyettes elmondta, hogy Románia 1985 óta szabotálja a kormányközi kulturális, oktatási es tudományos munkaterv megújítását.

Mit jelent ez közelebbről? Azt, hogy a színházak cseréje teljesen szünetel. Hogy a magyarországi könyvek romániai importja kevesebb a minimálisnál, és kizárólag természettudományos, technikai témakörre korlátozódik. Hogy a történészbizottságok üléseit beláthatatlan időre felfüggesztették. Hogy a bukaresti ideológusok nem vitázni, hanem csak támadni hajlandók. Hogy az erdélyi magyar sajtóban egyre több az olyan cikk, melyet románból fordítanak, s hogy egyre fogy még az ilyen magyar lapok példányszáma is. Hogy a Kriterion Könyvkiadó főszerkesztői posztjára a minap az államvédelem egyik közismert besúgóját nevezték ki, aki előzőleg a próbaéveit az Előre pártlapnál teljesítette – sikerrel.

Ha jobban meggondoljuk, az a tény, hogy a román vezetéssel ma szót értsünk, nemcsak kétes és hiábavaló, de a legtöbb szempontból káros is. A nemzetiségvédelem és Magyarország jelenlegi politikai érdekének védelme az, hogy Ceauşescu rezsimjét, mint partnert ignorálja. Ez nemcsak annak feltételeit javítja, hogy a későbbiekben szót tudjunk majd érteni a Ceauşescu utáni korszak tisztségviselőivel, de azért is, hogy eleget tegyünk európai feladatunknak, az integráció gyámolításának. Európai és magyar érdek ez egyszerre. Tehát e tekintetben nemcsak az erdélyi magyarok védelméről van szó, de európai voltunk megvédéséről is. Másként fogalmazva: nyugat-európai integrációnk egyik feltétele, hogy milyen messze tudunk kerülni mindattól, ami ma Romániában történik.

+ + +

– A Fiatal Demokraták Szövetsége nyilatkozatban fejezte ki szolidaritását a Jan Palach haláláról – a brutális rendőri erőszak ellenére is – megemlékező cseh és szlovák demokratákkal. Felolvassuk a Fidesz választmányának a nyilatkozatát.

„Vannak dátumok, melyek elpusztíthatatlan mérföldkövei egy nép emlékezetének. Vannak olyanok is, melyek nemcsak egy nép, hanem egy egész régió történelmének közös kincsei. Nekünk, közép-európaiaknak ilyen éveink 1956, 1968, 1981. A magyar, a cseh, a szlovák és a lengyel nép szabadságvágyának, jobb életkörülmények és tisztességes életfeltételek utáni kívánkozásának szomorú, hősies mementói ezek az évszámok.

1968-ban az egész világ forrongott. Nyugaton a fogyasztói társadalom világával, Keleten az elnyomó, embertelen sztálini szocializmussal szálltak szembe, ki hevesebben, ki óvatosabban. A változtatás lehetőségének illúziója néhány nap alatt tűnt tova, amikor a Varsói Szerződés tankjai keresztüldübörögtek a prágai tavaszon. 1968 ott ért véget. Az emberhez méltó szocializmus kísérletének erőszakos megtörése, a nemzeti önrendelkezést semmibe vevő megszállás, majd az azt követő megtorlás elleni tiltakozás drámai szimbóluma Jan Palach tette. A fiatal egyetemista 1969. január 15-én felgyújtotta magát a prágai Vencel téren.

Mi, magyar fiatal demokraták, összeszorult szívvel gondolunk az önmagát elevenen elégető cseh diákra. Most, 20 év elteltével, főhajtással adózunk emlékének és mindazoknak, akik a bosszúhadjárat és a politikai megkülönböztetés áldozataivá váltak, akiket börtönbe vetettek, akiket állásukból elbocsátottak, akiket külföldre üldöztek, és akiket kitöröltek a nemzeti kultúrából. Aggodalommal és szolidaritással figyeljük az utóbbi napok prágai híradásait, tiszteletünk mindazoké – és itt elsősorban a Charta ’77-re és nemzedékünk sokezer tagjára gondolunk –, akik a 20 év óta változatlan, mindent átható zsarnoki diktatúra ellen emelik fel szavukat. Egyúttal féltjük is őket, hiszen a hatalom birtokosainak láthatóan nincsenek aggályaik a vízágyúk bevetésével, a könnygáz használatával, a kutyáik emberekre uszításával, gumibotozással és a letartóztatásokkal kapcsolatban. Igaz, mindannyian tudjuk, van olyan pont, ahol már tovább nem lehet némán tűrni.

Csehszlovákiai barátaink!

Küzdelmetek üzenete, hogy nem lehet tovább halogatni a reformok bevezetését és a múlttal való szembenézést hazátokban. Reméljük, lesznek, akik meghallják ezt, és áldozatvállalásotok hamarosan eredményre vezet: létrejön a szabad és demokratikus Csehszlovákia. Jah Palach halálának évfordulóján üzenjük nektek: veletek vagyunk!

Budapest, 1989. január 16. (?)

A Fiatal Demokraták Szövetségének választmánya”

A témáról bővebben az OSA honlapján olvashat, itt és itt>>>