A Várban vagy az Engels téren legyen az új Nemzeti Színház?

Jöttek a felajánlások és elkezdték az adománygyűjtést a vállalatoknál is az új Nemzetire. És bele kellett húzni az 1996-ra tervezett világkiállítás miatt is. Az eddigi legkevésbé időtálló hír 1989-ből. Február 22-én ülést tartott a parlament kulturális bizottsága.

Az Országgyűlés kulturális bizottsága támogatja, hogy az új Nemzeti Színház építésének előkészítési munkálatai meggyorsuljanak, s szükségesnek tartja, hogy a színház már a tervezett világkiállítás idején működhessék - írta az MTI 1989. február 22-én.

Miként a testület ülésén elhangzott: ezért is fontos, hogy a két elfogadott helyszínre - a Várra és az Engels térre - márciusban meghirdetendő építészeti pályázat nyomán a kormány még az év végéig döntsön az építkezés megkezdésének és befejezésének időpontjáról. A testület - meghallgatva Szinetár Miklós kormánybiztos tájékoztatóját - javasolta továbbá: a kormány kezdeményezze annak a jogszabálynak a feloldását, amely a vállalatok számára nem teszi lehetővé, hogy azok a Nemzeti Színház építésére adakozzanak. A képviselők egyetértettek Szinetár Miklóssal abban, hogy az új Nemzeti Színház nem pusztán egy meglevő társulat új épületét kell hogy jelentse, hanem az ország, a nemzet olyan jelentős kulturális centrumát, amelynek az egész kulturális életre kisugározhat a hatása. Ezt támasztja alá az a szakmai program és tartalmi koncepció is, amelyet a képviselők írásban megkaptak. Ez egyebek között javasolja, hogy az új színház legyen alkalmas nemzetközi és hazai vendégjátékok, fesztiválok rendezésére, valamint módszertani központként szakmai továbbképzésekre. Fontos, hogy korszerű vizuális és auditív eszközökkel rendelkezzék és otthont adjon olyan közösségi tereknek és szolgáltatásoknak, amelyek az előadás előtt és után módot nyújtanak a szabadidő kulturális eltöltésére.

Szinetár Miklós elmondta: a márciusban kihirdetendő építési pályázatra a hazai tervezőkön kívül külföldön élő, neves magyar származású építészeket is meg kívánnak hívni. Létrehoztak továbbá egy olyan gazdasági tanácsadó testületet, amely az eddig befolyt 260 millió forinton túl - amely 1990-re a folyamatosan érkező pénzekkel és a kamatokkal várhatóan 450 millió forint lesz - újabb ötleteket adhat a pénzforrások bővítésére. Miként az a vitában is tükröződött, az érvek - Avar István (Budapest) szerint például az Engels tér, Varga Imre (országos lista) szerint a várbeli helyszín a megfelelőbb -, és ellenérvek egész sora vonultatható fel a helyszín eldöntésében, s várhatóan ezek a döntés után is sokáig hallatszanak majd.

Kettősség jellemezte a testület véleményét a másik napirendi pontként tárgyalt Bécs-Budapest világkiállítással kapcsolatosan is. Somogyi László volt építésügyi és városfejlesztési miniszternek a világkiállítás előkészítési munkálatait ismertető szóbeli kiegészítését követően a hozzászóló képviselők ugyan nem voksoltak a világkiállítás ellen, de - korábbi tapasztalataik alapján - elsősorban kételyeiket fogalmazták meg. Így Zsigmond Attila (Budapest) azt emelte ki, hogy a koncepciót már a jelentkezés pillanatában döntésre kellett volna bocsátani, mert a parlament az esetleges visszalépés következményeinek ismeretében ismét kényszerhelyzetbe kerül. Már most is felfedezhető ugyanis a közvéleményben analógia a bős-nagymarosi vízlépcsővel kapcsolatos országgyűlési döntéssel. A felelősségvállalási kötelezettség oldaláról közelítette meg a kérdést Varga Imre is, aki szerint, mivel teljességgel ismeretlen a bevételi oldal, a képviselők még nem érezhetik illetékesnek magukat a döntésre. Hangsúlyozta: a munkában résztvevő és hozzáértő szakembereknek, köztük a pénzügyi kormányzat képviselőinek kellene inkább - teljes személyes felelősséget vállalva - határozniuk.

Kállai Ferenc (országos lista) hangoztatta: ma, amikor a közvélemény az áremelésekkel, az adórendszerrel és az elszegényedés veszélyével foglalkozik, nehéz megteremteni a "fogadókészséget" a világkiállítás iránt, s a lakosság csak akkor nyerhető meg az ügynek, ha pontosan ismeri a várható és még életében élvezhető előnyeit. Bognár Rezső (Hajdú-Bihar megye) annak a véleményének adott hangot, hogy az ország keleti fele háttérbe kerül a fejlesztéseket, beruházásokat illetően. A testület egyébként egyértelműen pozitívan ítélte meg a világkiállítás alapkoncepcióját, hiszen - mint mondták - hazánk elsősorban éppen a kultúra és a tudomány terén tud nemzetközileg is színvonalas értékeket felmutatni.

További hírek 1989. február 22-éről az MTI archívumából itt olvashatók.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!