Közös autót gyártunk a szovjetekkel és a bolgárokkal?

2009.01.26. 00:05

A blogról

Ez a blog egy napi válogatás arról, hogy mi történt 1989-ben. Beszámolunk a legérdekesebb hírekről, interjúkról, bemutatjuk a szereplőket, és megtudhatja azt is, mit hallgattunk, olvastunk, néztünk a moziban húsz éve, és milyen telefonok érkeztek a frissen induló TV2-höz és a Szabad Európa Rádióhoz. Ráadásul elolvashatja azokat a napi információs jelentéseket, amiket az MSZMP korabeli vezetői is megkaptak.

Partnereink

Videók

Pornós szereplőválogatáson a Népszabadság újságírónője, a koalíciós kormányzás egy folyamat eredménye, a Münnich Ferenc Társaság bizottságot hoz létre a közélet ellenőrzésére, pártot alapít Zalatnai Cini. A Kossuth Rádió és a Szabad Európa Rádió hírei 1989. január 26-án, csütörtökön. Aki még több hírre kíváncsi kattintson az OSA honlapjára ide vagy ide>>>

Kossuth Rádió

Időjárásjelentés: Borult az ég az ország felett, párás a levegő, északkeleten köd van. -1 és -3 fok között változik a hőmérséklet. Budapesten +1, -1 fok értékeket mértek. Napközben is marad a borult, párás idő, számottevő csapadék nem valószínű. Napsütésre kevés helyen számíthatunk. Kora délután +3 és nulla, késő este fagypont körül lesz a hőmérséklet.

Sport: Megkötötték a szerződést a profi boksz világbajnoki döntő szervezői a Budapest Sportcsarnok és az Atlétikai Szövetség képviselőivel. Eszerint lesz bokszmeccs, csak éppen ez jó sok pénzébe kerül majd a boksz híveinek. Gondolom, ennek a sokadik verziónak végre hihetünk és kerül amibe kerül, lesz VB-döntő Budapesten. […] A TV-közvetítésről egyelőre nincs biztos információ, a CBS képviselője holnap reggeltől áll a magyar TV rendelkezésére.

Lapszemle – Müller Mihály összeállításában

Ki mikor nem kaphat munkanélküli segélyt? Miért maradtak ki a pályakezdők, az előzetes letartóztatásban lévők a jogosultak listájából? Miért függ a munkakönyvi bejegyzéstől a segély összege és a katonai szolgálat hogy befolyásolja a segély összegét? – A NÉPSZAVA kérdéseire Rózsa József, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalból válaszol és elmondja, hogv eddig 15 ezren kértek az év első három hetében segélyt, ám csak 1500-an kaptak.

Az amúgy is nagyon alacsony színvonalon élő nyugdíjasok vajon mit várhatnak a társadalombiztosítás változásaitól – elemzi a MAGYAR HÍRLAP. Az már biztos, hogy csökkenni fog a nyugdíjszint, vagyis a jövőben ugyanakkora fizetéshez kevesebb nyugdíj fog társulni. Ezen kívül úgynevezett háromemeletes nyugdíjmodellt vezetnének be, melynek első része egy állampolgári jogon járó összeg, amely még a létminimumot sem fedezné, a második rész a munkában eltöltött idővel lenne arányos, a harmadik rész pedig az önkéntes nyugdíjbiztosítás volna.

A NÉPSZABADSÁG riporternője aktmodellt kereső hirdetés után járt. Néhány paradicsommadárnak öltözött tündér között, egy kétszobás lakásban vagy 50 jelentkezőt talált, akik szívesen vállalnának az életről szóló filmekben főszerepet. Ami – hogy félreértés ne essék – hálószobajelenetek filmrevételét jelenti. Az biztos, hogy a siker igazán nagy, ám a szervezők egyike a saját lányát biztos nem engedné itt pénzt keresni, pedig csak AIDS-vizsgálat után lehet a vászonra kerülni.

És még egy mondat a filmekről. A MAGYAR HÍRLAP hirdetései között az egyik, Filmek a polcról címmel hívja föl a figyelmet a Pócspetri című, 1982 óta be nem mutatt filmre, az Álombrigádra, melyet hat évig nem láthatott a közönség és a Bebukottakra, mely öt évig volt elzárva előlünk. Mától viszont játsszák ezeket a filmeket a mozik.

+ + +

Bánkuti Gábor: A Minisztertanács mai ülésén a munkajogi törvényjavaslatok tervezetét vitatta meg, elképzeléseket hallgatott meg a közigazgatási bíráskodásról, tárgyalt a magyar autógyártásról, Nagy Imrének és kivégzett társainak kegyeleti kérdéseit rendezte a családokkal folytatott megbeszéléseket követően. Marosán György kormányszóvivő – mint hallani fogjuk – a szokottnál kissé lassabban számolt be az ülésről – megkönnyítendő a tolmácsok munkáját. Ezúttal ugyanis kísérletként, hogy megtudják, mekkora az érdeklődés, a szóvivői tájékoztatón külföldi újságírók is részt vettek. Először néhány részlet az összefoglalóból, majd kérdések és válaszok következnek.

Marosán György: A kormány elsőként megtárgyalta a Munka Törvénykönyve módosításáról és a sztrájkjog gyakorlásáról szóló törvényjavaslatokat. Néhány lényeges ponton megváltoztatta a szövegét. A megtárgyalt és elfogadott javaslat – a nemzetközi munkaügyi egyezménynek megfelelően, továbbá a társasági törvény alapelveit szem előtt tartva – garanciát nyújt a kollektív szerződés megkötésére, de azzal az esettel is foglalkozik, ha az érintett felek tárgyalása nem hoz eredményt. A sztrájkjogot illetően a korábbi megfogalmazás olyan, bevezető rendelkezéssel bővül, amelynek értelmében a dolgozókat munkaviszonyuk keretében, jogos érdekeik védelmére illeti meg a sztrájk joga. Ezt egyébként végső eszközként lehet alkalmazni. A kormány megvitatta a közigazgatási bíráskodásról szóló tervezet elveit. Az ezzel kapcsolatban hozott határozat leszögezi, hogy az államigazgatási tevékenység bírósági ellenőrzése az állampolgári jogok jelentős kiterjesztése, mivel általában szabállyá teszi a hatósági döntések bírósági felülvizsgálatát.

Ugyancsak a törvényelőkészítő munka részeként került a kormány elé a személyes adatok kezeléséről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény elveit magában foglaló előterjesztés. A leendő törvény garantálja, hogy az állampolgárokról készített információkkal ne lehessen visszaélni, ezeket általában ne lehessen összekapcsolni. Az elvek között szerepel az is, hogy az érintetteknek törvényes joga megismerkedni a róluk készített nyilvántartásokkal, kérhetik a téves adatok kijavítását, jogszabályellenes kezelés esetén pedig jogorvoslatra nyílik lehetőség.

Jelentős társadalmi és iparpolitikai érdek fűződik a hazai személygépkocsi-ellátás javításához. A kormány tudomásul vette azokat a vállalati kezdeményezéseket, amelyek a személygépkocsi-gyártás megteremtésére irányulnak. Kifejezte annak szükségességét, hogy kidolgozzák azokat az általános gazdasági feltételeket és kedvezményeket, amelyekre bármely vállalat számíthat személygépkocsi gyártásra vagy alkatrészellátás javítására vonatkozó döntéseinél. Ami a személygépkocsi-importot illeti, jelenlegi növelésére a közeljövőben nincs reális esély, bár – mint a vitában elhangzott – némi javulást hozhat a magánimportot megkönnyítő vámrendelkezés.

Végül a kormány meghallgatta az igazságügyminiszter tájékoztatóját a Nagy Imre és társai elleni büntetőügyben, valamint az 1956. október 23-át követő ellenforradalmi eseményekkel kapcsolatban kivégzettek kegyeleti kérdéséről. A hozzátartozók együttes óhajának megfelelően, eltemetésre a jelenlegi nyughelyen, a Kozma utcai temető 301-es parcellájában kerül sor. Ezek után készséggel válaszolok kérdéseikre.

Magyar Rádió: Mikor lesz Nagy Imrének és társainak a temetése? Nyilvános lesz, vagy a család szűk körben rendezi?

Marosán: Hogy mikor lesz a temetés, erről a Minisztertanács ülésén nem volt szó. Ez nem is a Miniszertanács hatáskörébe tartozik. Ezt az érintettek maguk fogják meghatározni. Valószínű, hogy itt a hozzátartozóknak is részt kell valamilyen értelemben venni az azonosításban, ez el fog húzódni. Megítélésem szerint semmiképpen nem fog bekövetkezni korábban, mint mondjuk két hónap, tehát mondjuk március vége, de valószínű, hogy nem is fog egy évig elhúzódni. Ezen belül bármelyik időpont elképzelhető. Hogy nyilvános lesz-e, erről a kérdésről sem volt szó. De a vitából az leszűrhető, hogy ez megint csak a hozzátartozók igényeinek megfelelően fog alakulni. A tájékoztatás szerint – amit az igazságügyi miniszter adott – Nagy Imre, Maléter Pál, Gimes Miklós és Szilágyi József sírhelyére vonatkozóan megközelítően pontos adatokkal rendelkezünk. A büntetőeljárás alatt meghalt Losonczi Géza földi maradványainak azonosítását jelentősen megkönnyíti a halála után végrehajtott boncolás. Többé-kevésbé megállapítható, hogy ők hol vannak. Én biztos vagyok benne, hogy a közeljövőben önöknek lehetőségük lesz ennél sokkal több információt is kapni erről.

Magyar Rádió: Milyen vélemények hangzottak el a személygépkocsi-gyártásról? Előzőleg ugyanis nagyon sokféle és nagyon sok irreális vállalati terv szerepelt a köztudatban. Szó volt Suzuki, dél-koreai autó, Zaporozsec és Dácia gyártásáról különböző csoportosulások részéről. Ezek vajon mind zöld utat kaphatnak? Van értelme nálunk, elmaradt technológiával, esetleg éppen ezért drágábban, rossz hatásfokú kocsik gyártásának?

Marosán: A kormány abban illetékes, hogy megfogalmazza azokat az általános gazdasági feltételeket, kedvezményrendszert, amely mindenki számára, minden vállalat számára, aki a személygépkocsi-gyártásba, vagy az alkatrészellátás javításába be kíván kapcsolódni, érvényes. Ezeknek a feltételeknek a kidolgozása a közeljövőben megtörténik. Olyan kérdés, amely ebben az esetben a Minisztertanács konkrét döntésére vonatkozott, nem volt. Az egyik lehetőség a Zach Tauria (?) gépkocsival kapcsolatban, amely ugye szovjet-bolgár-magyar kooperációban valósult volna meg, vagy valósulna meg, ezzel kapcsolatban az hangzott el, hogy a közeljövőben, felsőbb szintű tárgyalásokon erről a kérdésről konkrétan dönteni fognak. Azért van itt kormányzati döntésre szükség, hiszen itt egy kormány-szándéknyilatkozat aláírására már sor került.

– Még néhány szó a sztrájkjog tervezetéről, a Népszavának adott szóvivői válaszból.

Marosán: Úgy tűnik, hogy a szakszervezet és a kormány álláspontja ebben a kérdésben nem, vagy nem eleget közeledett egymáshoz. A kormány úgy ítéli meg, hogy a sztrájknak akkor van értelme, hogyha azoknál okoz hátrányt, akiknek módjukban áll orvosolni az adott problémát. Ez egy vállalat esetében, egy vállalat tulajdonosa esetében teljesen egyértelmű, hiszen ha a dolgozók sztrájkolnak, ezzel a tulajdonosnál veszteség jelenik meg, és arra késztetheti a tulajdonost, hogy az adott kérdésben vizsgálja felül az álláspontját. Sokkal nehezebb azonban az a kérdés, amikor a sztrájkkal olyan szervezetnek okozunk gondot, akinek valójában nincs lehetősége befolyásolni az adott problémát. Ha a dolgozók ki akarják fejezni szolidaritásukat, vagy politikai kérdésekben nemtetszésüket akarják nyilvánítani, vagy egyszerűen csak nyomást akarnak gyakorolni a kormányra vagy bárkire, akkor erre ma már magas szintű törvényekben meghatározott lehetőségük van. Gondolok itt arra, hogy a parlament legutóbbi ülésszakán fogadta el a gyülekezési törvényt. Magyarán szólva, hogyha valamilyen kérdésben a dolgozók ki akarják fejezni nemtetszésüket, tiltakozni akarnak, akkor tüntetni lehet. Az államigazgatási dolgozók sztrájklehetőségeiről a Minisztertanács ülésén szó volt, a törvény pontosan fölsorolja azokat a területeket, akiknek sztrájkolásra nem lesz lehetőségük.

– Marosán György szóvivő további kérdésekre válaszolva közölte, hogy valószínűleg még a héten véget ér a Legfőbb Ügyészség vizsgálata a határon állítólag lelőtt menekültek ügyében, és erről külön tájékoztatót tartanak. Az már bizonyos, hogy magyar területen nem találtak holttestet. A szóvivő közölte, a menekültekkel foglalkozó koordinációs bizottság mai ülésén egyetértett azzal, hogy hazánk csatlakozzék az ENSZ menekültügyi szervezetéhez. A szervezet küldöttsége a közeli napokban felkeresi Magyarországot.

Kérdésre válaszolva Marosán György kifejtette, hogy a kormány hármas tagolású lesz a jövőben. A szűk kabinet – aminek mindig teljes jogú tagja az a miniszter, akinek a feladatkörével kapcsolatos kérdést tárgyalnak – elvi előkészítő munkát végez. A Minisztertanács ülésén kevesebben vesznek majd részt, mint most és ott döntéshozatallal foglalkoznak leginkább. Ezen kívül a különböző kollégiumok – a korábbi bizottságoknál kötetlenebb rendben – főként érdekegyeztető tevékenységgel foglalkoznak.

Ugyancsak kérdésre válaszolva kifejtette a szóvivő, hogy a magyar hatóságok nem kívánnak változtatni a jelenlegi vámszabályokon, Magyarország tehát nem kapcsolódik be a KGST több tagállamának korlátozó intézkedéseibe, ill. nem válaszol azokra. De az sem várható, hogy a közeljövőben a használt gépkocsik behozatalát bármiféle egyéb intézkedéssel, pl. forgalmi adó kivetésével igyekeznének visszafogni.

Végül azt tudakolták, miként kell értelmezni a koalíciós kormányzásra vonatkozó különféle nyilatkozatokat?

Marosán: Ami a koalíciós típusú kormányzati munkát illeni, nyilvánvaló, hogy egy koalíciós kormánynak vagy koalíciós kormányzásnak a létrejötte egy folyamat. Ahhoz, hogy ez kialakuljon, a potenciális partnereknek tisztázniuk kell saját maguk pontos politikai platformját és természetesen a többi partnerhez való viszonyát. A kormány szempontjából a koalícióhoz mindenképpen olyan partnerek kellenek, akik mögött tömegek állnak, akik együttműködőek és kompromisszumkészek és természetesen fölvállalják a kormányzás felelősségét. Egy koalíciós típusú kormányzás – mint említettem –, egy folyamat, és nem szükségképpen azzal kezdődik, hogy a partnerek esetleg miniszteri posztot kapnak. Kezdődhet azzal – mely folyamat tulajdonképp elindult –, hogy lehetővé teszik a potenciális partnereknek a kormányzati munkába való betekintést, bizonyos kérdések megtárgyalásánál figyelembe veszik a véleményüket és természetesen ilyen konzultációk sora vezethet el esetleg egy ilyen koalíció létrejöttére. De szeretném elmondani, hogy ez ma még nem a realitás, ez még egy lehetőség.

+ + +

Tegnapi és ma reggeli műsorainkban is részletesen beszámoltunk arról a párbeszédről, amelyet budapesti párttagok és néhány alternatív szervezet egy-egy képviselője folytatott. Mint a következő beszélgetésből megtudják, abban mindenki egyetértett, hogy modellváltásnak kell bekövetkeznie, de vajon milyen értékek mentén? Bródy Péter, a budapesti pártbizottság társadalompolitikai osztályának vezetője erről is beszélt Bálint Attilának, aki mindenekelőtt a tegnapi párbeszéd tanulságairól kérdezte őt.

B. P.: A tanulságok levonása azt hiszem hosszabb időt igényel, inkább néhány benyomást szeretnék elmondani. A kérdések jó része arra irányult, hogy a szervezetek milyen pozíciót foglalnak el, milyen pozíciót szeretnének elfoglalni a magyar társadalomban, milyen munkaformákat és módszereket választanak politikai nézeteik hirdetésére. Nagyon sokan érdeklődtek, hogy egy-egy szervezet kiket tekint társadalmi bázisának, az emberek milyen közössége, amely felé különösképpen nyitni szeretne. És egy vita is kialakult akörül, hogy van-e a szervezeteknek programja a gazdasági problémákból való kilábalás érdekében.

– Persze emögött nyilvánvalóan az a kérdés bujkál, hogy kormányképesek-e egyáltalán ezek a szervezetek.

B. P.: Meg kell mondani, hogy a szerveztek mindegyike elmondta, hogy nem tartja magát kormányképes erőnek, sőt, a legtöbbje elmondta, hogy nem is kíván kormányképes erővé szerveződni, a hatalmat ellenőrizni kívánja, a társadalmi mozgásokban szeretne olyan szerepet vinni, amelyben az elképzeléseit érvényesíteni tudja. Nagyon jó volt, hogy legtöbb szervezet, aki jelen volt, azt hangsúlyozta, hogy kész együttműködni az MSZMP-vel. Természetesen ehhez, a politikai nézeteiknek megfelelően, különböző fenntartásokat fűztek.

 

– Találtak-e olyan közös pontokat, amiben egyetértés alakult ki az asztal körül ülők között?

B. P.: Nagyon fontos dolog, hogy az asztal körül ülők és a hallgatóság körében alakult ki egyetértés, tehát nem szabad úgy fogalmazni, hogy ezek a szervezetek értettek most egyet valamiben. Abban egyetértettünk, hogy Magyarországon modellváltásnak kell bekövetkezni, és ezt a modellváltást összefogással, értékelve és a demokratikus megújulás kapcsán kellene kialakítani és véghez vinni. Ehhez az MSZMP nevében négy értéket felajánlottunk további vitára. Ez a négy érték, a hatalom népi jellege, a társadalmi tulajdon dominanciája, az állampolgárok szociális biztonságának megteremtése, és a kulturális esélyegyenlőség. A következő találkozókon ekörül a négy csomópont körül zajlik majd a vita, diskurzus.

+ + +

A Münnich Ferenc Társaság bizottságot hoz létre a közélet tisztaságának ellenőrzésére. A testület párt- és nézetkülönbségre való tekintet nélkül feltárja a visszásságokat, feladatának tartja, hogy az ártatlanul megrágalmazott közéleti személyiségeket rehabilitálják. Megállapításaikról időről-időre tájékoztatni kívánják a közvéleményt. A ma már 6000 tagot számláló Münnich Ferenc Társaságot egyébként tavaly novemberben hozták létre szocialista érzelmű párttagok és pártonkívüliek.

+ + +

A Fogyasztók Országos Tanácsának szakértői arra számítanak, hogy már az idén árcsökkenésre kényszerülnek a kereskedelmi vállalatok, mert raktáraikban eladhatatlan készletek halmozódtak fel. A testület ülésén kifogásolták, hogy az üzletek többségében inkább a drága árut lehet kapni, az érintett cégek ugyanis így akarják bevételüket növelni. Ezzel összefüggésben figyelmeztettek arra, hogyha a kiskeresetű vásárlók igényeit a jövőben is figyelmen kívül hagyják, akkor további forgalomkiesésre számíthatnak mind a termelők, mind a kereskedők.

Szabad Európa Rádió

Bujtás Pál: Nem hiszek a szememnek. Hát mégis igaz? A neves slágerénekesnő, Zalatnai Sarolta valóban pártot alapít? Persze jobb később, mint soha. Vagy negyedszázaddal ezelőtt ígérte már, hogy nem vár holnapig, de hát istenem, a demokratizálódás és a pluralizmus malmai sem őrölnek gyorsan. Imponálói az az energikus mód, ahogyan a leendő pártalapító szándékát közölte a nyilvánossággal. Nem várta meg, amíg a lassú magyar sajtó tudomást vesz a feminista egylet kibontakozásáról. Nem, ő egyenesen a Reform szerkesztőségébe ment, hogy felhívja a figyelmet a szenzációra. A három hasábot kitevő nyilatkozatból megtudhatjuk, hogy a művésznő felháborodott, mert a zsenge, de fejlődő magyar pluralizmus állítólag megfeledkezik a nőkről és ezért elhatározta, hogy „ő is beszáll a ringbe”.

Az egyelőre társasági, vagy egyesületi keretben tevékenykedő magyar feministák – nem tudni hányan vannak – programja kétségtelenül érdekes. Megtudjuk, hogy harcolni kívánnak a szerencsétlen, szerelemre kiéhezett férfiak Rákóczi téri kifosztása ellen, és ennek egyik módszere lenne a piroslámpás házak visszaállítása. Ez utóbbinak előnye a – leendő pártalapító szerint –, hogy az apák elvihetik tinédzser fiaikat egy – úgymond – jó beavatásra. Nos, bevallom, ehhez nem tudok hozzászólni. Csak azoknak az ismerőseimnek a véleményére támaszkodhatom, akik rendelkeznek némi tapasztalattal a piroslámpások terén. Szerintük nem a legjobb módszer az élet megismerésére, ha a papa fiatalkorú gyermekével felbukkan egy ilyen házban. Persze lehet, hogy a pártalapítót gyermeki naivsága és idealizmusa vezérelte az ötlet megfogalmazásában. Csakhát az élet rideg valósága más. Az ilyen intézményekben nem lelkes idealista önkéntesek dolgoznak, nem, ők tevékenységüket valóban munkának tekintik, amiért – és ez a lényeg –, pénzt akarnak kapni, lehetőleg sokat és főként gyorsan. A magyar feministák fel akarják venni a harcot a leánykereskedő exportőrökkel szemben, de arra is lesz gondjuk, hogy megfelelő tanfolyamokat szervezzenek a külföldön jobban boldoguló lányoknak. A programtervezet nem szól arról, hogy melyik szakmákban akarják elősegíteni a magyar lányok külföldi boldogulását.

Nem tagadom, némi hazafias büszkeséggel olvastam az interjút. Még egy kis demokratizálódás, és nemcsak Olaszországban, hanem Magyarországon is bevonul a szex a parlamentbe. Tudom, sokan aggályoskodhatnak azzal érvelve, hogy az ilyen cirkusz lejárathatja a magyarországi egyesület-, szervezet- és pártalapítási lázat. Kérem, hogy ez mennyire nem így van, arra példa Olaszország, hiszen az itáliai demokrácia is elbírta – ha rövid ideig is – a magyar pártalapító barátnőjének, Cicciolinának, alias Staller Ilonának a ténykedését. És nálunk még attól sem kell félni, hogy a hazai feministák, szexisták elfelejtenek magyarul. Egyébként is, a szándék komolyságát jelzi, hogy a slágerénekesnő zászlaja alatt tömörülő honleányok, asszonyok még az MSZMP-vel is készek a koalícióra.

Sajnos, a posta lassúsága az oka, hogy én még nem értesülhettem, milyen választ adott az MSZMP erre a páratlan ajánlatra. Mindenesetre feszült figyelemmel várom a párttá izmosodó magyar feminista mozgalom mielőbbi fejleményeit. A hangsúly a mielőbbin van, hiszen hogyan is énekelte a művésznő az egykori táncdalfesztiválon? „Mert az idő könyörtelen.” Sajnos, így igaz. Én csak tudom, hiszen pontosan annyi idős vagyok, mint a leendő pártalapító.

+ + +

Rajki László: Fél az öregségtől, mert nem egyedül jön - mondta Platón. Bács-Kiskun megyében az idős állampolgárok nemcsak féltek, hanem meg is ijedtek a nyugdíjintézet alkalmazottaitól. Nem véletlenül keltett pánikot a Petőfi Népe című helyi újságban Koch György: Félek című tárcanovellája, mert a képzelt horrortörténet oly sok hasonlóságot mutatott a jelennel és a közeljövővel, hogy az érintettek elhitték, jönnek az ítéletvégrehajtók, lakásaikból elragadják őket, nincs menekvés, mindenkit begyűjtenek. Annyira élethűre sikeredett a kitalált alkotás, hogy az életükben, megélhetésükben egyre inkább veszélyeztetett nyugdíjasok igaznak találták és megrémültek. Rendkívül jellemző ez a történet az öregek lelkiállapotára, hangulatára, arra, hogy lépten-nyomon érzékelik a rezsim nyugdíjas-ellenességét. Nem ez az első eset. Például amikor kötelezővé tették a 70 éven felüliek tetanuszoltását, országosan elterjedt, hogy rákkeltő anyag befecskendezésével akarják életüket megrövidíteni. Az emberek tömegesen tagadták meg a rendelet végrehajtását. Budapesten pedig a gyakori, öregeket sújtó buszbalesetek nyomán olyan hírek jártak, hogy a sofőrök prémiumot kapnak az idős emberek elgázolásáért. Az egészben az a legmegdöbbentőbb, hogy sokan mindezt el is hitték.

Hogy is mondta Platón? Félj az öregségtől, mert nem egyedül jön. Sajnos, Magyarországon szociálisan és fizikailag is, a szó szoros értelmében tapasztalható a görög bölcs figyelmeztetésének igazsága.

+ + +

Gadó György: Tegnap délután élénk érdeklődés mellett nyílt meg a Jurta Színházban a szamizdatkiállítás. Egyetlen, bár igen lényeges gyöngéje, hogy még este véget is ért, mert a körülmények nem adtak módot a bemutatott gazdag anyag további őrzésére a helyszínen.

A kommunista hatalom létrejötte, az ellene irányuló kelet-európai felkelések, nem utolsósorban a magyar 56, a lengyel fejlemények, a totalitárius állam lényege – a témacsoportoknak ez a rövid felsorolása is jelzi, mennyire fontos feladatot vállaltak a szamizdat előállítói és terjesztői. Nem kerülték persze el az időszerű hazai politikai események bírálatát sem. Vagy 100 önálló, könyvszerű kiadvány és mintegy tucatnyi rövidebb-hosszabb életű folyóirat szemlélteti a kiállításon, milyen nagy, politikai és kulturális szempontból egyaránt jelentős munkát fejtett ki az a néhány kiadó, melyek neve mögött ugyan maroknyi ember állt és áll csupán, de amelyek körül a legutóbbi 10 évben mégis kibontakozott a politikai mozgalom, melyből a gondolatszabadság és – a bátor állampolgári kezdeményezés jegyében – az ellenzék megszületett. Lukács János, a kommunista párt központi bizottságának titkára azt állította ugyan a napokban, hogy pártja kezdeményezte és vezeti a reformfolyamatot, mely a politikai intézményrendszer átalakításán át a jogállamisághoz vezet, ám a szamizdat kiadványok tucatjai és olvasóik tíz meg tízezrei tanúsíthatják, hogy az MSZMP a legjobb esetben is csak megkésve, kényszeredetten, épp a szamizdat nyomán is erjedésnek indult társadalmi ellenállás hatása alatt vállalta fel úgy, ahogy ezt a feladatot.

Magam mintegy hét éve tevékenykedem a szamizdat körül, de én is elcsodálkoztam, amikor 10 év bőséges szellemi termését együtt láttam. És nemcsak tartalmilag imponált a kiállítás, hanem az igénybe vett technikai eljárások változatosságával, a kiadványok sokszorosítási minőségének fejlődésével, sőt grafikai megoldásaik színvonalával is. A Jurta Színház halljában, a nagy érdeklődés miatt egy óra alatt is alig lehetett hozzáférni az asztalokhoz, ahol a kiadványokat árusították. A Katalizátor Iroda nevű szamizdatkiadó erre az alkalomra derekas munkát végzett, három új könyvvel rukkolt elő: megjelentette Méray Tibor: Nagy Imre élete és halála című könyvét, Ganczer Sándor: Lágermúzeum című élménybeszámolóját a szovjet gulágot megjárt magyar hadifoglyokról, valamint a Füveskert című antológiát Tollas Tibor szerkesztésében, az 1949 és 56 között börtönt viselt magyar politikai elítéltek rabságban írott verseiből. Az érdeklődők szórólapról tudhatták meg – ha eddig nem tudták volna –, micsoda is a szamizdat. Jó lett volna, ha erről élőszóban is beszéltek volna a szamizdat munkatársai, mert szemlátomást sok olyan vendég is ült a nézőtéren, aki eddig nem állt közelebbi kapcsolatban az ellenzéki sajtóval. A kiállítás megtekintése után a kiadványok anyagából szerkesztett irodalmi és dokumentumösszeállítást hallhatott a közönség, a Jurta Színház művészeinek közreműködésével.

Külön említést érdemel az Inconnu művészeti csoport fényképkiállítása Afganisztánról, ami a színház egy másik helyiségében egyidejűleg volt látható. Magyarországon erről itt és most először mutattak be dokumentumokat a közönségnek. A téma, a helyzet szükségessé tenne egy nagyobb szabású és szélesebb nyilvánosságnak szánt kiállítást is a közeljövőben.