Koronavírus adatok

2021. dec. 03.
Oltottak Kórházban Elhunytak Fertőzöttek
Vilma
-1 °C
3 °C

Csalással lett Grósz Az év reformembere

2009.02.02. 19:00
1 hozzászólás

A blogról

Ez a blog egy napi válogatás arról, hogy mi történt 1989-ben. Beszámolunk a legérdekesebb hírekről, interjúkról, bemutatjuk a szereplőket, és megtudhatja azt is, mit hallgattunk, olvastunk, néztünk a moziban húsz éve, és milyen telefonok érkeztek a frissen induló TV2-höz és a Szabad Európa Rádióhoz. Ráadásul elolvashatja azokat a napi információs jelentéseket, amiket az MSZMP korabeli vezetői is megkaptak.

Partnereink

Videók

Már amikor megjelent a Reform című kéthetilap 1989. január 20-i (egy nappal hamarabb már a kapható) száma, akkor is furcsának tűnt a lap által meghirdetett Az év reformembere szavazás végeredménye. A magát függetlennek mondó, 15 százalékban az MSZMP-tulajdonában álló bulvár kéthetilap cikke szerint heteken át "sportszatyorni" levéláradat érkezett a szerkesztőségbe, összesen közel 5000 voksot számoltak össze. Az eredmény pedig a következő lett: az MSZMP-ből kizárt független képviselő, Király Zoltán lett a harmadik a szavazatok 21,8 százalékával, Pozsgay Imre államminiszter (aki ekkor még nem jelentette be, hogy 1956 népfelkelés volt, de több kritikus nyilatkozaton volt már túl) a második 22,3 százalékkal. És, ha szoros versenyben, de nem más lett Az év reformembere, mint a fehérterrorozó Grósz Károly pártfőtitkár, 22,9 százalékkal. Mindez a Reform címlapján képpel, a negyedik oldalon folytatással.

Csakhogy még a lap megjelenésének napján szakmai hitele és erkölcsi tisztasága érdekében levelet írt a pár héttel korábban alakult Nyilvánosság Klubnak Emőd Pál, a Reform szerkesztőségvezetője. Ebben megírja, hogy a cikk szerzőjével, Németh Ferenc olvasószerkesztővel beszélgetve tudomására jutott, hogy a tények másként festenek. A szerkesztőségben ugyanis a jelzett szavazatszámnak csupán a tizede érkezett s a sorrend így alakult: első-második Pozsgay Imre és Király Zoltán, harmadik Grósz Károly. Az olvasószerkesztő azt is elmondta, hogy azért nem írt pontos szavazatszámokat, csak százalékot, mert nem volt annyi szavazat, mint amennyit összességében Tőke Péter főszerkesztő kikalkulált.

"Mint a Reform aktuális- és politikai szerkesztőségvezetője, ezt a cikket nem láttam, tehát nem volt tudomásom a hamisításról, illetve a csalásról. Ugyanakkor az a véleményem, hogy a tények meghamisítása sem a Reform hetilapnak, sem az év Reformemberének, azaz Grósz Károlynak ilyen módon nem használ, hanem árt" - írta a levélben Emőd. 

A Nyilvánosság Klub háromtagú ad hoc bizottsága (Kenedi János, Rutter György és Vásárhelyi Mária) január 20-án reggel már a Reform szerkesztőségében vizsgálódott. Keresték a közel ötezer szavaztot, de csak 485 levelet és öt üres borítékot kaptak, egy összekötött szájú nejlonszatyorból. Ezeket összeszámolva, és többet nem érvényesnek minősítve az első három sorrendje a következő volt: Pozsgay 112, Grósz Károly 110, Király Zoltán 108 szavazat (ami azért így is szoros, de mégis más az eredménye).

A Nyilvánosság Klub végül arra az álláspontra jutott, hogy nem lehet tisztességes magyarázatot találni arra, hogy miért kellett a beérkezett levelek számát felszorozni, és csak találgatni tudnak, hogy szándék, véletlen avagy - gondatlanság vezetett a reformpolitikusokra leadott szavazatok hamis értékeléséhez.

A Reform szerkesztői még kiadtak egy közleményt, eszerint három Grósz-szavazat a fotósnál volt, mert ezekből készített illusztrációt (előbb azt mondták, hogy ezeket véletlenül kidobták, később mégis előkerültek). Továbbá: két Grószra adott voksot érthetetlen okok miatt zárt ki az összeszámoláskor a bizottság tagjai (az érvénytelenítés oka az volt, hogy két név is szerepelt a lapon). Márpedig így mégis Grósz győzött - írták a Reform szerkesztői, nagyvonalúan elfeledkezve arról, hogy miért írtak ötezer szavazatról.

A Reform Lap- és Könyvkiadó Rt. végül belső vizsgálatot rendelt el. Ennek eredményét február 2-án jelentették be az MTI-nek küldött közleményben: "A sajtóbotrány kirobbantásához döntő mértékben az a tény szolgált alapul, hogy a hetilap szerkesztőségének vezetése mindvégig szakszerűtlenül, a szükséges felelősségérzet és fegyelem nélkül szervezte és bonyolította az egész pályázatot. Ezért az eredményt közlő cikk nélkülözte a tényszerű korrektséget, félreérthető és félremagyarázható megállapításokat tartalmazott". Az igazgatóság ugyanakkor nem talált olyan tényt vagy egyéb bizonyítékot, amely arra utalna, hogy a szerkesztőség bármi módon befolyásolni kívánta volna a pályázat végeredményét.

Az igazgatóság a pályázat lebonyolításában tapasztalt hiányosságokért Tőke Péter igazgató-főszerkesztőt figyelmeztette a szakszerűség követelményeinek betartására és 30 ezer forintos prémiumelvonásban részesítette.

Az igazgatóság elmarasztalta az ügyet kirobbantó Emőd Pált is, amiért az ügyre vonatkozó állítólagos fontos információját a lap és az Rt. vezetését megkerülve hozta nyilvánosságra, Németh Ferencet félreérthető írásáért pedig figyelmeztetésben részesítette.

"Az igazgatóság megköveteli a szerkesztőség vezetésétől, hogy a lap függetlensége érdekében vonja le a történtekből eredő tanulságokat. Hangsúlyozta emellett, hogy a sajtó egy része megalapozott bizonyítékok felmutatása nélkül olyan nézeteket közvetített, amelyek a közvélemény előtt manipulációval és hamisítással vádolták a Reform hetilapot. Az Rt. igazgatósága ezt a gyanúsítgatást határozottan visszautasítva azt az álláspontot képviseli, hogy a sajtópiacon kibontakozó verseny minden résztvevő számára megköveteli a vállalkozás szabadságának tiszteletben tartását, amely a versengés etikai és morális követelményeinek érvényesítését és a tiszta eszközök alkalmazását jelenti a versenytársakkal szembeni kritikai, polemizáló fellépés során is" - áll a közleményben.

További MTI-hírek 1989. február 2-áról itt.