A dilettantizmust segítette, hogy a piac betört a kultúrába

20 éve is a Kongresszusi Központban volt a Filmszemle (a társadalmi zsűri elnöke Horn Gyula külügyi államtitkár volt), de nemcsak ettől lesz időutazásos élményünk, ha elővesszük az MTI tudósítását mogókép-kultúra helyzetéről szóló, 1989. február 5-én megrendezett vitáról.

A mozgókép-kultúra helyzetéről rendezett tanácskozással folytatódott vasárnap a XXI. Magyar Filmszemle eseménysora a Budapest Kongresszusi Központban. A rendezvényen részt vett és felszólalt Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és Pozsgay Imre államminiszter, mindketten az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai.

Az eszmecsere kiindulópontjául a Magyar Film- és Tévéművészek Szövetsége - többek által segélykiáltásnak minősített - állásfoglalása szolgált. A vitairat katasztrofálisnak ítéli jelenlegi kulturális helyzetet, a művészetre és az oktatásra jutó költségvetési források csökkenését. Ezen belül a magyar mozgókép-kultúra, különösen a Magyar Televízió helyzetét tartja súlyosnak. A megállapítások szerint a Magyar Televízió nem alkalmas arra, hogy a műsorszóró műholdakkal és a videokazetákkal szemben tényleges és értékes választási lehetőséget nyújtson. Az állásfoglalás hangsúlyozza, hogy a televíziónak csakis az lehet a feladata, hogy fórumot és nyilvánosságot teremtsen a nézetek, vélemények sokaságának, s ezeket demokratikusan közvetítse nézői számára. A vitairat szorgalmazza továbbá az új alkotmányhoz kapcsolódóan egy önálló médiatörvény kidolgozását (lett végül, 1996-ban, olyan, hogy azóta folyamatosan új médiatörvény van napirenden, most is), független rádió-és tévéállomások alapításának lehetőségét. Emellett fontosnak tartja, hogy a televízió elnökét a parlament válassza meg, munkáját pedig független társadalmi szervezet felügyelje (jelenleg nincs elnöke a Magyar Televíziónak, negyedik nekifutásra sem sikerült győztest hirdetni az erre kiír pályázaton). 

Az alapanyag kapcsán a tanácskozáson is elsősorban a televízióról, annak társadalmi szerepéről esett szó. Kéry László szociológus vitaindítójában úgy vélekedett, hogy a televízió nem szolgálhat kizárólag a napi politika eszközeként, s nem is egy szórakoztató intézmény, hanem a társadalmi tudás újraelosztásának legfontosabb eszköze.

Csurka István író a televízió irányításával kapcsolatban kifejtette, hogy az nem maradhat egyetlen párt monopóliuma. Véleménye szerint legalább az egyik csatornát át kell engedni a társadalom különböző más erőinek.

Pálfy G. István, a Magyar Ifjúság főszerkesztő-helyettese úgy vélekedett, hogy haladéktalanul ki kell dolgozni a televízió nemzeti stratégiáját. Egy kárpát-medencei televízió tervét vázolta fel, egy olyan televízióét, amely műholdas sugárzással közvetít hiteles információkat az országról, nemcsak a határon túli magyarságnak. Kétségbe vonta azonban, hogy a mostani TV-s műhelyekben meglenne ehhez a szellemi erőforrás. (Pálfy G. István a KISZ Központi lapjától 1990. januárjára Pozsgay Imre hátszelével eljutott az MTV Híradó és a Hét főszerkesztői posztjáig, jelenleg a kárpáti-medencei televízió, a Duna Televízió kuratóriumának elnökségi tagja.)

Kemény szavakkal bírálta a televíziót Lugossy László filmrendező, megállapítva, hogy e fontos tömegkommunikációs média évtizedeken át valóságosnak látszó, ám mesterséges közvéleményt teremtett. Súlyos hibának vélte, hogy a műsorokból szinte kiveszett a tényfeltáró dokumentumfilm.

Jelenlegi helyzetünkben átfogó és radikális reformra van szükség - mondta a vitában felszólaló Berecz János. Ez a reform a gazdaságban elkezdődött, de az áttörés itt egyelőre nem valósítható meg. Ezért előtérbe kerül két másik terület, a politikai intézményrendszer, illetve a szellemi élet. A politikai intézményrendszer reformja - mivel járatlan úton haladunk - lassan,de megvalósul. A szellemi élet területén azonban jelenleg még koncepció sincs a reformra. Mindössze annyi történt, hogy a piac betört a kultúrába, ám ez főként a dilettantizmust segítette, a művészi profizmust viszont háttérbe szorította.

Pozsgay Imre a kormány és a mozgókép-intézmények, valamint a televízió viszonyáról szólt. Megismételte egy korábbi kijelentését, miszerint a televízió a nemzeté, felügyelete pedig a kormányé. Szükségesnek tartotta azonban hozzáfűzni: ez a felügyelet csak akkor hiteles, ha az országnak a nép által jóváhagyott kormánya van. Úgy vélekedett, hogy a jelenlegi gazdasági válságnál és a költségvetési deficitnél súlyosabb a legitimációs deficit. Ezt a legitimitást, jóváhagyást kell most visszaszerezni, s ennek érdekében a politikai küzdelem megindult, mégpedig a nyilvánosság előtt. (MTI)

Amúgy ez volt az a szemle, ami Bereményi Géza Eldorádójával nyitott, elsőfilmesként bemutatkozott Szobolits Béla (Makacs álmok) és Enyedi Ildikó (Az én XX. századom). A végeredményt február 8-án hirdették ki, természetesen majd hírt adunk arról is. 

Ön is büngészhet az MTI 1989. február 5-i hírei között ha ide kattint. 

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!